A napfény szigete
Európa és Afrika között félúton apró szigetvilág parancsol megálljt az utazónak. Aki hajóval vagy vitorlással járja a Földközi-tengert, válogathat. Behajózik a kozmopolita és kulturális kincsekben gazdag Málta valamelyik kikötőjébe, esetleg elidőzik a magányos Cominón, vagy kiköt a napfény szigetén, Gozón.
Gozo aránylag kicsi, érdemes körbehajózni. Mészkőszirtjeit a tenger folyamatosan támadja, ennek köszönhetően különleges méretű és formájú sziklák születtek: a Fungus Rock, ami Málta legkisebb szigetének számít, vagy az Azúr-ablak, amely Gozo legnyugatibb szélén látható. Dwejrában rálelhetünk az úgynevezett Belső-tengerre, amelyet várfalként tornyosuló hatalmas szikla véd a nyílt víztől, és ahonnan kis motorcsónakba szállva egy különleges barlangnyíláson keresztül kijutunk a tengerre.
Kikötünk a Ramla-öbölben, felsétálhatunk a Kalüpszó-barlanghoz. A kilátás káprázatos, előttünk a Földközi-tenger, messze távol Szicília, jobbra alattunk a sziget kedvelt vörös homokos strandja, a Tampa Bay. Az Odüsszeiából úgy tudjuk, hét évet töltött itt Ithaka királya, Odüsszeusz Kalüpszó nimfánál. Nem tudom, hogy a szerző, Homérosz vajon járt-e itt, vagy bárki más, aki esetleg ezt a Kr. e. VIII. századi eposzt írta, de gyanítom, hogy látnia kellett a helyet és a szigetet.
A kikötőben kocsit bérelünk, és elindulunk a fővárosba, Rabatba (Victoria). Apró falvakon megyünk keresztül: a házak teteje lapos, de a tornácok díszítésének csak a képzelet szab határt, arab és angol hatást mutatnak. Útközben megállunk, és a Xewkija felé vezető út mentén megnézzük a világ legidősebb, szabadon álló emberi építményét, a Kr. e. 3600 körül épített Gantija nevű kőkori ikertemplom romját.
Szokni kell még a bérelt autót, baloldali a közlekedés, de a helyiek jól tűrik, hogy az ő sávjukban szembejön velük egy-egy gyakorlatlan idegen. Az ebédet már a fővárosban költjük el, fenn a Citadellán, Gozo történelmi erődjében. Kanyargós, szűk utcákon visz felfelé az út, szabadtéri piaccal. Az erőd egyik látványossága, a Mária mennybemenetelének szentelt székesegyház Lorenzo Gafà máltai építész alkotása. Gozo legmagasabb pontján járunk, a falakról kis túlzással az egész sziget belátható.
Tovább autózunk, a következő látnivaló a főváros közelében a híres bazilika, a Ta’pin. Csoda történt itt 1883-ban. Egy parasztasszony és barátnője egyszerre hallották meg Szűz Mária hangját, aki azt mondta, hogy buzgón kezdjenek imádkozni a barátnő halálosan beteg édesanyáért, és az meggyógyul. Így is lett. Azóta is járnak ide a gyógyulásban reménykedők. A templomban különleges gyűjteményt őriznek a köszönőlevelekből, szükségtelenné vált mankókból és szörfdeszkákból, törött lökhárítókból – attól függően, ki milyen veszélyből szabadult.
Kora délután áthajózunk Marsalfornba. Kedves kis halászfalu volt hajdanán, most népszerű üdülőhely békés kikötővel. A kora esti órákban átgyalogolunk Xwieni öbléhez, ahol katonás rendben sorakoznak a sólepárlók. Egyszerű, elmés megoldás, a kimélyített sziklamedencékbe felcsap a tenger, a só kicsapódik, a helyiek – láttunk ilyet – kisebb zsákkal meg lapáttal érkeznek, és összeszedik a sót.
Embert próbáló a séta felfelé a sziklákon, de kárpótol a tenger kékje, a távoli Szicília fényeinek ragyogása és a sziget csendje. Még soha nem jártam ilyen szigeten, most érzem életemben először igazán a tenger erejét, az idő végtelenjét, az ember törékenységét.
A sziklákon barangolva rengeteg fészket látunk: ide járnak Észak-Európa énekes madarai közül azok, akik restek továbbmenni Afrikába, inkább helyben vészelik át a telet.
Este az egyik helyi vendéglőben megkóstoljuk a gozóiak nevezetes halát, a lampukit. Oly nagy a kereslet iránta, hogy a halászati jogot lottón sorsolják ki! Hallepényt készítenek belőle zöldségekkel olívabogyóval és mazsolával. Az itt élők különleges ínyencségnek tartják. Igazuk van!
Az éjszaka kellemesen telik a kikötőben, délig is aludnék, de kora reggel jókedvű kürtszóra ébredek, megjött a tejes, majd nemsokára másik tülkölés jelzi, hogy itt van a pék is a friss áruval. Mire végzünk a reggelivel, újabb kürtszó harsan: megjöttek a halászok a frissen fogott zsákmánnyal.
Megélénkül az élet: rengetegen búvárkodnak errefelé, a tenger élővilága és különleges sziklaképződményei mellett sok az elsüllyedt hadihajó, repülőgéproncs a mélyben.
Vitorlát bontunk, váratlan zápor ver el bennünket, de a tenger káprázatos szivárvánnyal kárpótol. Szicília felé vesszük az irányt, s ahogy távolodunk, kezdem érteni, hogy a hódítók miért vágytak ennyire Málta szigeteire.
Még nincs hozzászólás