A lódítás jelei
A legnyilvánvalóbb gesztus, amit tipikusan a hazugság jelének veszünk, ha valaki nem néz a szemünkbe. Pedig ez, bizony, félrevezető.
Sőt: aki éppen hazudik, az a szokásosnál is több szemkontaktust tart. A leggyakoribb hazugsággesztusok közé tartozik még a száj eltakarása, az orr megérintése, a szemdörzsölés, a fülmarkolás, a nyakvakarás, a gallérhúzás és az ujj szájbavétele is.
Ezeken túl az éppen füllentő ember többet ér az arcához, gyakrabban nyel (ez a férfiaknál az ádámcsutka miatt jobban megfigyelhető), és számos olyan mikrogesztus figyelhető meg nála, mint az arc- és vállrándulás, a pupillatágulás, a verejtékezés, a pirulás. Általános szabály, hogy aki őszinte, annak látszik a tenyere, a hazug ember viszont kevesebbet gesztikulál, eldugja, karba fonja, zsebre dugja a kezét, vagy sürgősen tevékenykedni kezd beszéd közben.
Szájeltakarás: Kisgyermekeknél megfigyelhetjük, hogy amikor füllentenek, eltakarják a szájukat a kezükkel. A felnőtt már megpróbálja elfojtani ezt a gesztust: a kéz elindul a száj felé, de megtorpan, és elterelődik, mintha csak egy legyet hessentene el, megigazítaná a ruháját stb.
Tenyérgesztusok: Hazugság esetén kevésbé szembeszökőek; a kéz egésze takart, illetve a tenyér ritkán látható.
A szemkontaktus kerülése: Félrenézés, esetleg a szem takarása, pl. szemdörzsöléssel.
Gallérhúzogatás: Mivel hazugság közben a bőr fiziológiai állapota megváltozhat, sok esetben több levegőre van szükség, illetve meg kell érintenie a hazudónak a nyaktáját a kellemetlen érzés mérséklésére. Erre a jelre is igaz, persze, ami a többire is: más szituációk (pl. düh, csalódás) is kiválthatják.
Mikrojelek: Például a szemöldök apró felvonása, a száj szögletének apró rándulása, a pupilla beszűkülése. E jelek többnyire csak igen közelről vehetők észre.
Még nincs hozzászólás