A kalandvágy örök

2014. július 9. | Írta: Gócza Anita

Hetvenévesen is mentek már fel a világ legmagasabb hegycsúcsára, én pedig még csak hatvanhárom vagyok - mondja Adamkó Péter barlangkutató, barlangi mentő, akit épp most választottak meg - újabb négy évre - a Magyar Barlangi Mentőszolgálat riasztásvezetőjévé. 1983 óta viseli ezt a titulust.

„Nem véletlen, hogy a hegyet mondtam hasonlatként, mert a barlangjárás tulajdonképpen föld alatti alpinizmus: van, ahol csak menni kell előre, de olyan is akad, ahol sokat kell  kúszni, a legnehezebb pedig mindig a szűkület” – magyarázza.

Adamkó Péter kerek ötven éve foglalkozik barlangkutatással. Tizennégy évesen kapta meg a nagymamájától karácsonyra Kessler Hubertnek, Magyarország leghíresebb barlangkutatójának a könyvét, amely teljesen elvarázsolta. Mint a legtöbb fiút, őt is a kalandok vonzották, és mivel tengerész nem lehetett, más kihívást választott. A műegyetemi barlangász csoportba egy ismerőse vitte el, ott azután végleg eldőlt a sorsa. Öt évig dolgozott Aggtelek-Jósvafőn, ahol mindent megtanult, amit a szakmáról tudni kell. Onnan került a Pálvölgyi-barlangba, Budapestre.

„Az is minősíti, ugye, az embert, hogy ötven év alatt túléltem mindent, nem volt egyetlen komolyabb balesetem sem. Az utóbbi években egy kicsit elhíztam ­– ez nem előny a szűkületeken való átpréselődéskor –, meg lihegek is egy nagyobb emelkedő után, de azért, ha lassabban is, szinte mindent megcsinálok, amit korábban. Ebben segít a rutin, ráadásul a modern felszerelések nagyon megkönnyítik a dolgunkat: mászó- és ereszkedőgépek vannak, profi fejlámpák, speciális ruhák. Annak idején mi vászonruhában, egy szál karbidlámpával mentünk barlangászni.”

Mindig is felfedező akart lenni, vonzotta a titokzatos, ismeretlen világ. Több mint száz barlang felfedezése fűződik a nevéhez, nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is. Ő vezette többek között a budapesti József-hegyi barlangot feltáró csapatot. Az itt található kristályképződmények világviszonylatban is kiemelkedően értékesnek számítanak.  Legutóbbi  „nagy dobása” a Lukács-fürdőnél lévő termáltó megnyitása volt.

„Nekem ezzel telt el az életem, nem tudom, és nem is akarom abbahagyni. Különben meg a Baradla-barlangba kerekes székkel is be lehet menni, és a Szemlő-hegyi barlangban sem kell csúszni-mászni. Világos, hogy a fiatalokat kell hagyni, hadd menjenek, ha van egy nehéz mentés, de a tapasztalat megszerzéséhez időre van szükség. A szívósság és a tudás az idő múlásával sem tűnik el az emberből.”

Címkék: barlang, barlangász, hatvanon túl