A ronda pulóver védelmében
Semmi kétség, nagyító nélkül is látszik, hogy a karácsony legborzalmasabb része a bevásárlás. Ez az az időszak, amikor minden üzlet tele van, a plázákban heringként szoronganak az emberek, a viselkedésük pedig többnyire messze áll az ünnep szellemiségétől.
Közelharc. Pogó. Haddelhadd.
Okos emberek ezen minél hamarabb túlesnek, de nagyon keveseknek sikerül mindent időben kipipálni, és hátradőlve figyelni, amint a többség zulu hordaként fosztogatja végig az adventi hétvégéket. Ha igaz a mondás, hogy minden férfi utál vásárolni (99,9 százalékban igen), akkor ez a karácsonyi bevásárlásra százszorosan áll.
Még nem szereztem be semmit, és már előre rettegek, mi vár rám. Én vagyok az, aki inkább hazamegy a rendelőből, ha négyen vannak előtte, így a legkevésbé sem vágyom az érzésre, ami leginkább ahhoz hasonlatos, mintha egy heavy metal-koncert közönségének első sorában szoronganék, miközben könyökkel masszírozzák a vesémet.
Hé, karácsony! Miért kell így kezdődnöd?
Roy L. Smith író szerint akinek a karácsony nincs a szívében, az nem fogja megtalálni egy fa alatt. Valahol észrevétlenül mintha félrement volna az egész. Mintha a karácsonyt nem a szívünkben, hanem a fa alatt keresnénk, az ajándékok mellett. Mintha az lenne a karácsonyi hangulat fokmérője, hogy mennyi és milyen értékű ajándék kerül a fa alá. Ha sok az ajándék, akkor jó karácsonyunk van?!
Bár a reklámok kétségtelenül szőnyegbombázzák az agyunkat, én azt mondom, nincs ezzel semmi baj, ha odafigyelünk egy apróságra. Hogy ne feledkezzünk meg a lényegről: nem szabad, hogy a karácsony egy gigantikus bevásárlólista kipipálásáról szóljon. Ha a karácsony zenéjét elnyomja a plázák hangosbeszélője, a tülekedés zaja, a csomagolópapír zörgése, a tévéreklámok harsogó, üres kakofóniája, akkor megette a fene az egészet.
Kérdezek valamit. Észrevették, hogy a tévéreklámokban mindig tökéletesek a karácsonyfák? Buja zöldek, egymillió izzó ragyog rajtuk, hatalmasak, eszményiek, tökéletesek. Nekünk évek óta egy ronda műanyag fánk van, negyven centi, és Miklósnak hívjuk. Szóval nem baj, ha a fa nem nagy, kicsit csálé a teteje, és apa nem tudta rendesen berakni a talpba.
Nem gond, ha kicsit odaégett a csirke.
Nem baj, ha béna a csomagolás.
Nem vész, ha ronda a pulóver.
Fenébe a tökéletességgel! A lényeg, hogy legyünk együtt azokkal, akik közel állnak hozzánk, figyeljünk oda egymásra, próbáljuk meg értékelni a pillanatot! Ugye, emlékszünk? A karácsonyt egymás szívében fogjuk megtalálni, és nem a fa alatt.
Még nincs hozzászólás