A Supermanek köztünk járnak
Lapunk hasábjain is foglalkoztunk a hazai civil kezdeményezésként indult Hősök tere projekttel, amelyben komoly szerepet játszott a börtönkísérletéről elhíresült amerikai pszichológus, Philip Zimbardo. Szerinte „hősiesnek lenni egyszerű”.
Mindenkiben – kivéve a pszichopatákat – ott van a potenciál, hogy hétköznapi hős lehessen – állította egy interjúban Zimbardo, bár az amerikai szakember híres börtökísérletében inkább a bennünk élő Lucifert vizsgálta. Az egyetemistákkal végzett vizsgálat során kiderült, bizonyos helyzetekben a ránk osztott szerephez alkalmazkodva áldozattá vagy gonosszá is válhatunk.
A kísérlet el is fajult, olyannyira, hogy a hatodik napon le kellett állítani, mert komoly pszichés sérüléseket szenvedtek el a résztvevők. Zimbardo ezen a sajátos jelenségen elgondolkozva továbblépett. Ha valaki pusztán egy kísérleti helyzetben gonosz börtönőrré tud válni, akkor némi ráhatással a passzív pesszimistákat is aktív jótevőkké lehet kondicionálni – szólt nagyon leegyszerűsítve Zimbardo gondolatmenete.
Igaza van: az, hogy valaki passzív szemlélő vagy aktív segítő, csupán döntés kérdése. Néhány hete sugárzott Segítség! című adásunkban is ezt fogalmazták meg a résztvevők: nincs rossz segítség, csak az, ha valaki nem nyújt támogatást a bajban.
Sok mindenre lehet hivatkozni, az emberek legtöbbször az idő hiányára szoktak. Pedig csak azért nem segítenek, mert nem akarnak belefolyni valamibe, ami a komfortzónájukon kívül esik. Ugyanakkor fordított helyzetben ők is hálásak lennének a támogatásért.
Ne legyünk igazságtalanok! Rengeteg szuperhős él köztünk, akik apró gesztusokkal teszik széppé mások napjait. Átsegítik a fehér botos gyalogost a zebrán, lesegítik az idős hölgyet a buszról, útbaigazítják az eltévedt turistát, orvoshoz viszik a beteg kóbor kutyát.
Szinte minden közösségben – társasházban, utcában, szomszédban – van egy ilyen Superman. Bár nincs vörös béléses, lobogó kék köpenyük, és a mellükre se hímeztek sárga alapon vörös S betűt, ők a nagy segítők. Rájuk lehet bízni a lakáskulcsot, ha jön a gázos, ha betegek vagyunk, főznek nekünk húslevest, átveszik a postástól a csomagot. Nem várnak érte ellenszolgáltatást, csak köszönetet: ők így érzik jól magukat.
„A hősiesség fogalmát azonban gyakran összemossuk a büszkeséggel” – figyelmeztet egy másik írásban Zimbardo. Sok ember hajlamos arra, hogy önmaga előtt bizonyítandó a jóságát, nagyobb összegű pénzt juttasson a rászorulóknak. Erre az amerikai tudós a következőt mondja: Az önzetlenség, az adakozás a hősiesség „light" verziója: nincs veszély, nincs kockázat.
Még nincs hozzászólás