A MUNKA világa kontra az ÉN világa
A munkavégzést lassan már csak az különbözteti meg az egyéb mindennapi tevékenységektől, hogy ezért az amúgy hasonló körülmények között - mobileszközök közvetítésével, a technika segítségével - végzett napi teendőért pénzt kapunk.
Annak a hatmillió embernek, aki önszántából részmunkaidős az USA-ban, nagy része jól képzett, fiatal, munkabíró dolgozó, aki kreatívan és aktívan tevékenykedik akkor is, ha nem áll ott a főnök a háta mögött – derült ki a Bureau of Labor Statistics adataiból.
Egyszerűen más a gondolkodásuk, a hozzáállásuk, mégis ugyanolyan jó eredményeket produkálnak, mint a hagyományos munkarend szerinti dolgozók, ráadásul elégedettebbek is az életükkel. Nem áldoznak fel mindent a munka oltárán, szabadidejükben a hobbijuknak, a szenvedélyeiknek élnek, karitatív munkát végeznek, és épp emiatt az egyensúly miatt lehetnek sikeresebbek minden területen.
Egyre több cikk, könyv és tanulmány jelenik meg arról, hogyan változott meg a munka világa. Korábban mindenkinek fizikailag jelen kellett lennie a munkahelyén, a munka kezdetét és végét egyértelműen meg lehetett állapítani, a pihenés helyszíne pedig értelemszerűen másutt volt, mint a munkáé, vagyis a munka elhatárolása időben és térben egyaránt megjelent.
Ezzel szemben az internet segítségével végezhető munka korszakában a munkakapcsolatok és a magánjellegű viszonyok elválaszthatatlanokká válnak, a rögzített munkahely hiánya együtt jár a felismerhetetlenül összekuszálódott aktív és inaktív életszakaszokkal. Napközben brainstorming és business launch, este egy kis networking, egész héten multitask, hétvégén meg team-building.
Pihenés közben is munkát végzünk, hiszen a szórakozásra fordított idő is munkaidő, csak épp a gazdasági rendszer fenntartásáért végzett önkéntes fáradság. A kávézóban ülve ellátott pszeudomunka (meeting, e-mailezés, csetelés) mellett az igazi munka valójában az ott tartózkodás (kávézás, app-letöltés, sharing, lájkolás).
Hiába a sok reklám, a mai fiatal nem akar mindenáron birtokolni, pláne felhalmozni dolgokat, derül ki a Fortune amerikai magazin kutatásából. Nem él a munkájának, sőt, úgy tekinti, a munkája van azért, hogy ő pénzhez, így pedig több lehetőséghez jusson.
Gond nélkül vállal külföldön állást, járja a világot, ismerkedik más kultúrákkal, a szükségleteinek megfelelően él, de ezért nem fizet akkora árat, amekkorát a szüleinek kellett. Szabad. A legteljesebben kihasználja a modern technika és az internet minden előnyét, egészen addig, amíg – ahogy mostanában mondani szokták a szkeptikusok – el nem megy az áram.
Én a márka, azaz The Brand Called You címmel könyvet is írt erről Tom Peters menedzsment-guru, amelyben kifejti, hogy a munka nem teher, nem erőfeszítés, nem fáradságos tevékenység, így nem is állítható szembe a pihenésre szánt szabadidővel.
A munka „komoly tréfa”, worktaintment, izgalmas életforma, kreatív időtöltés. „A munka egy olyan hobbi, amiért éppenséggel fizetnek” – nyilatkozta a Fortune lapjain egy fiatal fejlesztő.
Még nincs hozzászólás