A város mint múzeum
Aki szeret antikváriumokban régi könyveket lapozgatva a múltról ábrándozni, sárguló képeslapokat, fotókat nézegetni, megbámulni egy-egy csodás kupolát, épületdíszt, kopott udvarokba, titkos átjárókba benézni, sétálni és beszélgetni, annak remek programot ígérnek a városnéző séták. Ilyenkor semmi más dolgunk nincs, mint nyitott szemmel és szívvel lelassítani egy kicsit, kiszállni a napi körforgásból és körülnézni a saját városunkban.
Számos csoportosulás hirdet már sétákat, például a lassúbb életformát ajánló Slow Budapest mozgalom, a Bupap, azaz a Budapesti Aszfaltprojekt, a Hosszúlépés. Járunk? talányos címet viselő csoportosulás, csakúgy, mint az Imagine Budapest vagy a Budapest Beyond Sightseeing. De bárkivel és bármerre is indulunk el, ne lepődjünk meg, ha rádöbbenünk, hogy szinte alig ismerjük lakóhelyünk történetét.
Kezdhetjük a Vízivárosban, a Várnegyed lábánál, a Cseh Tamás nyomában Budán elnevezésű sétán, ahol a legendás előadó fiatal felnőttkorát töltötte, ahogy írja: „életem aranyideje telt ott, könnyes szemű, szép idők”, és folytathatjuk a Palotanegyedben, a Józsefvárosban, Ybl Miklós és Lechner Ödön nyomában.
Olyan csodák mellett haladhatunk el, mint a Festetics- és a Károlyi-palota, a neoreneszánsz Olasz Kultúrintézet (az egykori Képviselőház), vagy a titokzatos Pálffy Pálné palotája az Ötpacsirta utcában. Ugyanitt, a VIII. kerületben szocio-kulturális sétára is indulhatunk, esetleg megismerkedhetünk a helyi zsidó kultúra maradványaival a Gutenberg tér környékén, vagy a helyi kávéházkultúra egykori nagy korszakával, mikor még művésznegyed volt errefelé – itt élte nyilvános és titkos életét Kosztolányi, Móricz, Karinthy, Mándy Iván.
„Megszólalnak a házfalak, megelevenedik a történelem” – írják magukról a Hosszúlépés. Járunk? szervezői, akik alternatív városi sétákra és kóstolókat is tartalmazó gasztrosétákra specializálódtak. A kevésbé ismert városrészek felfedezése mellett népszerűek budapesti „kávéváros” túráik (Kosztolányi után szabadon), esti sörsétáik a Ferencvárosban, a kóser Budapestet bemutató sétáik, sőt, a külvárosi kínai kolóniát és a hírhedt kínai piacot is bejárhatjuk velük, ha még időben jelentkezünk.
„Légy helyben turista!” – olvassuk a Bupap szlogenét, vagy a Weöres Sándor-idézetet, amely szerint a „legszebb alkotás a séta”, és valóban, ilyenkor a város mint múzeum működik. Szakértők vezetnek végig „termein”, történészek, képzőművészek, szociológusok, művészettörténészek, genderkutatók, esetenként írók, költők, sőt, az egyik legújabb sétán egy hajléktalannal járhatjuk végig élete színhelyeit.
Naponta látjuk, mégsem vesszük észre, mégsem akarunk elgondolkodni arról, hogyan és merre élnek a hajléktalan emberek, de egy másfél órás túra megváltoztathatja korábbi vélekedésünket. A séta során, a Belső-Erzsébetváros utcáin haladva, egy nappali melegedő falai közé is beléphetünk.
Máig az egyik legnépszerűbb városnéző séta a Lénárd Anna képzőművész által létrehozott Szellemek a Svábhegyen elnevezésű program. A Svábhegy rejtélyei szinte kiapadhatatlanok, kezdve Jókai korától, a sváb telepesektől a svájci üdülőházakon át a fogaskerekű építésének kulisszatitkaiig.
A Svábhegyi Nagyszállóban volt Buda egyik legelegánsabb bálterme, kitűnő francia konyhával, külön éjszakai fogasjáratokkal, ahol még Sissi is megszállt pár napra – tudjuk meg a kiírásból, és szintén a Svábhegy titkaihoz, méghozzá sötét titkaihoz tartozik néhány olyan épület, ahol a Gestapo működött Eichmann vezetésével. Sokak mellett ide, a Hotel Majesticbe hurcolták Karády Katalint vagy Jávor Pált is, és nem messze innen található az az épület, amelyben néhány évvel később Rajk Lászlót és Mindszenty bíborost vallatták. A házak falán ma nem állnak emléktáblák, lakóik többnyire nem is tudják, milyen történelmi események színhelyén élnek.
A történelmi ínyencségek mellett ipartörténeti műemlékekkel, érdekességekkel is találkozhatunk Óbudán, ahol a Beyond Budapest a régi Gázgyár környékén vagy az egykor volt legendás Óbudai Hajógyár területén vezet sétákat. Csepelre vezet a Hanna és Aladár elnevezésű séta, szintén Lénárd Anna vezetésével, ahol Szegedy-Maszák Marianne Csókolom a kezét című könyvének emblematikus helyszíneit követhetjük végig. Megismerkedhetünk a híres csepeli Weiss Manfréd család különös sorsával, felidézhetjük a budapesti zsidóság gettóba zárásának történetét és Budapest ostromát. Az út az Andrássy úti, ma üresen álló Weiss-villától az Arizona mulatón át Csepelig vezet, de itt közben buszra is szállunk.
Évek óta szervez városi sétákat a Kortárs Építészeti Központ, a KÉK is: ha velük tartunk, naprakész információkat kapunk a modern magyar építészetről, például a belvárosi sikerekről és kudarcokról, a bel-budai modernizmusról és a Bauhausról, a VIII. és a IX. kerület rehabilitációjáról, a szecessziós-századfordulós Budapestről, de még a lakatlan budapesti épületegyüttesekről is.
A Hosszúlépés. Járunk? olyan izgalmas sétákat szervez még, mint például az alvilági Budapest, a feltalálók vagy a panamák Budapestje, a tömegsajtó egykori legendás nagy épületeit bejáró séta, sőt, A pesti éjszaka és a Nagy vécétúra is választható lehetőség.
És ha sikerült jól összekavarodnunk, hogy merre, hol, ki mindenki szervez városnéző sétákat, segítségünkre lehet a világhálón elérhető A nagy sétaválasztó kvíz, amely alapján könnyebb eldönteni, hogy éppen gasztronómiai, építészeti, irodalmi vagy helytörténeti sétára induljunk-e.
Egy biztos, a város sokkal többet mond magáról, ha kíváncsiak vagyunk rá.
Még nincs hozzászólás