A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

A legjobb barátságaim története

Érdekes a kérdés, amit felteszel, fiatal barátnőm. Hogy ugyanis létezik-e örök barátság?

Fotó: Shutterstock.com

Most, amikor végiggondolom barátnőim nem túl hosszú sorát, eszembe jutnak néhányan, akik akkor, amikor barátok voltunk, nagyon fontosak voltak. Mindennél fontosabbak. Akikkel biztosak voltunk benne, hogy a barátságunk örök, soha el nem múló, tökéletes.

Emlékszem az általános iskolai barátnőimre, akikkel egy padban ültünk, ugyanabba a fiúba voltunk szerelmesek, iskolából hazafelé kísérgettük egymást. Én elkísértem hazáig őket, aztán ők visszakísértek, mert meg kellett beszélni halaszthatatlan és nagyon fontos dolgokat. Arra emlékszem, hogy képesek voltunk órákon át fecsegni, de hogy miről, arra már nem. Velük mégis megszakadt a kapcsolat, amikor különböző középiskolába mentünk.

Helyükre léptek a középiskolai kamaszbarátságok, melyek szintén csak négy évig tartottak, vagy alig tovább. Fontosak voltak, emlékszem rájuk, de az érettségi találkozókon szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy már nem működnek. Az emlékeink sem egyformák, és az életünk sem.

Már nincs miről beszélnünk. Elmondhatjuk egymásnak, hogy mi történt az elmúlt évtizedekben velünk, beszélgethetünk a munkánkról, a gyerekeinkről, de ezekben a beszélgetésekben már nincsen összetartozás, nincs közös jövőkép, nincsenek közös gondok, nincsen intimitás.

Most, hogy így gondolkodom ezen a barátnődolgon, néhány kérdés világossá válik. Ma már látom, ahogyan változtak életem korszakai, úgy jöttek új barátságok, éppen annak a helyzetnek megfelelően, amelyben voltam. Barátnők, akikkel azonos korú gyerekeink voltak, akikkel együtt jártunk játszóterekre, síelni, nyaralni, akiknek a gyerekei egymással jól kijöttek. Ám ahogyan a gyerekeink nőttek, barátságaink lazultak, s mire a gyerekeink felnőttek, ezek a barátságok is elkoptak.

Léptek a helyükre új, munkahelyi barátságok. A közös szakma, a közös problémák egy közös főnök viselt dolgai mentén. Közös próbálkozások, közös újságok, blogok indítása. És ezek a barátságok bizonyulnak a legtartósabbaknak. Mert ezek az élethelyzetek már nem változnak olyan gyorsan, ahogyan korábban.

A barátságokba egyébként meglehetősen beletenyerelt a rendszerváltozás, amire te, fiatal barátnőm, persze nem emlékezhetsz. Én azonban sajnos igen. Akkor régen, azokban a történelem előtti időkben a barátságok nem anyagi helyzet és politikai hovatartozás szerint köttetek. Mindenki szakszervezeti üdülőbe ment nyaralni, és Szlovákiába járt síelni.

A Trabant és a Skoda között nem volt akkora különbség, mint most egy elektromos BMW és egy tizenéves, leharcolt Suzuki között. Mindenki szidta a rendszert, és mindenki egyformán örült, amikor véget ért. Manapság az új barátságok, amennyire én látom, többnyire hasonló anyagi helyzetben lévő, azonos politikai nézeteket vallók között alakulnak ki.

Azonban azok a barátaim, akik a múltam egy-egy időszakából máig megvannak, már biztosan nem tűnnek el az életemből. Ők azok, akikkel bár nagyon ritkán találkozunk, az élet legfontosabb kérdéseiről ugyanazt gondoljuk. Ezért bármikor, évente egyszer-kétszer, mondjuk, születésnapokon vagy szilveszterkor együtt vagyunk, tulajdonképpen ugyanott folytatjuk, ahol előzőleg abbahagytuk.

Kicsit vitatkozunk ezen-azon, jól megbeszéljük életünk aktuális és többnyire hasonló problémáit, de ez már más, mint az egykori lelkizős, együtt sírós, együtt nevetős, összeborulós, órákon át fecsegő fiatalkori barátságok. Talán tartósabbak, de kevésbé fontosak.

Címkék: női barátságok, tartós barátság, azonos anyagi helyzet, azonos politikai nézet

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!