A pásztorleányka, a rakéta melltartó meg az elkötözött láb. Avagy a divat története
A divat története látszólag az öltözködés története. Valójában nem az. Hiszen az öltözködés eredeti célja a test védelme volt az időjárás viszontagságai ellen. A divat célja azonban egészen más. Sokszor éppen ennek az ellenkezője.
Amikor a mai kamasz lány köldök fölé érő trikóban, több luk, mit nadrág farmerben, és saját méreténél három számmal nagyobb pulóverben az utcára lép, egyáltalán nem érdekli, hogy odakint milyen idő van. Ő csak olyan akar lenni, mint a többi tini. Divatos.
Értelmetlen úri passzió
És ezért nem szabad őt szidni. A nők minden korban divatosak akartak lenni. Ezért fűzték ötvencentisre a derekukat, ezért tömték ki a mellüket, ezért hordtak rizsporos parókát és húszcentis magassarkút. Sokszor saját egészségük veszélyeztetése árán is gyönyörű barna, vagy éppen hófehér porcelánbőrt akartak, és ezért nem riadtak vissza semmitől.
A divat már az ókorban is üzenet volt. A ruházat anyaga, színe, formája és díszítése a kezdetektől jelezte viselője rangját és társadalmi pozícióját. Bármilyen furcsa, ez fontosabb szempont volt mindig is, mint az egészség vagy a kényelem. Sőt nagyon sokszor a történelem során a nők akár borzalmas fájdalmakat is képesek voltak elviselni, csak azért, hogy divatosak legyenek.
Persze a divathóbort egészen a legújabb idők tömeggyártásának elindulásáig csak értelmetlen úri passzió, az uralkodó osztályok hölgyeinek kiváltsága volt. A nép egyszerű asszonyainak dolgozniuk kellett, aligha tudtak volna ezüst cipellőcskében, masnis, gyöngyös ruhácskákban a földeken dolgozni, később a gyárak futószalagjainál, vagy a mosóteknő mellett állni.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2020. évfolyama 11. számának 26. oldalán!)
Még nincs hozzászólás