A szerelem nevében visszautasítom
Hát, drága fiatal barátnőm, nehéz nekem a Valentin-napról bármit is mondanom. Egyrészt az én időmben is volt szerelem, voltak szerelmespárok, de szerelmesek napja az nem volt egyáltalán.
Meg hát az az idő is régen elmúlt már, amikor apró meglepetéseket vártam a férfiaktól. Bár azt hiszem, effélét nem is vártam soha.
Magáról a Valentin-napról azt gondolom, hogy a kereskedők ünnepe, akik ilyenkor tudják eladni a sok vacakot, ami tavalyról rájuk maradt. Amúgy sem szeretem a látszatünnepeket. Nem szeretem a nőnapot, mert nevetségesnek gondolom kinevezni március nyolcadikát, virágot venni a nőknek, aztán 364 napon át fütyülni rájuk.
De nem szeretem, és nem is tartom a névnapomat sem, mert egy-egy nevet sok százezren, sok millióan viselnek, nincs hát benne semmi személyes. Különösen utálom ha a közösségi felületeken húsz-harminc nevet felsorolva kívánnak nekem boldog névnapot. Ez a szokás azonban annyira tartja magát, hogy hiába írtam meg többször is, hogy engem hagyjanak ki, mert a sok virágcsokor meg szívecske, meg puszikat dobáló cicus eldugaszolja az oldalamat. Hasztalan küzdök ellene, csak jönnek a névnapi üdvözletek.
A születésnap, az persze más, az az ember saját ünnepe, de azt sem szeretem, ha a születésnapomon hasonló személytelen üzenetekkel árasztanak el olyanok, akikhez semmi szoros közöm nincsen.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2023. évfolyama 2. számának 35. oldalán!)
Még nincs hozzászólás