A Mont Blanc, nem csak síelőknek
A síelés szerelmesei ismerik a látványt. Ezerötszáz méter magasan a kopasz fák között feltűnnek az örökké zöld fenyők, s ahogy az autó kapaszkodni kezd a szerpentineken fölfelé, egyszer csak foltokban megjelenik a hó. A fenyőfák közül eltűnnek a lombhullatók. A sziklákon csorgó hegyi vizek kétezer méter fölött kristályként csillogó jégcsapokká dermednek. A völgyekben gomolygó ködök hátán ragyogni kezd a nap, és elérkezik az örök hó határa.
Mindenhol hasonló a látvány az Alpokban. A Mont Blanc csúcsa köré szétszórt sziklák, völgyek, gleccserek között azonban az átlagnál is többször süt a nap. A helyiek szerint a Mont Blanc régióban dobog az Alpok szíve. Itt síeltek először a világon még a 19. században.
Sok száz kilométeres pályarendszer
Az ezerötszáz méteren felépített sícentrumokból kivétel nélkül mindenütt kétezer-ötszáz, sok helyen háromezer méter fölé visznek a liftek. Oda, ahol már eltűnik minden élet. Már nincsenek fenyők, sem bokrok, csak a végtelen sziklákon kristálycukorként csillogó fehér, szűz hó és a tökéletes magány.
Az egymással összekapcsolt rendszerek sok száz kilométer hosszú pályát alkotnak. Akár egy héten át bolyongunk völgyekből csúcsokra úgy, hogy egyetlenegyszer sem kell ugyanazon a pályán lejönni. Hiába síelsz itt naponta 5-6 órát, az út végére a tizedét sem látod annak, amit a Francia-Alpok a síelés megszállottainak kínál.
A pályák egyvégtében tíz, tizenöt kilométer hosszan kanyarognak. Meseszép városokat kötnek össze, és végül szinte kivétel nélkül a szállásokig vezetnek. És talán el sem hiszed, pedig igaz, a hegyi kunyhók, éttermek nyugágyai körül bernáthegyi kutyák hevernek. A vörösbor olcsóbb, mint a víz, s az embernek az az érzése támad, hogy még a hold is sajtból készül.
Ezért nem csak síelni lehet itt. Nagyokat sétálni, gyerekkel szánkózni, túrázni is. A liftekre nem csak síléccel lehet felszállni, de túrabakanccsal is. Kiszállni a csúcson, valamelyik csúcson, és vendéglők elé kitett nyugágyakban, arcunkat a napnak fordítva pihenni csodálatos élmény. De vigyázz! Ebben a magasságban már veszélyes a nap. Sokfaktoros napkrém nélkül el se induljon senki.
Egészen kezdők számára is
Talán Svájcon és a Sziklás-hegység lejtőin kívül nincs a síelésre szolgáló tökéletesebb hely ennél a világon. A legtöbb városban a bérlet árában az uszoda-, szauna-, jégpályahasználat is benne van. És valószínűleg az egy kilométerre eső síbérlet ára itt a legolcsóbb.
A pályák között nagyon sok kék jelzésű, vagyis könnyű lejtő van. Sok ülős lift, amelyet az egészen kezdők is könnyen használnak. Itt tehát egy hét alatt biztosan meg lehet tanulni síelni. S itt a legolcsóbbak az apartmanok is. Persze éttermek, kocsmák, csillogó üzletek, lovas szánkók, sportpaloták tucatjai települtek a völgyekbe azért, hogy kiszedjék a turistából a pénzt.
De akinek csak arra futja, hogy valamelyik itthoni irodánál befizesse az egy hetet, az is jól érzi majd magát. Igaz, az apartmanok többnyire szűkek. A kényelmesebb szállásokért itt is nagyon sokat kell fizetni. És azt is be kell vallani, hogy nagyon hosszú az út.
Autóval télen, hágókon át, szerpentineken keresztül kockázatos kijutni. Jó autó, hólánc nélkül nem is érdemes elindulni. Ezért a francia síutak többségét az irodák buszokkal bonyolítják. A busz, bármilyen korszerű, az utazás tizedik órájától kezdve már alig elviselhető. A kiérkezés és elhelyezkedés megpróbáltatásai után azonban az ember ezt valóban elfelejti.
Franciaország legnépszerűbb síközpontjai
Megeve-ben, az Aravis sziklatömbje és a Mont Blanc által ölelt, különleges atmoszférájú szavojai városkában lovas szánok szállítják az utasokat. Megeve a múlt század tízes évei óta fogad síelőket. A Budapesttől 1320 kilométerre fekvő ódon városka síterepei 3842 méter magasra futnak. Több mint háromszáz lift 420 kilométernyi pályát szolgál ki.
Minden pontjáról a Mont Blanc panorámájában lehet gyönyörködni. A rusztikus parasztházak, a csilingelő lovas szánok, a kávéházi teraszok között a macskaköves utcákon sétálva elmúlt századokban érezheti magát az ember. Persze csak akkor, ha nem a csillogó kirakatok árutól roskadozó kínálatát nézi.
Egykor fakitermelésből és állattartásból tartották fenn magukat az itt lakók. A szavojai kisváros élete az első világháborút követően Noémi de Rothschild bárónőnek köszönhetően változott meg teljesen, aki a svájci üdülőhelyek mintájára kívánta a Francia-Alpokban is meghonosítani a téli sportokat. S ez fényesen sikerült is neki.
1932-ben megalakult az első síklub, egy évvel később pedig megnyílt az első sífelvonó. Hamarosan a jómódú franciák és a párizsi művészvilág kedvelt téli pihenőhelyévé vált. Fellépett itt Edith Piaftól kezdve Josephine Bakeren át Juliette Grécoig mindenki, aki számított.
A bájos városka, melyet Jean Cocteau Párizs 21. kerületének nevezett, rengeteg programot kínál azoknak is, akik nem szeretnek síelni. A francia síközpontokra egyébként eléggé jellemző toronyházszerű hotelkomplexumokat itt nem látni: a hagyományos alpesi faházakból álló szállodafalvak őrzik a hegyvidék hangulatát, miközben luxuskörülményeket (uszoda, szauna, jacuzzi) kínálnak a téli pihenésre vágyóknak. A város környéki mintegy negyven tanyán házi termelőktől vásárolható friss kecske- és tehénsajt, valamint házi készítésű felvágottak és gyümölcslevek. De van a városkában két Michaelin-csillaggal büszkélkedő étterem is.
Az Alpok fővárosa: Chamonix
A Mont Blanc lábánál fekvő patinás üdülővároskát a sízés bölcsőjének nevezik. Az Alpok alatti alagút kiépítése óta a megközelíthetősége autóval is egyszerű. Az ezer méteren fekvő elegáns üdülőhely síterepein kétszázötven lift közlekedik, némelyik 3800 méter fölé.
Ennek a hegyvidéki városnak az utcáin a világ minden tájáról érkeznek nem csak síelők, de hegymászók, túrázók, vagy csak kristálytiszta levegőre és lenyűgöző panorámára vágyakozók. A városka bármely pontján néz fel az ember, közel ötezer méteres csúcsokat lát.
A sípályák három hegyoldalon találhatók, hosszúak és változatosak. Sokan Chamonix-t az Alpok fővárosának tartják, és esküsznek rá, hogy ez a világ legszebb síterepe. A világ 1714-ben ismerte meg a nevét, köszönhetően két angol, Windham és Pocoke úti beszámolójának, akik annyi szépet írtak az akkor még kicsinyke falu gyönyörű fekvéséről, félelmetes gleccsereiről, hogy sokak érdeklődését felkeltették. Ettől kezdve Chamonix rohamos fejlődésnek indult, és a hegymászók központja lett.
Az első drótkötélpályát 1928-ban avatták fel, 1965-ben pedig megnyitották a 11 600 m hosszú Mont Blanc-alagutat, amely Olaszországgal köti össze a várost. Meg kell azonban említeni, hogy az egykor örök hóval fedett hegycsúcsok gleccserei egyre inkább visszahúzódnak, a hóhatár egyre feljebb található.
1900 óta a gleccserek térfogata a felére csökkent, ráadásul úgy, hogy az 1980-as évektől komolyan felgyorsult az olvadásuk. A Charmonix fölötti Mer de Glace gleccser 40 métert húzódik vissza évente. A globális felmelegedéshez köthető az is, hogy egyre több a sziklaomlás a hegyeken. Szakértők szerint azért növekszik a sziklaomlások száma, mert a repedésekben található, eddig folyamatosan fagyott víz most kiolvad, és ezzel meggyengíti a köveket.
Ez volt az oka annak is, hogy a híres Bonatti-pillér leomlott: 2005-ben 265 000 köbméter kőzet zuhant a mélységbe. Ezért a régi turista- és mászóútvonalak életveszélyessé válnak, sorra módosítani vagy kiegészíteni kell őket, hogy biztonságosan lehessen végigmenni rajtuk.
A város legnagyobb nevezetessége az Aiguille du Midi 3842 m-es csúcsára vivő felvonó, ahonnan csodálatos körpanoráma nyílik, és innen indulnak a Mont Blanc-ra vezető túrák. Ráadásul tovább is lehet ’utazni’ Olaszország felé, ugyanis a Midit a Punte Helbrunner csúcsával kis kabinos felvonó köti össze, amely szinte vízszintesen halad a gleccser felett, onnan pedig egy nagy kabinos lifttel lehet lejutni Courmayeur városába.
A Mont Blanc és a Midi mellett a környék másik nevezetessége a Mer de Glace, azaz a Jégtenger nevű gleccser, amely fogaskerekűvel könnyen elérhető. Chamonix pezsgő éjszakai élettel rendelkezik, és a környéken minden elképzelhető szórakozási lehetőség adott.
Briancon – a magyarok közkedvelt síterepe
Európa második legmagasabban fekvő középkori városa önmagában is gyönyörű. A 2800 méter magasra futó, 250 kilométernyi sípályáinak kipróbálása után uszodával, szaunával, diszkóval, és a soha el nem fáradó vendégeit éjszakai síeléssel, korcsolyapályával, és siklóernyőzéssel csábító város 1250 kilométerre van Budapesttől.
Ez a terület a magyar sízők körében az egyik legismertebb, közel van az olasz határhoz. Brianconba, az 1300 m magasan fekvő történelmi kisvárosba akár vonattal is elmehetünk Grenoble-ból vagy akár Párizsból is. A Franciaország kulturális és történelmi városa büszke címet viseli. Városfala és erődei is felkerültek az UNESCO világörökségi listájára.
Bájos óvárosának hangulatos szűk utcácskáin, kis éttermek, sportüzletek között sétálva egy középkori várhoz érkezünk. Persze van a városkában jégpálya, uszoda, sportcentrum, mozi, kaszinó, aquapark is. S akinek nem volt a nap elég, elmehet éjszakai síelésre is.
A síterep három részre osztható: Briancon, Serre Che és Monetier. A jó sízőnek is igyekeznie kell, hogy Brianconból elsíeljen Monetierbe és vissza. A legszebb rész a monetier-i, itt található a síterep legmagasabb pontja (2800 m), melyre az Yret nevű felvonóval lehet feljutni. Aki szereti a meredek hegyoldalakat, annak érdemes kipróbálnia a L Eychauda nevű csúcsról lejövő pályákat is.
A város a kivételes klímája okán is ismert, hiszen a hegyek szinte minden időjárás-változást visszavernek. A helyiek szerint itt évente 300 napon át átlagban 6 órát süt a nap. Ez a különleges klíma Nizzához teszi hasonlóvá. A síbérletünkkel ingyenesen használhatók az olasz–francia határon fekvő, 400 kilométeres Montgenévre-Sestriere pályái és felvonói is. Ez akár kikapcsolódásként a nem síelőknek egy izgalmas kirándulási lehetőség, hiszen Briancontól mindössze 11 kilométerre fekszik.
Valloire, a hatalmas hómezők városa
Az Alpok egyik legszebb sívárosa nyüzsgő élettel, fűtött teraszokkal, a világ minden tájáról ideérkező művészek által faragott, több méter magas jégszobrokkal, 150 kilométernyi sípályarendszerrel várja az ide látogatókat. A Maurienne-völgy egyik legismertebb síterepe tradicionális síközpont, Chamonix és Montgenevre után a legnagyobb alpesi hagyományokkal rendelkező település.
A híres Col du Galibier és Col du Télégraphe lábánál fekszik. Barátságos, vendégszerető faluban a szállodák, apartmanok, faházak, panziók, mind a sípályák alján találhatók, és kellemesen nyugodt és hangulatos környezetet teremtenek. Valloire számos minőségi szállást kínál; minden ízlésnek és pénztárcának megfelelő síbérlet-lehetőségeket.
A kezdők és a fiatalabb síelők és snowboardosok számára létrehozták itt az Easy Parkot, amely mindenki számára könnyen megközelíthető lejtős kanyarokból és domborulatokból áll. Valloire-ban unatkozni lehetetlen, hiszen uszoda, szauna, gőzfürdő, jacuzzi, mozi, jégpálya és jég- és hószoborversenyek várják a nem síelőket is. De kutyaszánon repülni, és fánkozni, vagyis kerek, felfújt gumikarikában csúszni egy speciálisan kialakított pályán lehet.
De van a városban állatszafari, amelyben a mormota, a zerge, a sas, a farkas vagy a nyúl meséli el a Valloire-völgy legendáit, de síelhetsz itt zenére kis domborulatok és lejtős kanyarok között. Rendkívül hóbiztos a terület, a síterep két oldala pedig változatos pályarendszert foglal magában. Valmeinier hatalmas hómezői, csúcspanorámája az Aiguilles d Arves jellegzetes csúcsát is megmutatja.
Les Des Alpes, ahol nyáron is lehet síelni
Egész évben nyitva tartó nagystílű üdülőhely. Gleccseréről, vagy 2300 méter szintkülönbségű pályáiról hazatérve, esténként fényárban úszó utcák, éttermek, kocsmák, uszoda, szauna, jacuzzi, bowling és squash-pályák várják a szórakozni vágyókat. A Les Deux Alpes egy magaslati üdülőhely Franciaországban, amely számos rekordra tarthat számot, többek között Európa legnagyobb síelhető gleccsere található itt.
Az üdülőhely 200 kilométernyi pályával büszkélkedhet, melyen a kezdők is és a tapasztalt síelők egyaránt találnak maguknak megfelelő pályákat. Az üdülőhely Európa egyik legjobb hóparkjának is otthont ad. A közel 2 km hosszú, széles, napos völgy mentén húzódó faluban rengeteg szálláshely áll rendelkezésre. A lejtőkön kívül számtalan tennivaló akad, mivel ez Franciaország egyik legélénkebb üdülőhelye.
Az Alpokban a korábban ismeretlen kutyaszánhajtást egy volt sportedző, Bruno Cornali honosította meg a Megéve fölötti Villard Nord-hegyen. A nagyapjától örökölt tanyán húsz évvel ezelőtt három kutyával vágott bele a tenyésztésbe. Jelenleg 35 alaszkai malamutot és szibériai huskyt nevel, és egész télen várja azokat, akik szívesen fedezik fel a havas erdei tájat kutyaszánon.
Egy híres síbajnok
A Megéve-ben született Emile Allias 1936-ban a németországi Garmisch-Partenkirchenben rendezett téli olimpián alpesisí-kombinációban bronzérmet szerzett, de a díjátadón nem volt hajlandó Adolf Hitlerrel kezet fogni.
A sajt hazája
Franciaország nem csak a síelés és a hegymászás kedvelőit vonzza. Az alpesi legelőkön szabadon tartott, kézzel fejt tehenek tejéből készült, levegőn érlelt, minőségi sajtoknál kevés finomabb csemege létezik. Az Alpok lejtőire épített vendéglőkbe lépve megcsapja az ember orrát a sülő sajt illata. Ezt a jellegzetes ételt szinte mindenhol árulják. Igaz, egy kicsit egészségtelen, hiszen nagyon zsíros, de egész napos síelés után kell, hogy visszaszerezzük az energiákat.
Trois Vallées
Trois Vallées sírégió a legkiterjedtebb, összefüggő pályarendszer nem pusztán Európában, hanem az egész világon. A sífutókat mintegy 130 km-nyi sífutópálya várja itt. A világ legkiterjedtebb pályarendszere egyetlen síbérlettel használható. Valóságos hadsereg szolgálja ki a síelőket. Csak oktatókból vagy ezerötszázan állnak rendelkezésre. A felvonók óránként 260 ezer személyt képesek elszállítani.
Még nincs hozzászólás