A mai pasik félnek a nőktől
Azt írod kedves fiatal barátnőm, hogy az udvarlás, amióta világ a világ, a férfi privilégiuma. Ez a szertartás nem fölösleges, ez a vadászat izgalma, öröme. S az ’elejtett vad’ annál értékesebb, minél nehezebb volt megkaparintani. Azt írod, hogy ezt a mai lányok nem tudják. Nyomulnak, futnak a pasik után.
Ez bizonyára így van. Te jobban tudod, milyen a nemzedéked, de én is látom ennek a jeleit.
Abban is igazad van, hogy a férfi vadászösztöne létező dolog. Mondhatnánk azt is, hogy sajnos, hiszen miként a macska, a férfi akkor is vadászik, ha már nem éhes.
Azonban azon is érdemes elgondolkodni, hogy vajon régen tényleg a férfi választott-e. Sokan vannak azon az állásponton – köztük én is –, hogy nem. A nő az, aki hálóját kiveti, és jelzéseket ad. Leejti a zsebkendőjét, mint a régi századokban, vagy legyezőjével üzen. A divat, a smink sem másról szól, mint arról, hogy a kipécézett férfiembert megszerezzük. Ez így volt évszázadokkal ezelőtt, és így van ma is.
Abban azonban igazad van, hogy a flört, a női csábítás eszközei sokkal finomabbak voltak egykor. Nem csak a régebbi századokban, de az én fiatalkoromban is. Valóban felkínálták a vadászat, az udvarlás izgalmát, a zsákmány megszerzésének büszkeségét a férfiaknak. Ha megkaptak egy nőt, gondolhatták, hogy csáberejüknek köszönhetik.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2020. évfolyama 9. számának 51. oldalán!)
Még nincs hozzászólás