A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

A szakítás olyan, mint a gyász

A kérdés, amit feltettél, fiatal barátnőm, az egyik legnehezebb kérdések egyike. Mert hiába mondanám, hiába mondaná bárki is, hogy elmúlik. Hogy mindennap jöhet egy új szerelem, nem hiszed el. Ez természetes.

Fotó: Shutterstock.com

Nem is mondok ilyet. Elmesélem inkább az én első szakításomat. Már nem emlékszem a részletekre, már homályba vész a fiú arca, csókja, hangja.

Csak arra emlékszem, hogy fájt nagyon. Hogy sírtam, és hat kört mentem a 76-os trolival, mely akkor körjárat volt a körút és Keleti pályaudvar között. Ültem rajta, potyogtak a könnyeim, és egészen biztosan éreztem, hogy én már soha senkit nem fogok úgy szeretni, mint őt.

Amikor végül kibőgött szemmel hazamentem, anyám, akinél bölcsebb embert nem ismertem azóta sem, megsimogatott, és azt mondta, hagyd, hogy fájjon. Sírj.

És este leült az ágyam szélére, nem gyújtott villanyt, hagyta, hogy átadjam magam a jóízű kétségbeesésnek, hogy elmondjam, milyen rettenetes is az én veszteségem, és hüppögjek, s végül anyám szavaival elaludjak, és álmodjak arról, hogy jön majd egy új, még ennél is nagyobb szerelem.

A pszichológusok szerint a szakítás is egyfajta gyász. Hiszen amikor szakítunk, nemcsak szerelmünket veszítjük el, hanem közös jövőnket, közös álmainkat, közös barátainkat is.

Persze sok múlik azon, hogy milyen mélységű volt a kapcsolat. Hogy csak együtt jártunk, vagy együtt is éltünk. Hogy tervezgettük-e közös életünket, vagy csak jól éreztük magunkat egymás társaságában, s nem akartunk többet.

Minél mélyebb volt a kapcsolat, természetesen annyival több időbe telik majd feldolgozni a veszteséget. A mély szomorúság utáni düh, önvád, depresszió teljesen természetes.

A szakemberek szerint ezeket a veszteség feldolgozását szolgáló lelki fázisokat végig is kell csinálni. Nem tanácsos a felejtés érdekében rögtön új kapcsolatba menekülni, mert annak nem lesz jó vége.

Úgy tűnik, hogy te már túljutottál a kezdeti fázisokon, most már a feldolgozás szakaszában vagy, és ez nagyon fontos. Igen, úgy érzed, hogy már tudod, mit csináltatok rosszul, ki miben volt hibás, de ezt annyira szeretnéd vele megbeszélni. Esetleg sikerül is leülnötök, talán még kibékülni is. Azonban a felmelegített kapcsolatoknak ritkán jó a végkimenetele.

A pszichológusok ilyen esetekre azt szokták javasolni, hogy írjunk listát. Egy A 4-es papírt osszuk kétfelé. Az első rubrikába írjuk le, hogy miért is szeretjük őt olyan nagyon. Ne legyen ez ömlengés, csak felsorolás.

Így valahogy: mert biztonságban érzem mellette magam, mert jó vele az ágyban, mert segít megértenem az életet, mert a barátaim irigyelnek érte stb. A másik rubrikába azt, hogy mit nem szeretek benne. Szintén csak felsorolva: hogy soha nem hív fel telefonon, hogy ritkán mosakszik, nem képes felkelni tíz előtt, vagy hogy nem lehet rá számítani stb.

Aztán egy másik lapra ugyanezt, csak az ő szempontjából. Mit szeretett bennem, és mit nem.

Aztán érdemes összevetni a két oldalt. Egészen biztosan érdekes eredmény jön ki. Sokszor kiderül, hogy kapcsolatunkban sokkal több volt a rossz, mint a jó. Akkor az érzés, hogy mégis őt szeretem, megbillen, elbizonytalanodik. Ha ez megtörténik, a nehezén már túljutottunk.

Címkék: gyászmunka, szakítás után, elmúló szerelem

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!