Ridikül Magazin logo

A három grácia

Három nő, három grácia. Három kitűnő borász, akiknek a hivatása egyben szenvedély is. Remekül mesélnek a borokról, és még ennél is jobban készítik boraikat. Idén mindhárman jó szüretre számítanak. De erről még csak hónapok múlva tudunk meggyőződni, amikor a boraikat kóstolhatjuk.

Berecz Stéphanie, Bodó Judit és Bárdos Sarolta
Fotó: Fejér Gábor

Bodó Judit: az egyensúly a fontos (Bodrogkisfalud, Bott Pince)

Mi hárman nagyon jól kiegészítjük egymást. Stéphanie boraiban imádom a pengeélen járó savakat, Sacinak nagyon jó egyensúlyúak a borai. És nekünk a csontosból mindig egy kövér, zsírosabb alapanyag jön le.

Nagyon szépek a dűlőszelektált borok, ezekkel meg tudjuk mutatni a dűlők közti különbséget. A talajok közti különbség pedig a száraz borokban jelenik meg. De van olyan pincén belül is, amikor egy-egy házasítás sokkal nagyobb eleganciát mutat, ha együtt van két dűlő.

És ez a lányokkal is így van: akad olyan borunk, melyet ha külön forgalomba hoznék, nem durranna akkorát, mint a közösben – meséli Bodó Judit arról, hogyan is lettek ők a Három gráciák.

Mi az, ami fontos egy borban az elegancián kívül?
Ugyanaz, mint az életben minden téren: az egyensúly. Az egyensúly óhatatlanul magával hozza az eleganciát is. Hiába van papíron egy bornak a lehető legbriliánsabb analízise – tudnék ilyet mondani, hogy 2 gramm maradék cukor, 13-as alkohol, 6,4 sav – amelyből mindenki azt gondolná, hogy ez egy jó bor.

De attól, hogy egy embernek jól működik a mája meg a veséje meg a szíve, még nem biztos, hogy jó ember. Az alkotóelemeken kívül az egyensúly az életben, a borban, az egyensúly a családban, ez a legfontosabb. De erre nincs recept.

Mi az, ami megragadott Tokajban, és nem maradtál a Felvidéken?
Ahonnét én származom, az nem egy borvidék, a csallóközi embernek a szorgalma beülteti a szőlőt a kertbe, de nálunk a gabona, a kenyér érzi jól magát. Arrébb, Kürt környékén már vannak nagyon jó lejtők, ott izgalmas is a borászkodás.

Figyelemmel is kísérem, és vannak is borász barátaink, akikkel tartjuk a kapcsolatot. Tokajban leírhatatlan az a sokszínűség, ami szembejön velünk. Ha csak a történelmet nézem, olyan kultúrát tudunk továbbépíteni, ami több száz éve ugyanazon az alapon nyugszik.

A férjemmel együtt akkor vagyunk nyugodtak, amikor több száz éves mozdulatokat kell végeznünk. Akkor érezzük magunkat biztonságban. Sokszor úgy is érzem, hogy van a mi életünk, és van körülöttünk egy virtuális világ, amit nem is értek már meg.

És itt van a jelen idő, amikor fiatal embereknek a kezében van a lehetőség, hogy ezt a több száz éves borvidéket újrateremtse, kitalálja azt, hogy milyen a szárazbor, hogy ezt miként lehet kommunikálni a világban. Hogy lehet a hagyományos édes bort, megint a megfelelő értékre, szintre emelni úgy, hogy azt jelentse az asztalokon, amit az ötszáz éve jelentett.

Megmutatni, hogy ez egy olyan borvidék, amely mindenkinek lehetőséget, jövőképet tud biztosítani. Hitet adni a helyi embereknek, hogy érdemes itt befektetni, érdemes itt maradni. Érdemes a következő generációt arra ösztönözni, hogy vágyakozzon a saját értékeire, jöjjön ide vissza, és éljen itt.

Tehát nagyon sokrétű ma egy borász feladata Tokajban. A borokat több mint egy évtizede rakjuk le az asztalra, és azt gondolom, a természet segít nekünk. Rengeteget kell dolgoznunk, rengeteget kell segítenünk, hogy minőségi bort adjon a termőföld.

De egy mai tokaji borásznak sokkal több a felelőssége, mint az, hogy a bort letegye az asztalra.

Sokat beszélgettünk arról, hogy női borász meg férfi borász, hogy vannak-e tipikusan férfias vagy éppen nőies szakmák. Ha tetszik, ha nem, a borász munkája a szőlőműveléssel kezdődik, és bizony be kell ülni a traktorba.
Én szeretek tratktort vezetni, csak a férjem nem engedi – nevet fel Judit. – Van egy hivatás, amit vagy szeret az ember, vagy nem szeret, és az, hogy nőként vagy férfiként űzi, az másodlagos dolog. Akik hozzánk megérkeznek borkedvelő emberek, azoknak is másodlagos dolog, hogy én nőként készítek bort.

Természetesen vannak fizikai határaim. Nem tudom felhozni a hordót a pincéből, de ha már valaki felhozta, akkor el tudom mosni. És nagyon szívesen derítek vagy szűrök bort. Tehát minden, ami a bor körül előfordul munka, azt nagyon nagy szeretettel végezzük.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2017. évfolyama 29. számának 20. oldalán!)

Címkék: bőr, egyensúly, borászat, tokaj, tokaj-hegyalja, a három grácia, szőlészet, bott pince, tokaj nobilis, tokaj kikelet pince, boros pince

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!