A Kóborló Farkas
Hűen kamaszkorában szerzett indián nevéhez, Juhász Árpád, alias Kóborló Farkas, ha csak teheti, útra kel. Egyedül vagy társaságban, szinte mindegy, csak mehessen. A geológus az Antarktisz kivételével bejárta az összes kontinenst. 106 ország kevésbé ismert területeiről hozott haza milliónyi fotót, amelyekből idén nyáron jelentette meg legújabb könyvét, Egzotikus Ázsia címmel.
– Mikor kezdte el a járni a világot?
– Egyetemistaként , mikor a vulkánokról és a gleccserekről tanultam, nem sok reményt láttam rá, hogy valaha élőben fogom látni ezeket a csodákat. Majd miután megnyíltak a határok, elmentem mindenhová, ahová csak lehetett. Kezdetben Európát jártam be, aztán a többi kontinenst. Mindig kerestem a lehetőséget, hogy milyen szerepkörben tudok filmet készíteni vagy előadást tartani Magyarországról.
– Hiába ennyi év tapasztalata, ilyen sok különböző helyszínen biztos adódtak meglepő helyzetek a kulturális különbségek miatt.
– Észak-Koreában például az egyik idős utazótársamat egyszer csak levezették a buszról, és megbilincselték. Elképzelni sem tudtuk, hogy mit vétett, amiért ilyet érdemel, hiszen csak felszállt, és leült. Próbáltam intézkedni, tenni valamit, de eltartott egy ideig, mire megtudtam, mi történt. Kiderült, hogy vett egy helyi újságot, amit letett az ülésre, és véletlenül arra ült rá. Az újságon az akkori államfő, Kim Ir Szen képmása volt.
– Előfordult, hogy félt valahol?
– Többször is, de hogy Ázsiánál maradjunk, egyszer az Elbrusz megmászása közben egy váratlan szélviharban a jégcsákányom mélyebbre szaladt a kelleténél. A környék tele volt hasadékkal, amikbe könnyen bele lehet esni, így az a 20 perc, amíg nem tudtam kiszabadulni, megrázó volt, 4700 méter magasan, mínusz 30 fokban. Ahhoz, hogy le tudjam venni a sötét szemüvegemet, és lássak valamit, először le kellett húznom a duplakesztyűmet, ami leszakadt a madzagról, és leesett. Az ember keze ilyenkor rögtön csontfehér lesz, és kopog. Hiába próbáltam kitámasztani magam, nem jutottam felfelé. Egy jó barátom vette észre, hogy eltűntem, és mikor megtalált, fentről utasítva kinavigált onnan, majd addig dörzsölte a kezem, amíg életet lehelt belé. És ezek után még aznap feljutottunk az Elbrusz-nyereghez, 5300 méterre.
– „Kóborló Farkas” egyedül szeret utazni, vagy társaságban?
– Mindkettőt szeretem. Kamaszkoromban kitaláltunk magunknak egy úgynevezett Bölény-próbát, amelyet magányosan űztünk. Arról szólt, hogy el kellett tölteni egy hetet egyedül a hegyekben, úgy, hogy kerülünk minden emberi települést. Saját rituálékat találtunk ki. Például minden éjszaka különböző helyeken meditáltunk. A mai napig megvannak azok a szent helyeim, amelyekhez ilyen emlékek fűznek. A Himaláján alkonyatkor szívesen ülök ki egy gleccser szélére, hogy eltűnődjem a világ dolgain. Előfordult az is, hogy a vallásos neveltetésem vívódott bennem az evolúciós tanulmányaimmal.
– Hová utazik legközelebb?
– Törökországba, megnézni azt a partszakaszt, ahol évtizedekkel ezelőtt sátoroztunk, most pedig már szállodasor van ott.
Még nincs hozzászólás