A szerelem úgy működik, mint a drogok
Azt kérdezed, kedves fiatal barátnőm, megéri-e a szerelemért feláldozni a karriert, egy álmot, egy biztos jólétet. Megéri-e itt hagyni szülőt, barátot, szépen alakuló életet. Nos, ez nehéz kérdés.
Sajnos a szerelem erősebb érzés a józan gondolatnál. Aki szerelmes, nem mérlegel, szerelmével akar lenni mindig, mindenhol. S komolyan azt gondolja, hogy ez az érzés nem múlik el soha. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy de. Elmúlik. De amíg él, ránk borul a lila köd, ahogyan mondani szokás. Már régen tudjuk, hogy miért.
Az agykutatók, akik működés közben is tudják vizsgálni azt a bizonyos szürkeállományt, kimutatták, hogy amikor szerelmesek leszünk, az ítélőképességben fontos szerepet játszó frontális kéreg kikapcsol. Amikor ránézünk arra, akit szeretünk, agyunk bizonyos területei viszont aktívabbá válnak.
Az agy valószínűleg a magasabb biológiai célok, az utódnemzés miatt viselkedik így. A kutatások azt mutatják, hogy a dopamin nevű ingerületátvivő anyag szintje szerelem esetén megemelkedik. A dopamin kulcsszerepet játszik az öröm- és fájdalomérzetben, összefüggésben áll a vággyal, a függőséggel és az eufóriával, ezért hirtelen megemelkedése a jutalom olyan érzését okozhatja, amely megnehezítheti a szerelemről való leszokást.
Ebben a tekintetben a szerelem a kokainhoz hasonló hatást fejt ki. Ha ez így van, márpedig valószínűleg így van, akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy a szerelem mindent visz. Egyszer megkérdeztem a híres pszichológust, Popper Pétert, hogy valóban mindennél fontosabb a szerelem?
Ezt válaszolta: A szerelem csak a nyugati civilizációkban áll mindenekfölött. A keleti kultúrákban senkinek sem jut eszébe családját, karrierjét feláldozni a szerelem oltárán. A házasságok sem ilyen ingatag alapokra épülnek. Azt gondolom, mondta Popper, hogy a szerelemnek fontos helye van életünkben. Amíg örömet ad, amíg gyerekek születnek segítségével, amíg a személyiség épül általa. Ha azonban a szerelem rombol, munkánkban, tevékenységeinkben gátol, s agressziót szabadít fel, akkor már nem nevezhető pozitív érzelemnek.
Ha tehát barátnőtök Londonban, a pubban, felszolgálóként megtalálja a boldogságát, ha a szerelem kitölti az életét, ha új barátai vannak, tervei, vágyai, akkor rendben van. Ha családot alapít, gyerekei születnek, s nevelésük kitölti az életét, akkor jól döntött, amikor hagyta magát sodorni a szerelemben.
Ha közben rájön, hogy múlik a szerelem, s ő egyedül maradt egy idegen országban, egy fárasztó és rosszul fizetett munkával, egy hűlő kapcsolatban, akkor még mindig hazajöhet, s folytathatja itthon az életét. Hiszen fiatal.
Talán a barátságotok már nem lesz ugyanolyan, talán életetek olyan szorosan, mint korábban már soha nem fog összefonódni. Talán. Nem tudhatod, nem tudhatjuk előre. De az biztos, hogy a szerelmet megélni olyan tapasztalás, amely barátnőtöket akár színészi karrierjében is segítheti.
Még nincs hozzászólás