A négy leggyakoribb párkapcsolati zűr
Talán nincs is olyan házasság vagy tartós párkapcsolat, amelynek hétköznapjait nem nehezíti meg valamilyen konfliktus, vita, veszekedés. Teljesen természetes, hogy ezek, legyenek bármilyen aprók, feszültséget okoznak. S minél több a feszültség egy kapcsolatban, annál rosszabb kilátásai vannak az együtt maradásnak. A kapcsolat sikere azon múlik, hogy képesek vagyunk-e közös nevezőre jutni.
Bár sokféle oka lehet a párkapcsolati zűrnek, eltérő nevelési elvek, különböző szocializáció, sok minden más. Van azonban néhány nagyon tipikus, gyakran és sok kapcsolatban előforduló. Összeszedtünk néhányat ezek közül.
Nem tudjuk megbeszélni
A legkomolyabb probléma, amely a párok válásához vezet, az, ha nem tudják megbeszélni a problémáikat. Nem tudnak nyitottan és őszintén beszélni egymással. A lélektannal foglalkozó szakemberek tudják, hogy mennyire nehéz a legbelsőbb érzelmeket szavakba önteni. Nehéz megfogalmazni, mi is a valódi oka annak, ha megbántva érezzük magunkat. Oka van annak, hogy nem tudjuk megbeszélni szép szóval értelmesen azt, amin veszekszünk, vitatkozunk.
Nem tanultuk meg a konfliktuskezelés tudományát, nincsenek erről gyerekkori mintáink. Pedig legtöbbször csak annyit kellene mondanunk, hogy kérlek, ne csináld, ne mondd, ne tedd, mert engem ez kiborít. Nekem ez fájdalmat okoz, elkeserít.
Néha elég lenne annyit mondani, hogy ne haragudj, amiért kiabáltam, vagy igazságtalan voltam veled. Nem rád haragszom, csak kiborított a főnököm, vagy fáj a hasam, a fejem.
Ágybéli gondok
Miként szokásaink, ízlésünk, úgy vágyaink sem egyformák. Szexuális igényeink eltérőek lehetnek. A libidó nagyságát rengeteg tényező befolyásolja. Függ a hormonális állapotunktól, korunktól a stressz-szintünktől. De befolyásolhatja betegség és a szocializációnk is. Az, hogy mit mondtak a szüleink, hogyan viselkedtek, milyen üzeneteket kaptunk tőlük a házassággal, a házasélettel kapcsolatban. A szexuális különbségek a párkapcsolatban gyakran okoznak feszültséget és problémákat.
Az egyik fél gyakrabban, esetleg máshogyan képzeli, másféle vágyak vezérlik. Ilyen esetben is megoldást jelenthet, ha tudunk érzelmeinkről, vágyainkról beszélni egymással, el tudjuk mondani, hogy nekünk hogyan jó, vagy hogy mit miért nem szeretünk. Majdnem minden esetben meg lehet találni azt a módot, amely mindkettőnknek megfelelő.
Ha az élet minden egyéb területén remekül megértjük egymást, csak az ágyban vannak gondok, érdemes szakembert felkeresni. Ez nem szégyen. A szexológusok az esetek jelentős hányadában tudnak segíteni. Nem szabad a szőnyeg alá söpörni a problémát, mert a vége az lehet, hogy az egyik fél más ágyakban keresi meg azt, amit otthon nem talál. Márpedig ha az egyik fél megcsalja a másikat, az olyan súlyos sérelmet okozhat, hogy a párkapcsolatot alapjaiban megingatja.
A zöld szemű szörny
Amikor féltékenységről beszélünk, legtöbbször a férfi-nő kapcsolat zavarára gondolunk. Pedig a féltékenység ennél sokkal tágabb fogalom. Lehetünk féltékenyek egy nálunk csinosabb barátnőnkre, gyerekkorunkban a testvérünkre. Popper Péter, a neves pszichológus szerint a féltékenység gyökere mindig az önbizalomhiány, az az érzés, hogy rosszabb vagyok másoknál, az összehasonlításkor pórul járok, vagyis előre felkészülök a vereségre.
Nem biztos, hogy párunk azért féltékeny, mert annyira szeret minket. Lehet, hogy így van, azonban nem biztos. Hiszen hány boldog szerelem létezik féltékenység nélkül is. A féltékenység mindig arról az emberről szól, aki féltékeny. Ezért hiába bizonygatjuk, hogy hűek vagyunk, hogy csak őt szeretjük, nem hiszi el. Azért nem, mert a féltékenység soha nem bizonyosság, hanem félelem. Attól félek, hogy elveszítem a másikat, hogy jön valaki, aki nálam szebb, okosabb, vonzóbb, jobb az ágyban, és elveszi tőlem a másikat.
Egy olyan kapcsolatban, ahol az egyik fél örökké féltékenykedik, egyre csak nő a feszültség. S a konfliktus eljuthat odáig, hogy az addig hűséges fél azt gondolja, ha úgyis vádolsz, hát megteszem. Megcsallak, legalább lesz mire féltékenynek lenned.
Az intimitás hiánya
Az intimitás több mint a szex. Azt jelenti, hogy nem csak a testünket, de a lelkünket takaró ’ruhát’ is levetjük. Az intimitás teljes bizalmat, meghittséget jelent. Azt, hogy olyan biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában, mint egykor a gyerekkorunkban. Azt jelenti, hogy bármit elmondhatok a másiknak, és miközben őszintén elmondom a gondolataimat, vágyaimat, gondjaimat, sikereimet, kudarcaimat, nem kell félnem attól, hogy nem érti meg, hogy nem érdekli, vagy visszaél vele.
Az intimitás gyermeki állapot, az ősbizalom ritka pillanata. A pszichológusok nagyon fontosnak tartják, hogy az intim együttlétek, amelyekben teljes odafordulással figyelünk a másikra, megértjük, megöleljük, megcsókoljuk egymást, gyakoriak legyenek. Nem a szexuális késztetés miatt, hanem azért, amiért anyánk ölelt, puszilt, vigasztalt vagy örült velünk.
Azok a párok, ahol az intimitás jól működik, még akkor is boldogságról számolnak be, ha anyagi, munkahelyi, vágy bármely más probléma nehezíti az életüket. Minden embernek szüksége van intimitásra. Ha ezt a párkapcsolatában nem találja meg, máshol fogja keresni. S lehet, hogy szexuális értelemben soha sem csalta meg a párját, ha azonban az intimitást máshol találja, az talán még inkább számít megcsalásnak, mint az, ha valaki egy részeg éjszakán, egy vállalati bulin idegen ágyban köt ki, s ennek semmiféle folytatása nincsen.
Gary Chapman amerikai író, párkapcsolati szakértő, házassági tanácsadó, szerint az intimitásnak több szintje van.
Ezek a következők:
- Intellektuális: amikor mindent képesek vagyunk megbeszélni egymással;
- Társas: a baráti társaságban eltöltött közös idő;
- Érzelmi: alapja a bizalom és érzelmeink egymással való megosztása;
- Lelki: hitünkről, nézeteinkről való beszélgetések;
- Fizikai: vagyis a testi érintkezés különböző szintje a simogatástól a nemi érintkezésig.
Még nincs hozzászólás