A szakítás tudománya
Drága fiatal barátnőm, azon filozofálsz, hogy miként kell szakítani. Miért van az, hogy a férfiak képesek szó nélkül lelépni egy kapcsolatból, míg a nők igyekeznek szépen szakítani.
Erről sok minden az eszembe jutott.
Például az, hogy én sem tudtam soha szépen szakítani. Mert sértődős voltam. Gyűjtögettem magamban a sérelmeket, rágódtam éjszakákon át, duzzogtam, vonogattam a vállamat. A pasik meg utálták az ilyesmit. Mi bajod, faggattak. Én meg azt mondtam, semmi. Aztán betelt a pohár.
Egy reggel felébredtem, és úgy éreztem, nem bírom tovább. Ilyenkor megeresztettem egy telefont. Csak ennyit: vége. Szenvedés indult. Enyhe görcs a gyomortájékon, gombóc a torokban. Nem fogok sírni. Vége, hát vége. Én akartam. Persze mindig rosszkor.
Mert épp mentünk volna a Balcsira nyaralni, vagy bulizni szilveszterkor, szülinap előtt, vagy bármikor – mindig rosszkor. És zakatoltak a kérdések, kivel fogok nyaralni (bulizni, utazni) menni. És ő kivel? Mit csináljak? Hívjam fel? Micsoda égés lenne. Majdcsak reagál. Az lehetetlen, hogy annyit sem kérdez, hogy miért.
Ennyit jelentettem neki?
Talán még örül is, hogy ilyen könnyen lerázott. Bunkó dolog így szakítani. Egy telefonhívás nem vethet véget egy harmonikus kapcsolatnak. Felhívom. De majd csak este. Szenvedjen ő is egy kicsit.
Persze, ha fel akarom hívni, mindegy, mikor, rácsöröghetek korábban is. Azt hiszem, elkapkodtam ez a dolgot. Ráérünk még szakítani. Majd nyaralás (buli, utazás) után. Egyszer. Talán.
A kérdés tehát az, hogy lehet-e jókor szakítani? Hogyne, persze. Jókor annak, aki szaktani szeretne. Vagy még neki sem. És a másiknak?
Létezik szakítás fájdalom nélkül? Épp, mint ha az ember fél karját levágják. Lehet, hogy akkor nem fáj, csak miután az érzéstelenítő hatása múlik. Akkor sajog kegyetlenül.
No, de miért is akar az ember szakítani? Mert úgy érzi, vége. A korábban tudomásul vett, eltűrt ’apróságok’ – horkolás, gesztusok, késések kezdenek idegesíteni. Mert amikor kettesben vagytok, nagyokat hallgattok, nincs miről beszélgetni, nem akartok már mindent a másik tudomására hozni.
Barátok, ismerősök előtt vagy társaságban is fennhangon és idegesen szóltok egymáshoz. Sokszor érzitek nyűgnek, kötelességnek a közös programot. Egyre több időt vagytok egymás nélkül. Már nem fontos vele a szex vagy az intim együttlét. Már nem érdeklődsz a dolgai iránt. Vagy ahogyan te írod, már nem érzed azt a valamit, amitől hevesen dobogni kezd a szíved, ha meglátod, és izzadni kezd a tenyered, és zavarba jössz, ha beszélned kell.
De biztos, hogy vége? Minden kapcsolatnak vannak felfelé ívelő és romló periódusai. A kapcsolat vállalása azt jelenti, hogy rossz szakaszaival együtt vállaljuk. Egy kapcsolat újra kiemelkedhet a hullámvölgyből, ha segítünk. Ha érdemes küzdeni érte.
Érdemes végiggondolni, mi a legfontosabb benne: a humor, az őszinteség, a kölcsönös megbecsülés. S ezek közül melyik hiányzik. Pótolható vajon? Vagy olyan alapvető dolog, amit a kapcsolat nem nélkülözhet. Ha nem jó a szex, nincs intimitás, vagy ahogyan te írod, nincs meg az a bizsergés. És akkor nincs mit tenni, el kell válni, mert mindez már nem megy tovább.
Még nincs hozzászólás