A monogámia védelmében
Az örök hűség mindig regényesen vonzó lesz, soha nem megy ki a divatból. Mégis, mintha mostanság már nem erényként emlegetnénk, hanem valamiféle genetikai programként, amely vagy fut bennünk, vagy nem. A régi időkben sokan azért maradtak hűségesek, mert ezt diktálta az erkölcs. Féltek az örök kárhozattól, ezért tartották magukat házastársi fogadalmukhoz.
Ma jobb a helyzet, hiszen a hűség szabad választás. Azt azonban fontos hangsúlyozni, hogy nem a hűség választ minket, hanem mi választjuk őt. Tehát hormonok, genetika és csábítások ide vagy oda, tehetünk érte – ahogy ellene is. Ha viszont megérezzük, hogy egy biztonságos kötelékben élni jó, nem esik nehezünkre hűségesnek maradni a társunkhoz.
Bús Tímea párkapcsolati mediátor szerint el kell fogadnunk, hogy ha a boldogságot nem is, az érzelmi jólétet tartósíthatjuk a kapcsolatunkban. „Az érzelmi jólét részei a célok, az önazonosság, a szükségleteink ismerete, ezek által kerülhetünk közelebb önmagunkhoz – sorolja. – Bármennyire modern, változatos és csábításokkal teli világban élünk, vágyunk a biztonságra. Különösen az érzelmi biztonságra. Egy jól működő párkapcsolatba nem fér bele a hűtlenség. Nem is lépnek félre a felek.”
A szakértő szerint, ha kifelé kacsintgatnánk, először önmagunkkal kell szembenéznünk. „Gondolkodjunk el, milyen hiánnyal küzdünk. Egy szerető mindig a párkapcsolati problémáinkra hívja fel a figyelmet. Ilyenkor kell feltennünk a kérdést, hogy miért kifelé keressük a boldogságot, és miért nem találjuk magunkban. Hosszú távon megéri a nehezebb utat választani. A hűség az érzelmi stabilitás velejárója. Ha csak olyat teszünk, amivel másokat nem bántunk meg, akkor a szívünk szerint élünk, és igazán szeretünk.”
Még nincs hozzászólás