A legidegesítőbb női tulajdonságok
Éjszakába nyúló telefonálások, féltékenység, lerázhatatlan barátnők, mániákus rendrakás, sírás, aggódás, facebookozás, na meg a jól ismert hiszti: nincs egy rongyom se, és a férfi vérkeringése már irányt is vált. Ezek lennének a legidegesítőbb női tulajdonságok? Legalábbis ezeket vágják legtöbbször a fejünkhöz.
Miért is idegesítő mindaz, ami nekünk, nőknek természetes? Vagy mi magunk is tudjuk, hogy néha idegesítően viselkedünk? Létezik egyáltalán idegesítő női tulajdonság? És tipikusan női tulajdonságok? Dr. Csernus Imre szerint az utóbbi két kérdésre a válasz: nem!
„Az alacsony érzelmi intelligenciájú ember számára minden idegesítő” – mondja a szókimondó pszichiáter, aki nőkről és férfiakról is írt már könyvet, sőt, a hét mindennapján kínál párkapcsolati megoldásokat. Még ha ő nem is tartja magát a női lélek megfejtőjének, a szakértő titulust pedig egyenesen kikéri magának, emberek ezrei látják benne a megmentőt, és fordulnak hozzá tanácsért. Nem hisz a negatív és pozitív tulajdonságokban.
„Egy emberi tulajdonság nem lehet negatív vagy pozitív. Ugyanazzal a tulajdonsággal jót és rosszat is okozhatunk magunknak. Az önzés is jó egy adott szintig, amíg az önérvényesítésben segít, és nem ártok vele senkinek. Ha azonban nem figyelek oda a megérzéseimre, akkor az önzés átbillen valamivé, amivel már magamnak és másoknak is kárt okozok. Ezeket a finom határokat csak megfelelő tudatossággal lehet észrevenni” – vagyis, ha ezeket valaki érzékeli, akkor nem lesz, ahogy a doktor hangsúlyozza: szégyellni való tulajdonság.
Ez a pár mondat vajon felment minket? Végül is: miért gond, ha nem a koszos zoknik tengerén átgázolva akarunk eljutni a nappaliba, vagy ha legfőbb tanácsadóinkkal, a barátnőinkkel töltött hasznos idő mindennél előrébb való? És miért számít hisztinek a panasz? Csernus Imre szerint az idegesítés nem erről szól, és nem is itt kezdődik. Na de hol végződik?
„Vannak azok az urak, akik állandóan ledumálva érzik magukat, és nincs megfelelő szókincsük ahhoz, hogy replikázzanak egy nőnek – mondja. – A probléma azonban az önbizalomhiánynál kezdődik, ami a mai világban nemtől függetlenül jellemző nagyon sok emberre. A hölgyek, akik teljesen másképp szocializálódnak, sokkal fejlettebb érzelmi intelligenciával és kifejezésmóddal bírnak, mint az urak.
Annak ellenére, hogy egyik félnek sincs önbizalma, érzelmi konfliktuskezelés szempontjából a nő sokkal erősebb. Egy férfinak így kapásból kisebbségi érzése lesz, hiszen még a szavakat sem ismeri, amikkel visszavághatna. Az ilyen verbális harcot az urak nagyon idegesítőnek érzik. És sajnos a férfi eszköztára gyakran hiányos, és a fizikai erőre korlátozódik. Az önismeret fejleszthető. Ha egy férfi fejleszti azt a készségét, hogy képes legyen kimondani az érzéseit, beismerni a tulajdonságait, és ezeken csiszolni is hajlandó, akkor nem lesz számára idegesítő szokás.”
Megnyugtató, hogy régen mindezzel Csernus Imre sem volt tisztában. Akkoriban még őt is sok minden idegesítette a nőkben. Például a hiszti, amit a gyengébbik nem tulajdonságának tartanak. Pedig a hiszti a férfiakra is jellemző – na meg a gyerekekre, mondja:
„A hisztit én dacreakciónak hívom, ami a háromévesekre jellemző. Ez infantilizmus, és a másik észre is veszi, hogy az ő imádottja lemegy dedóba. Ez pedig ennek megfelelő reakciót vált ki. Azok a pasik, akik nem rendelkeznek a rövidre zárás technikájával, jelentős hendikepnek érzik a szituációt és frusztrációként élik meg. A hiszti brutális erő, egy bárkit letiprok magam körül attitűd. Ha én ezt pasiként nem tudom megfelelően kezelni, akkor csatát, sőt, háborút is veszíthetek. Kétségtelen, hogy a csajokra jobban jellemző mindez, a női mintakövetésnek köszönhetően. Megtanulták az anyukájuktól. De az urak is hisztiznek. Ismerek jó párat.”
Csernus doktor szerint nincsenek férfi és női tulajdonságok, ugyanaz megvan mindkét nemben, de a fejlettebb érzelmi intelligenciájú ember másképpen él ezekkel. Vagyis a cél, hogy se férfit, se nőt ne idegesítsenek a másik szokásai. A legfontosabb dolog a személyiségfejlődésben az elfogadás. És ez sokkal jobb, mint ha felcímkézzük egymás tulajdonságait. Karinthy Frigyes így írt: „Férfi és nő sohasem érthetik meg egymást, mert mindegyik mást akar. A nő a férfit, a férfi a nőt.” Ugyanez pedig Csernus módra: „Ha megértem saját magam, megértem a másikat is.”
Még nincs hozzászólás