A szurikáták titkos élete
A szurikáta nagyon helyes kis állat. Különösen imádnivaló, amikor két lábra áll, a farkára támaszkodik, a fejét forgatja, és gomb szemeivel fürkészi a távolt.
Ezt nem csak azért csinálja, mert rendkívül érdeklődő, már-már szemtelenül kíváncsi, hanem azért, mert sok ellensége van a nála nagyobb ragadozók között. S mivel majdnem minden állat nagyobb nála, örökké figyelnie kell.
A szurikáta meg a világhír
A szurikáták között vannak egészen hétköznapiak, és vannak világhírűek is. Világhírű lett például Zara, a Kecskeméti Vadaskert lakója. Történt ugyanis, hogy egy szép nyári napon egy látogató a tiltás ellenére benyúlt a szurikáták közé. Zara pedig beleharapott a kezébe.
A kisfiú a rémülettől, no meg a csodálkozástól, hogy egy ennyire kicsi állat ilyen nagy fájdalmat bír okozni, földhöz csapta. Így aztán az alig egykilós, csöpp monguz (mert végül is az) és a hasában növekedő még kisebb mongúzbébik azonnal elpusztultak.
Az eset óriási felháborodást váltott ki országszerte, még a BBC is beszámolt róla. Zarát az egész ország gyászolta. Kivéve a kígyókat, bogarakat, csigákat és madárfiókákat, melyek határozottan megkönnyebbültek, hogy egy őket tápláléknak tekintő kis mongúz eltávozott az örök vadászmezőkre.
Még Zaránál is híresebbek az Animal Planet nevű televízióadó Szurikáták udvarháza című sorozatának a főszereplői. A Kalahári-sivatagban éldegélő Bajusz család mindennapjait négy éven át követő valóságshow egyesítette az állatokról szóló dokumentumfilm és drámai elbeszélés stílusát, és ezzel a csatorna legnézettebb műsorává vált.
Ebből is látszik, hogy az ember, még az állatok magánéletére is kíváncsi. De ezekről a bájos állatokról mintázták Timont is, Az oroszlánkirály minden lében kanál, locsi-fecsi szereplőjét is.
A szurikáták meg a divat
Ebből is látható, hogy a szurikáta népszerű állat, pedig megjelenésében nincsen semmi különös. Nem visel rózsaszín tollakat, mint a flamingók, nincs vonzó sárga-fekete csíkos bundája, mint a tigrisnek. Éppen ellenkezőleg, határozottan jelentéktelen.
Mivel repülésre, valamint nagyobb testű állatok elejtésére képtelen, nem annyira vadász, mint inkább préda. Vagyis kénytelen rejtőzködni. Szőrzete puha, testhez simuló, kedvelt színe általában barnásszürke, néhol vörösesbarna, a farok vége feketés, épp, mint a környezete, ahol él.
Szemét sötét foltok veszik körül. Egészen kicsi kis állat, farok nélkül még harminccentis sincs. Igaz, mindig tartozik hozzá még vagy huszonöt centi farok is. Föld alatti járatokban lakik.
Néhány másodperc alatt képes annyi földet kiásni, amennyit saját maga nyom, egy kilót kábé. Bár meleg vidékeken él, ritkán használ légkondicionálót. A szőrzet a hasán világosszürke, és jóval ritkább, mint a hátoldalon. Ha fel akar melegedni, hasát a nap felé fordítja, ha le akar hűlni, a hűvös járat aljára szorítja.
A szurikáták kommunikációja
Kommunikációs képességeik egészen kimagaslóak. Csicseregnek, trilláznak, morognak vagy ugatnak. Az általuk kiadott hangoknak pontos jelentésük van. A vészkiáltások jelzik az őket vacsorára kiszemelő ragadozó típusát, és hogy mennyire sürgős előle elmenekülni.
Az őrszemek megkülönböztetik a földön mozgó vagy a levegőből támadót. Így összesen hatféle vészjelet adnak, attól függően, hogy sakál, méhészborz vagy ragadozó madár közeledik.
Mivel intelligens állatok, a földi veszély ellen föld alatti járataikban menedéket keresnek, légi veszély esetén viszont nem szaladgálnak jobbra-balra, csak lekuporodnak.
Családban, baráti közösségben érzik jól magukat, ezért így is élnek. Sokszor harmincan egy fedél alatt, akarom mondani, egy föld alatti üregben. A legtöbb szurikátának egész életében csak a munka meg az őrködés jut, ami azért elég igazságtalan.
Amíg a többiek ebédelnek, vagy éppen csendespihenőn vannak, az őrszemek két lábra állva figyelnek, és vészjelekkel figyelmeztetik a csoport többi tagját, amikor ragadozó közeledik. Az őröket naponta többször, általában óránként cserélik.
A szurikáták sehová sem szeretnek egyedül menni. Igaz, ritkán mennek el otthonról, kirándulni például kifejezetten utálnak. Azonban vécére közösen járnak, mindig napkeltekor. Társadalmi kapcsolataikat kurkászással erősítik meg.
A kicsinyeket felváltva őrzik, etetik, és fokozatosan tanítják meg vadászni. A legkedveltebb bébiétel a skorpió, mert sok benne a létfontosságú ásványi anyag. Akkor fogyasztják el, miután kitépték a méregtövisét. Aztán csak később térnek rá a még sértetlen skorpiókra.
A szurikáták szerelmi élete
A szurikátatársadalomban is vannak egyenlőbbek az egyenlőknél. Minden csapatban egy domináns hím és egy domináns nőstény él, ők valamivel nagyobbak a többieknél, és másképp is viselkednek.
Az alárendelteknek egyáltalán nincs nemi életük, mivel csak a főnök szexel a nőstényekkel. A szerelmi előjáték nagyon fontos. A fiú főnök addig kurkássza a kiszemelt lányt, amíg az meg nem engedi, hogy párosodjon vele.
Az állapotos szurikáták elég idegbajosak. A három hónapos vemhesség utolsó négy hetében határozottan kötekedők. Kipécézik a távoli nőrokonokat, és addig-addig marják, harapják őket, amíg el nem hagyják a csapatot, és száműzetésbe nem vonulnak.
Az elüldözöttek ezután mintegy három hétig magányosan élnek. Miután megszülettek a domináns nőstény kicsinyei, visszatérnek a csapathoz, és segítenek felnevelni az újszülötteket.
Általában 2-4, de néha 5 kölyök születik. Szemük és fülük csak kéthetes korban nyílik ki. Az üreget háromhetesen hagyhatják el először. Amikor a kölykök felbukkannak, az összes felnőtt készenlétben áll, és a szokottnál is jobban figyel. Négyhetes korukig bébiszitterek vigyáznak rájuk.
Ha a bébicsősz veszélyt észlel, akkor az üregbe zavarja a gyerekeket, készen arra, hogy harcoljon értük. Ha nem tudnak a föld alá menekülni, akkor összegyűjti őket, és rájuk fekszik. A bébik 4-6 hetes korukig szopnak, 9 hónaposan válnak ivaréretté, és körülbelül 6 évig élnek.
Még nincs hozzászólás