A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

A szakítás olyan, mint a gyász

A kérdés, amit feltettél, fiatal barátnőm, az egyik legnehezebb kérdések egyike. Mert hiába mondanám, hiába mondaná bárki is, hogy elmúlik. Hogy mindennap jöhet egy új szerelem, nem hiszed el. Ez természetes.

Fotó: Shutterstock.com

Nem is mondok ilyet. Elmesélem inkább az én első szakításomat. Már nem emlékszem a részletekre, már homályba vész a fiú arca, csókja, hangja.

Csak arra emlékszem, hogy fájt nagyon. Hogy sírtam, és hat kört mentem a 76-os trolival, mely akkor körjárat volt a körút és Keleti pályaudvar között. Ültem rajta, potyogtak a könnyeim, és egészen biztosan éreztem, hogy én már soha senkit nem fogok úgy szeretni, mint őt.

Amikor végül kibőgött szemmel hazamentem, anyám, akinél bölcsebb embert nem ismertem azóta sem, megsimogatott, és azt mondta, hagyd, hogy fájjon. Sírj.

És este leült az ágyam szélére, nem gyújtott villanyt, hagyta, hogy átadjam magam a jóízű kétségbeesésnek, hogy elmondjam, milyen rettenetes is az én veszteségem, és hüppögjek, s végül anyám szavaival elaludjak, és álmodjak arról, hogy jön majd egy új, még ennél is nagyobb szerelem.

A pszichológusok szerint a szakítás is egyfajta gyász. Hiszen amikor szakítunk, nemcsak szerelmünket veszítjük el, hanem közös jövőnket, közös álmainkat, közös barátainkat is.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2020. évfolyama 2. számának 53. oldalán!)

Címkék: gyászmunka, szakítás után, elmúló szerelem

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!