Add ki magad!
Hányan vagyunk, akik örömünkben vagy bánatunkban verseket írunk, naplót vezetünk, novellákat firkálunk! Napi karcok ezek, amelyek a legtöbb esetben a fiók mélyén végzik. Pedig ma már bárki kiadhatja az írásait, ráadásul messze nem csillagászati összegekért.
„Do It Yourself” – azaz csináld magad! A ruhád, az ékszeresdobozod, az éjjeli lámpád vagy a könyved. Igen, a könyved is! Ezt hívják szerzői kiadásnak.
Nincs új a nap alatt
„A szerzői kiadás, vagyis amikor a könyv megjelentetése az író aktív bevonásával és anyagi hozzájárulásával történik, egyáltalán nem új jelenség. Edgar Allan Poe már 1827-ben saját költségen publikált, és Mark Twain is 1884-ben a saját kiadóján keresztül adta ki a Huckleberry Finn kalandjait”– mondja Alcser Norbert, az első hazai self-publishing kiadó alapítótagja.
A dolog a 19. század óta csak annyiban változott, hogy megjelent az internet, ami totálisan átformálta a könyvpiacot, és még magától értetődőbbé tette a szerzői kiadás létjogosultságát.
A web 2.0 világában ugyanis bárki válhat tartalom-előállítóvá, és gondolatait megoszthatja a blogján, a honlapján, a közösségi oldalán. Innen pedig csak egyetlen lépés, hogy elektronikus könyv formájában ezeket az írásokat összefűzze, és saját csatornáin keresztül értékesíteni kezdje.
Szabad a szólás
A Norberték által végzett becslések alapján legalább évi 90 000 kéziratot dobnak vissza a nagy kiadók: legtöbbször nem tartalmi, hanem üzleti okokból. Például azért, mert nem éri meg kinyomni több ezer példányt, hiszen várhatóan csak szűkebb réteget fog érdekelni.
E. L. James: A szürke ötven árnyalata
Az ausztrál írónő a weboldalán publikált fan fiction-történetek után fogott erotikus trilógiájához, amit először magánkiadású e-könyvként jelentetett meg. Látva az óriási sikert, később az egyik nagy kiadó jó pénzért felvásárolta tőle a jogokat.
James Redfield: A mennyei prófécia
A szerzői kiadásban megjelent spirituális alapmű első százezer példányát Redfield saját Hondája csomagtartójából értékesítette. Ma már az egyik kiadóóriás bír a jogokkal, a könyvből pedig 2006-ban filmet is forgattak.
Andy Weir: A marsi
A fiatal író hobbiként kezdett A marsi megírásába, és blogján publikálta az elkészült fejezeteket. Ahogy a történet lezárult, egyre többen kapacitálták, hogy jelentesse meg a teljes regényt. Weir engedett a nyomásnak, szerzői kiadásban elérhetővé tette az egybefűzött A marsit, amiből nemrég hollywoodi szuperprodukció is készült.
Még akkor is, ha alapvetően nagyon jó olvasmányról van szó. „A self-publishing esetében megszűnik a kiadói kontroll és válogatás: aki meg akar szólalni, az elérhető költségvetésből képes lehet rá. Mi adunk egy bejáratott infrastruktúrát, online felületet, kapcsolati hálót, de a tartalomba egyáltalán nem szólunk bele: maximum, ha ezt a szerző külön kéri.”
Nem csilliárdos befektetés
A hagyományos könyvkiadáshoz képest a self-publishing jóval olcsóbb. Hogy miért? Mert aktívan bevonják a szerzőt a legtöbb folyamatba (például megfelelő formátumra hozza a kéziratot, átveszi a szerkesztő-lektor-korrektor triumvirátus feladatkörét, borítót tervez stb.), illetve amit lehet, online, egy jól automatizált rendszerben intéznek a kiadással kapcsolatban, ezzel csökkentve a személyi költségeket.
Az elkészült e-könyvből aztán papíralapú változat is születhet, de a digitális nyomtatás előnyeit kihasználva olcsóbban, ugyanis csak akkor nyomtatnak, és annyit, amennyi rendelés érkezik.
Tehát még a sok ezer példányt sem kell vaktában, előre megfinanszírozni. „Arról nem is beszélve, hogy mivel a szerző a befektető, ha beindul a szekér, a bevételekből is jóval nagyobb jutalékot kap, mint a hagyományos modellben” – teszi hozzá Norbert.
Nem kell tehát túlmisztifikálni a könyvkiadást, hiszen az internet, a közösségi média és az e-könyvek világában tartalmat generálni és azt megosztani nem csak babitsi magaslatokban ülő, komoly lektorok képesek. Hanem bárki: te is, én is!
Még nincs hozzászólás