A szerelem úgy működik, mint a drogok
Azt kérdezed, kedves fiatal barátnőm, megéri-e a szerelemért feláldozni a karriert, egy álmot, egy biztos jólétet. Megéri-e itt hagyni szülőt, barátot, szépen alakuló életet. Nos, ez nehéz kérdés.
Sajnos a szerelem erősebb érzés a józan gondolatnál. Aki szerelmes, nem mérlegel, szerelmével akar lenni mindig, mindenhol. S komolyan azt gondolja, hogy ez az érzés nem múlik el soha. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy de. Elmúlik. De amíg él, ránk borul a lila köd, ahogyan mondani szokás. Már régen tudjuk, hogy miért.
Az agykutatók, akik működés közben is tudják vizsgálni azt a bizonyos szürkeállományt, kimutatták, hogy amikor szerelmesek leszünk, az ítélőképességben fontos szerepet játszó frontális kéreg kikapcsol. Amikor ránézünk arra, akit szeretünk, agyunk bizonyos területei viszont aktívabbá válnak.
Az agy valószínűleg a magasabb biológiai célok, az utódnemzés miatt viselkedik így. A kutatások azt mutatják, hogy a dopamin nevű ingerületátvivő anyag szintje szerelem esetén megemelkedik. A dopamin kulcsszerepet játszik az öröm- és fájdalomérzetben, összefüggésben áll a vággyal, a függőséggel és az eufóriával, ezért hirtelen megemelkedése a jutalom olyan érzését okozhatja, amely megnehezítheti a szerelemről való leszokást.
Ebben a tekintetben a szerelem a kokainhoz hasonló hatást fejt ki. Ha ez így van, márpedig valószínűleg így van, akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy a szerelem mindent visz. Egyszer megkérdeztem a híres pszichológust, Popper Pétert, hogy valóban mindennél fontosabb a szerelem?
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2022. évfolyama 8. számának 35. oldalán!)
Még nincs hozzászólás