A robot a tökéletes munkaerő. Nem fél, nem téved, nem kérdez és nem sír
Mostanában rengeteg szó esik a mesterséges intelligenciáról, arról a számítógépes programról, amely már nem csak előre megírt utasításokat hajt végre, hanem adatokból tanul, felismeri a mintákat, és ezek alapján reagál. Sokan azonban még mindig azt hisszük, hogy a mesterséges intelligencia csak a képernyőkön létezik, és nem más, mint egy algoritmus.
Kevesebbet gondolkodunk a robotikáról. Pedig ha az AI az agy, akkor a robot a test. S ha a kettő találkozik, megszületik az, amitől talán a leginkább tartunk: egy lény, ami nem ember, de ember módjára cselekszik.
A robot csak gép? Biztos?
A robotokról jórészt annyit tudunk, hogy egyre több helyen tűnnek fel. Többségüknek nincs emberi formája, és ez nem is lényeges. Olyan gépek, amelyek valamilyen munkát elvégeznek helyettünk.
A reptereken a poggyászt már robot pakolja, az autógyárakban robotkar szerel, Japánban pedig több mint tízezer idősotthonban dolgozó robot segíti a gondozókat. Az Amazon raktáraiban több mint 750 ezer robot működik, Kínában robotpincérek szolgálnak fel, Szingapúrban robotok takarítják a szállodákat. Japánban és Skandináviában egyre több úgynevezett társrobot segíti a magányos, idős embereket. Ilyen például Paro, a fókabébi alakú terápiás robot, amely érintésre reagál, mozog, és hangokat ad ki – ezzel csökkenti a magányérzetet.
A Xenex Robot nevű fertőtlenítő gép speciális UV-s módszerekkel tisztítja meg a kórházakat, csökkentve ezzel a kórházi fertőzések veszélyét. Kínában és Dél-Koreában az éttermekben már robotok veszik fel a rendelést és szolgálják fel az ételeket. Az iskolákban interaktív oktatórobotok segítik a tanulást. A rendvédelemben a robbanóanyag-kereső vagy tűzszerész robotok már évek óta elvégzik a legveszélyesebb feladatokat. Elon Musk pedig 2026-ra ígéri az Optimus nevű humanoid robotot, amely háztartási feladatokat végez majd otthonainkban.
Dr. Robot
Két belgiumi kórházban egy ideje százhúsz centiméter magas humanoid robotok fogadják a látogatókat. A Pepper nevű robotok húsz különböző nyelvet ismernek fel, és képesek különbséget tenni férfi-, női és gyermeki hang között. Szolgáltatásaik közé tartozik, hogy a sok épülettömbből álló egészségügyi intézményekben az eltévedt betegeket vagy hozzátartozókat a megfelelő osztályra kísérik.
A robotsebészet már több mint húsz éve valóság. A Da Vinci sebészeti robotok segítségével 2021 óta Magyarországon három intézményben végeznek robottal támogatott műtéteket. Emellett speciális ideg- és ortopédsebészeti robotok is működnek a világban. Az amerikai fejlesztésű CyberKnife pedig célzott besugárzást – daganatprecíziós sugárkezelést – tesz lehetővé, többek között az Országos Onkológiai Intézetben.
A robotika forradalma
A robotika forradalma évtizedek óta formálódik, de csak most kezd igazán izgalmassá válni. Az elmúlt években ugyanis a mesterséges intelligencia kilépett a képernyők világából, és ’beköltözött’ az anyagba, az acélba, a szilíciumba, a mozgó alkatrészekbe, s már nem csak előre programozott mozdulatokat hajt végre, hanem tanul és önálló döntéseket hoz. Ez nem a jövő, ez már a jelen.
A mezőgazdaságban önvezető traktorok járják a földeket, szenzorok mérik a nedvességet és a növények egészségét, és ennek megfelelően öntöznek, permeteznek. Az utakon önvezető autók közlekednek, érzékelik a forgalmat, veszély esetén megállnak, maguk választják ki a parkolóhelyet, és be is állnak. Ezek a robotok már nem egyszerű eszközök: saját döntéseket hoznak, reagálnak a környezetükre, sőt tanulnak. És ezzel elindult valami, amire még nem vagyunk felkészülve.
Az eddig ismert munkának vége?
A modern társadalom alapja a munka, az önértékelésünk is ebből fakad. Ha az ember hasznosnak érzi magát, rendben van a világgal és önmagával is. De amikor ezt a hasznosságot egy gép megkérdőjelezi, az az emberi lét egyik legmélyebb szorongását ébresztheti. Lehet, hogy rám már nincs is szükség?
A mesterséges intelligencia és a robotika fejlődése ezért nemcsak gazdasági, hanem lelki kérdés is. Egyre több kutatás ír le úgynevezett technológiai szorongást: azt az érzést, hogy az ember nem tud lépést tartani a világgal, és az emberi érték fokozatosan háttérbe szorul. Ha a szellemi munkát algoritmusok, a fizikai munkát robotok végzik, mi marad az embernek?
Egy japán kórházban a robotnővér pontosan betartja a gyógyszerosztást, sosem felejt, sohasem téved és soha nem fárad el. De ha egy beteg sír, nem tudja megvigasztalni. A robot feladatot végez, de nem képes érzelemre. Nem tudja a síró beteget megvigasztalni. Igaz, erre is meg lehet tanítani.
A háború, ahol már nem emberek harcolnak
A robot nem fél, nem téved, nem kérdez. És nem gyászol. A modern háborúkban a harctérre már nem mindig katonákat küldenek, hanem gépeket, amelyeket több ezer kilométerről irányítanak. A Pentagon már teszteli az úgynevezett autonóm harci egységeket, Izrael pedig mesterséges intelligenciával támogatott drónrajokat vet be, amelyek valós időben tanulnak a terep adataiból.
A ’killer robotok’ emberi beavatkozás nélkül képesek célpontot felismerni és megsemmisíteni. Dél-Korea határán az SGR-A1 robotőrtornyok éjjel-nappal pásztázzák a demilitarizált zónát: képesek felismerni a mozgást, azonosítani az arcokat, és – legalábbis elméletben – tüzet is nyithatnak.
A világ katonai nagyhatalmai teljesen autonóm fegyverrendszerek fejlesztésén dolgoznak. Ezek a gépek szenzorok és mesterséges intelligencia segítségével elemzik a terepet, felismerik a mintázatokat, majd saját algoritmusuk alapján választanak célt. Egyes becslések szerint öt éven belül megjelenhetnek az első olyan robotok, amelyek ember nélkül, önállóan döntenek a támadásról. Az ENSZ évek óta próbál közös szabályozást alkotni, de a tagállamok nem tudnak megegyezni: mit jelent pontosan ’autonómnak’ lenni, és hol húzódik a határ a gép és az ember között.
Addig pedig marad a bizonytalanság – és az a hátborzongató kérdés, mi történik, ha egyszer egy gép dönt úgy, hogy megnyomja a ravaszt.
Mi marad az emberből?
Ha az AI az agy, a robot pedig a test, akkor az embernek mi marad? Talán az, amit léleknek hívunk. Mivel ez megfejthetetlen, ezért nem is tanítható. Ez valami, ami miatt sírunk egy film végén, vagy feláldozzuk magunkat egy eszméért, valaki másért. A gép nem tud vágyakozni, érezni, sírni, szeretni, örülni, alkotni. Nem lesz becsületes vagy becstelen, és nem képes önállóan különbséget tenni jó és rossz között.
Vagy ezeket is megtanulhatja? Talán. A gépek megtanulhatják utánozni az érzelmeket, de ez csak látszat. A mesterséges intelligencia tud verset írni, képet festeni, zenét szerezni – de mindezt minták alapján. Csak az ember képes arra, hogy valami teljesen újat hozzon létre, mert a képzelete nem algoritmus, hanem érzelem alapú.
Na, most akkor mit csináljunk?
Sokan már most azon dolgoznak, hogy az ember és a gép kiegészítse, ne pedig helyettesítse egymást. A robot végezheti a veszélyes, monoton vagy nehéz fizikai feladatokat, az ember pedig fókuszálhat arra, ami valóban emberi: az empátiára, a döntésre, a kreativitásra.
A jövő nagy kérdése nem az, hogy a robotok elvehetik-e a munkánkat, hanem az, hogy mi mit kezdünk a felszabaduló idővel és a megváltozott szerepeinkkel. Képesek leszünk-e újraértelmezni önmagunkat, ha a munka már nem az identitásunk központja? Talán igen. Talán nem.
Robotkutyák szolgálatban
A világsajtót is bejárta a hír, hogy egy Spot nevű robotkutya védi Donald Trumpot. A kutyus jól láthatóan őrjáratozik a politikus Mar-a-Lago-i birtokán. A gyártó, a Boston Dynamics, nem válaszol a képességeit firtató kérdésekre, de megerősítették: valóban a titkosszolgálat használja a Spot robotot, ez azt jelenti, hogy sok mindenre képesek.
Ma már Magyarországon is elérhető hasonló szolgáltatás. A Nortemsy Robotics Platform által programozott robotkutyák önállóan képesek közlekedni bonyolult terepeken, munkaállomások és raktárhelyszínek között. Észlelik a rendellenességeket, és valós időben riasztják a biztonsági csapatokat. Ezek a robotkutyák megszakítás nélküli felügyeletet biztosítanak – ellentétben az emberi őrökkel, akiknek szünetre és műszakváltásra van szükségük.
Képesek veszélyes, gyengén megvilágított területeken is járőrözni éjjel-nappal, és soha nem fáradnak el. Ezek a négylábúak 10-15 kilométert képesek megtenni akár 40 kilogrammos teherrel, lépcsőkön másznak, 40 centiméteres akadályokon és 45°-os lejtőkön is átjutnak – mindezt −20 °C és + 55 °C között.
Még nincs hozzászólás