A magyarok adriai kedvencei
Akkor neked volt egy gombóc csoki, egy mogyoró és egy eper, az 30 kuna, egészségedre! - mondja a fagylaltárus zavarbaejtőn jó magyar kiejtéssel az Adria partján, és miért ne mondaná, ha a sorban állók jelentős része hazánkból érkezett. Bármerre megyünk, bármerről sodor hangokat felénk a tengeri szél, bármit nézünk, magyarokat érzékelünk magunk körül.
Az Adria is a mi tengerünk? Úgy tűnik, igen. 2019-ben, ami a horvát idegenforgalom legjobb éve volt a járvány előtt, 620 000 magyar turista érkezett a szomszédos országba, és összesen, kicsivel több mint hárommillió vendégéjszakát töltött ott. Nem kell fejszámoló művésznek lenni ahhoz, hogy megkapjuk az összegzést: az átlagmagyar öt napot tölt Horvátországban, legnagyobbrészt a tengernél. Ha azt is tudjuk, hogy a világ valamennyi turistája százmilliónál több éjszakát tölt ugyanitt, akkor kiderül, a tömegben jó eséllyel minden harmincharmadik ember honfitársunk.
Odaérni nem könnyű
A tömeget és az arányokat érezni már az odavezető úton is. A kezdő adriai nyaralót már Érd határában leterítheti a tengeriszony, ha a szombati turnusváltáskor akarja elfoglalni szállodai szobáját. Martonvásár térségében cseh, lengyel, litván és svéd autók ezrei közt araszol felforrt aggyal és motorral Crikvenica felé. Mindjárt dél, és még hátravan 502 kilométer! Az első jó tanács: mindegy, hogyan, mindegy, milyen áron, de ne ziláld szét a család idegeit egy szombati indulással.
Vagy válaszd a vonatot. Egy cseh magántársaság éjszakai vonatai főszezonban – persze a járványhelyzettől függően – naponta indulnak éjfélkor Pestről, délelőtt érkeznek Fiuméba (Rijeka), kora délutánra futnak be Splitbe. Érdemes utánanézni, járnak-e a lengyel LOT légitársaság Budapest–Dubrovnik járatai is, mert azokon az autóval versenyképes árakon, de sokkal gyorsabban és kényelmesebben érhetjük el az Adria egyik gyöngyszemét.
Amíg utazunk, emlékezzünk meg arról, hogy a magyarok akkor érkeztek először tömegesen a tengerhez, amikor kialakult a vonatösszeköttetés Pest-Buda és az Adria között. Nem sokkal azután lett sikk, hogy a tehetősek Velencébe utaztak nászútra, a valamivel szerényebb anyagi helyzetűek, de hazafiasabb érzelmektől fűtöttebbek 1873-tól Abbáziába (Opatijába). A magyar, ha tengerhez igyekszik, általában a Földközi-, a Fekete-tenger, valamint az Adria közül választ.
És ez utóbbi egyre vonzóbb, s nem csak azért, mert a legközelebb található hozzánk. Hanem, mert ez a legtisztább vizű, kevesebb medúza és rák próbálja elrontani nyaralásunkat. Szigetekkel kísért partvonala megunhatatlanul izgalmas. Akár egyetlen kis sziget is tud kínálni végtelenül tágas, csendes, sekély vizű öblöket, ami ideális, ha pici gyerekkel vagyunk, vagy oda pár kilométerre hullámlovaglást egy nyílt tengeri strandon.
A sziget egyik oldala mintha egyetlen sótömbből lenne kifaragva – vakítja szemünket a kékség felett lebegő kristály –, a másik oldalon dús erdők burjánzanak a tengeri párában. A horvát tengerpart ma már tud olyan minőségi szállásokat, szolgáltatásokat és szórakozási lehetőségeket felvonultatni, mint az olasz–francia Riviéra, de azzal ellentétben, az Adrián mindenütt otthonosan érezzük magunkat.
A Kvarner-öböl és vidéke
A turisztikai ügynökségek jelentéseiből azt is tudjuk, hogy a magyarok kedvenc célpontjai: Crikvenica, Vir, Rovinj, Medulin, Rab, Lopar, Krk, Vodice, Poreč. Crikvenica népszerűségének egyik fő oka, hogy ez a fürdőhely van legközelebb Budapesthez. Több strandja közül a fizetős, homokkal feltöltött, lassan mélyülő, bójákkal jól jelzett az, amelyiken kisgyerekeket biztonsággal lehet összebarátkoztatni a tengerrel. A már-már vízi élményparkstrand igen jól felszerelt, az árban sok szolgáltatást tartalmaz, de például az extra napágyakért fizetni kell.
A másik strand természetes, köves, itt már elő kell kapni a strandcipőt, ezért az egyik első vásárlásunk legyen, ha tengerhez megyünk. Ez egy szabad strand, de a játszóvárakon kívül az alapvető szolgáltatások itt is bőséggel megvannak. Van ezeknél egy kisebb strand is, a városkának nevet adó templom és szállodává átalakított kolostora előtt, ez a Kastel. Talán ez a legszebb, bár éttermek inkább a strand fölötti sétány másik oldalán vannak. És végül létezik itt kifejezetten kutyásoknak létesített fürdő is, a Monty’s. Nem csoda, ha sok magyar itt megáll, és nem megy tovább.
Az árakról. Ha egy átlagos kis szállodai szoba naponta, elő- és utószezonban 20 000 forint, főszezonban (július közepétől augusztus végéig) 35 000. Egy jobban felszerelt szoba huszonhétezer és negyvenötezer ugyanezekben az szezonokban. Az árak hasonló arányban kúsznak felfelé a csillagos égig.
A félpanziós ellátás jó üzlet is tud lenni, ha időnk nagyobb részét úgyis úszással, a környező híresebb helyek meglátogatásával töltjük. Nagyobb családnak, baráti társaságnak talán jobban megéri apartmant bérelni. Lehet közösen sütni-főzőcskézni. Hogy így kimarad a horvát konyha kipróbálása? Sok-sok tengerparti horvát étterem kipróbálása után óvatosan azt mondhatjuk, a helyi gasztronómia nem itt és nem ilyenkor éri el csúcspontját… Nyáron tömegek gyors és kiadós etetése a feladat.
Crikvenica előnye még, hogy minden irányban változatos látványosságok várnak. Nyugatra, a közeli hídon átautózhatunk Krk szigetére. A történelem kezdetétől halmozódnak itt egymásra az építészeti emlékek, és az építtetők némelyike (például a Frangepánok) ismerősen hangzik a magyar fülnek is. Északabbra ott van Rijeka, egy nyüzsgő nagyváros, határában Opatija: mindkét helyen áthat minket a Monarchia szelleme, és könnyen lehet, hogy családunk több nemzedék óta jár ide hűségesen.
Cirkvenicától délre nagy kedvencünk Rab szigete és városa, ahol a kikötőben találkozhatunk akár az angol királyi ház tagjaival is. A sziget északkeli részén a homokos strandokat jobban szerető magyarok favoritja Lopar. Északnyugaton a babaparadicsom, Kampor.
Virbe már délebbre kell utazni, de ezt sok magyar megteszi, és ha már ott van, általában tovább is marad, mintha máshol nyaralna. Vir változatos természeti szépségekben gazdag kis sziget, amely főleg kerékpárról tárulkozik fel. Híresek vörös sziklái, dús erdei, a velenceiek által épített vára, világítótornya, és persze homokos strandjai. Ezek mágnesként vonzzák a magyarokat, akik közül sokan vettek itt házat, majd azokat kiadták honfitársaiknak.
650 kilométerre Pesttől itt igazán otthon érezheti magát az ember. Ráadásul lehet szörföt és vitorlást is bérelni, és ki kell próbálni a kite-ot. A biztonságos partközelséget jobban kedvelőknek vizi aerobikot tartanak. Nem mellékesen, a sziget egyik híressége gyógyító iszapja, mindezek miatt együttesen az emberek nem sietnek innen haza. Kifelejtettünk valami fontosat? Ja, a híres helyi bort!
Harminc kilométerre ide van Zadar, amely már Dalmácia. Ha a magyar látogató a városban jár, hitetlenkedve olvasgatja történelmét, hogy a középkori királyaink majd mindegyike járt itt, és harcolt ezért a városért, legtöbbször Velence ellen. Vagy éppen ide menekült a tatárok elől. (Vajon milyen volt az út idáig, lovon és gyalog a zord hegyeken át, nehéz fegyverben?) Zadar fontos, gazdag, erős város volt, a törökök soha nem tudták bevenni, és mikor mi Mohácsnál elbuktunk, Zadarban már bevezették az utcák esti közvilágítását.
Zadartól Dubrovnikig
Zadar és Split között Vodice. Annyiban más, mint a többi dalmát város, hogy apró kavicsos strandjai vannak, és maga a város is újabb egy 1646-os, sikertelen török ostrom következményeként. Főleg a fiatalabbaknak vonzóak a nagy éjszakai bulik, vagy azoknak, akik meg tudják fizetni az itteni, tíz-tizenöt százalékkal drágább szállodai árakat, ha ezért szeretnek az úszómedencében pezsgőzni.
Dubrovnik felé haladva a következő nagyváros Sibenik, amely bármily látványos is, főleg a várostól nem messzi Krka Nemzeti Park miatt csábító a turisták számára. A park jó száz négyzetkilométer nagyságú. Hegyeken, erdőkön áttörő vízesésrendszer, ahol a nagyobb zuhatagokon túl szinte minden kis bokor alatt is gyors patakok zúgnak, a látogató úgy érzi, a tajtékos habokon sétál egy sűrű erdő közepén. Varázslatos hely, kétség kívül a világ egyik legszebb csodája.
A Sibenik és Split között fekvő Trogir is magyarok kedveltségi listájának élén van. Számunkra mesés, hogy egy ilyen öreg város háborítatlan épségben és egységben megmaradjon 7-800 éven át. Épületei önmagukban is tökéletesen szépek, de ezekből egy városnyi, nehezen befogadható csoda. Ráadásul a legjelentősebb épületekhez magyar szálak is vezetnek: például a főtéren álló Szent Lőrinc-katedrális építésére a mi Könyves Kálmán királyunk adott utasítást.
Splitben érdemes megállni. Sokszor kényszerűségből is, mert ez Horvátország második legnagyobb városa, és időnként nehéz átkelni rajta. Azt mindenki tudja, hogy itt van a rabszolgából lett római császár, Diocletianus palotája. A palota? Ritkán ácsorog halandó ember egy 1716 éves palota előtt, amely valamikor 38 000 négyzetméter alapterületű volt. Talán tízezer ember is lakott benne. Az élet most is elegáns mederben folyik a palota 200 méter hosszú falai előtt. A Riva egy kávézókkal, éttermekkel, szalonokkal szegélyezett, modernségével a palotát kiemelő sétány, vagy inkább korzó. Aki ad magára nyaralása alatt is, az itt megmutatkozik.
Splittől Dubrovnik még 208 kilométer. Megéri ilyen sokat vezetni egy városért? Röviden: igen. Dubrovnik – Velence mellett – az Adria legjelentősebb és legszebb városa, kettejük fordulatokban bővelkedő kapcsolata egy tévés sorozat izgalmas témája volt nemrégiben.
Olyan hely ez, ahol ismét rengeteg ismert arccal találkozhatunk, a világ celebjeinek egyik kedvenc helyén sétálunk. Egyre nehezebben tudjuk elképzelni, hogy valamikor Dubrovnik (Raguza) is Magyar Királyság szabad királyi városa volt, és fénykora is erre az 1300–1500 közötti időszakra esett.
A város érintetlennek és egységes arculatúnak tűnik, holott középkori részei – román és gótikus palotácskáival, robusztus erődjeivel – barokk épületekkel keverednek. Meglehet, a későbbi korszak építőinek sikere ez, akik az újabb épületeket ugyanabból a kőből, s főként ugyanabban a léptékben húzták fel. Dubrovnik esetében nem túlzás, ha gyémánthoz hasonlítják, mert minden részletében ugyanolyan tökéletesen megformált, mint a tökéletesre csiszolt drágakő. A város kétarcúságának titka, hogy 1667-ben egy nagy földrengés felerészben elpusztította, és az új épületek barokk stílusban fogantak. Bármilyen szögből is nézzük a várost, mindenünnen szép, és összetéveszthetetlen látványa egy életre beég a szemlélő emlékezetébe. Az egyik legszebb emléke lesz.
Az őszi Isztria
Nem olyan régen írtunk már Horvátország északi részének, Isztriának nevezetesebb helyeiről, s akkor Póla (Pula) és Medulin mellett hosszasan taglaltuk Rovinj és Poreč nagyszerűségét. Nem kétséges, ha tehetjük, ezekre a helyekre újra és újra el kell jutnunk, így egyre otthonosabbá válik.
Hogyan? Lehet úgy is, hogy szeptemberben megyünk, amikor a tenger és a nap még ontja melegét, de már nem fájón. Eltűnt a tömeg, az árak visszaszálltak a megfizethető szintre, és kicsit több időnk maradt a hétköznapi szépségek megcsodálására is. Nyáron úgy kell élni ezeken a partokon és városokban, ahogy a mediterrán népek teszik, hogy a nap fénypontja éjjel kettőkor legyen a főtéren vagy a korzón, a kikötőben vagy a város feletti erődben.
Az ősz elején már lehetnek hétköznapibb örömeink is: egy friss burek reggelire a közeli pékségben, egy suta beszélgetés valakivel a helyi zöldségpiacon. És jó tükröt tart nekünk este a kikötő éttermének fáradt pincérnője, aki elmeséli, milyenek voltak a magyarok ebben a szezonban.
Végül még egy tanács: ha igazán ínyencnek akarod érezni magad, kövesd a helyi újság, a Večernji list utazási szakértőinek Turisztikai őrjáratát. Ebben évről évre megválasztják az ország legjobb hangulatú és legszebb városát, amely a lehető legtöbbet megőrizte a régi idők nyugalmából és derűjéből. 2019-ben, a járvány előtti utolsó évben ez egy 1200 lakosú község lett, nem sokkal Korčula mellett, Lumbarda. Hallottál már róla? Ha nem, nézz utána, és szervezz októberre egy rövid utat oda, amikor éppen szüret van. Nem fogsz csalódni.
Még nincs hozzászólás