A mama dolgozni megy
A gyes után új életszakasz kezdődik: a dolgozó anyáé. A legnehezebb a visszatérésben kétségkívül az, hogy ezt a csatát egyedül kell megvívnunk. És leginkább önmagunkkal.
Még mindig az a közvélekedés, hogy nem épp az önmegvalósításra törekvő nő testesíti meg az ideális anyát, hiszen a karrierjét építve nem tud eleget tenni tradicionális női szerepeinek. A legnehezebb azt elérni, hogy a család se szenvedje meg az anya munkába állását, s a megfelelési kényszerrel párosított bűntudat se szedje őt ízekre. Sok nőtől hallottam már, hogy hiába ült az íróasztalánál, lélekben a bölcsődében volt a gyerekkel. Nehéz elszakadni a kisembertől, főleg, ha addig a nap 24 óráját együtt töltöttük. Nem csak a gyereket kell beszoktatni, az anyának is szüksége van egy kis időre (néha sokra) ahhoz, hogy elbúcsúzzon élete talán legszebb időszakától.
Remek lenne, ha a visszatérést a fokozatosság jellemezhetné, és nem rögtön a mélyvíz következne. A babázás évei utáni részmunkaidő azonban többnyire a science fiction kategóriába tartozik, hiszen a hazai munkaerőpiac nem bővelkedik ilyenekben. A KSH felmérése szerint a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya ugyan emelkedett az elmúlt három évben – 4,3 százalékról 6,4 százalékra –, de még így is nagyon távol vagyunk az uniós 18,8 százalékos átlagtól. Éppen ezért egyre több kismama kezd saját vállalkozásba, és teremt magának személyes időbeosztásához és életritmusához illeszkedő munkahelyet.
Sikerélményre vágyva
Drjenovszky Zsófia kulturális antropológus két éve tette közzé kutatásai eredményeit, miután azt vizsgálta, milyen szempontok befolyásolják az ismét dolgozni vágyó édesanyákat. A legtöbben a gyermek két-három éves kora között érezték úgy, hogy már elegendő időt töltöttek együtt, el tudják engedni a gyereket, és a kicsi is őket. Jelentős hajtóerőt jelent a szakmai fejlődés megrekedése, a szakmai tudás elavulása is, valamint a vágy, hogy kiszakadjanak az otthoni monotonitásból.
Míg a korábbi rendelkezések a baba fogantatásától védték az anyákat, 2012 júliusától ez is módosult: a védelem már csak akkor jár, ha a terhességéről és a fizetés nélküli szabadság igénybevételéről, illetve a munkába való visszatérési szándékáról előzetesen a kismama tájékoztatta munkaadóját. Az anyák munkaviszonya - ha a gyes lejárta előtt térnének vissza - akkor szüntethető meg, ha a végzettségüknek, előző munkakörüknek megfelelő, másik betöltetlen állás nincs a cégnél, vagy van ugyan, de azt elutasítják.
Eddig a munkáltatónak, ha nem volt munkahely, teremtenie kellett, ha pedig nem tudott, az állásidőre járó bért kellett fizetnie a kismamának a védettség lejártáig.
További változás, hogy a gyermek hároméves kora utáni 30 nap védelmi idő megszűnik, a kismama azonnal elbocsátható.
Érdekesség, hogy legtöbben a tizenegyedik hónap táján élik át a teljes reménytelenséget, amiből arra lehet következtetni, hogy ekkorra távolodtak el legjobban a munka világától. A gyed-gyes idején az anyák jelentősen visszaszorítják a saját igényeiket, hiszen ahhoz, hogy a korábban megszokott életszínvonalon éljenek, újra dolgozniuk kellene. A kutatásban részt vevők egyébként legtöbben az önmagukra fordítható időt és a sikerélményeket hiányolták, a kiüresedéstől tartottak, és attól, hogy ahogy a gyerek nő, egyre kevésbé lesz szüksége az állandó jelenlétükre. Azt is megfogalmazzák azonban, hogy ha újra dolgozni kezdenek, a nagy stresszt és a túlórákat az otthoni feladatok miatt már nem tudják vállalni.
Jó-e a hosszú távollét?
A nők fele úgy gondolja, kisgyerekkel nehéz visszatalálnia a szakmájához. A rendszerváltás előtt a társadalmat erős gyermekcentrikusság jellemezte, e mellett az egyéni ambíciók eltörpültek. Ma több az ambíció, de a családszociológusok még mindig arról számolnak be, hogy Magyarországon a női munkavállalás gazdasági kényszer is, hiszen a nők kétharmada nem dolgozna, ha nem volna szükség a jövedelmére. A munkaerőpiacra való visszatérés vágya annak tudható be, hogy minél tovább maradunk távol, annál bizonytalanabb a munkához jutásnak, illetve a munkahely megtartásának az esélye.
A hazai családtámogatási rendszer által biztosított hosszú távollétet a kutatások egyöntetűen negatívnak találják. Az európai uniós átlagot figyelembe véve a kisgyermekes és a nem kisgyermekes nők foglalkoztatottsági arányában a legnagyobb különbség nálunk tapasztalható. A nem kisgyermekes nők 76,3 százaléka, ezzel szemben a kisgyermekes anyáknak csak 32,1 százaléka áll foglalkoztatásban. (Az uniós átlag 56,1, illetve 72,7 százalék.)
A tévhittel ellentétben – miszerint a kisgyerekes anya nem terhelhető – kimondottan jó munkaerő: remek az időgazdálkodása, koncentráltan végzi a feladatait. Sok múlik azon is, hogy jók legyünk az „átkapcsolásban”: anyaként induljunk el otthonról, de teljes értékű munkatársként lépjük át a cég küszöbét, ahol dolgozunk.
Még nincs hozzászólás