A nő, aki semmit sem vár Valentin-napon
Hamarosan itt a Valentin-nap. A nők számára, akik egészséges párkapcsolatban élnek (szerencsére ez rám nem vonatkozik), ez is csak egy alkalom arra, hogy csalódjanak.
Tisztelet a kivételnek, hiszen biztos akad olyan férfi valahol kis hazánkban, aki tisztességesen felkészül a szerelmesek napjára, ugye?
Az a fajta férfi, aki már hetekkel előbb kitalálja, hogyan lepheti meg élete szerelmét valamilyen amerikai kultuszfilmbe illő ajándékkal: szív alakú lufiba rejtett plüssmackóval, bonbonnal, koncertjeggyel, wellnesshétvégével vagy pezsgőben úszó gyémánt jegygyűrűvel… de legyünk reálisak, a maradék férfi azt sem tudja, mikor is van ez a jeles nap.
Szerény véleményem szerint kétféle ünneplési szokást lehet megkülönböztetni. Az első típusba tartoznak azok, akik a kapcsolatuk elején járnak, és ilyenkor még mindennemű mainstream kultusznak igyekeznek megfelelni, és ezen az ünnepen megajándékozzák egymást.
A másik típus pedig egészen egyszerűen nem vesz tudomást február 14-éről. Persze létezhetnek olyan kivételek, akiket Szent Bálint napja csak még inkább összekovácsol, és bízom is ebben, de az én tapasztalatom szerint erre kevés az esély.
Tehát visszatérve a két típushoz: az első esetben az vezethet sértődéshez, ha a férfi, bár adott valami kis jelképes ajándékot, de az nem jegygyűrű volt, nem eredeti, nem volt elég romantikus a pasi, vagy csak azért adta, mert előző este a kocsmában a haverjai emlékeztették rá, hogy vegyen valamit, ha jót akar, és ezt a nő pontosan tudja.
A másik esetben pedig a nő, aki a párját nagyon is jól ismeri, tudja, hogy nem várhat semmi különlegeset, de azért titokban mégis reménykedik benne, hogy csoda történik.
Természetesen nem történik, hiszen a férfiban fel sem merül, hogy meglepje a nőt. Miért is lepné meg, ha már sokszor megbeszélték, hogy nem ünneplik ezt a napot? Ilyenkor a nő nem szól semmit egész nap, este szipog, és a fal felé fordul, a férfi pedig agyalhat rajta hetekig, vajon mit tett, hiszen február 14-e eszébe sem jut szegénynek.
Baráti körömben előfordul mindkét típusú pár, de talán Zsófi és Tomi esetét emelném ki, akik egyértelműen ellene vannak a Valentin-napnak.
Az ő elmondásuk szerint demokratikusan és modernül fogják fel a párkapcsolatokat, például már együtt élnek, de a szilvesztert külön töltötték, amiről Zsófi csak annyit mondott, hogy „hát Tomi is a barátaival akart ünnepelni, én meg inkább maradtam vidéken a tesóimmal”. De vajon ez nem okozott sebet Zsófiban? Nem tudhatom.
Azt viszont igen, hogy Tominak nemrég volt a szülinapja, amire Zsófi sokat készült, sőt még egy videót is összevágott neki, amiben minden barátja egyenként felköszönti. Ezek után talán beleférhetne köztük a Valentin-napi romantika is, de ők közös megegyezéssel eldöntötték, hogy kihagyják, mert ez olyan pároknak való, akiknek a szerelme csak a külvilágnak szól, és az egészet azért csinálják, hogy kiposztolhassák a Facebookon.
Legalábbis Tomi véleménye ez. Zsófi pedig február 14-ére virradóan csak azért is az egész napját titkos reménykedéssel tölti majd, mert hiába a racionalitás, egy nő élete végéig bízik abban, hogy a férfi várakozáson felül meglepi őt valami kis aprósággal. Talán azért, hogy aztán jogosan csalódhasson? Hm, elképzelésem sincs.
Még nincs hozzászólás