A harmincas krízis margójára
Ha az életközepi krízisről beszélünk, legtöbbünk a 40-es, 50-es évekre gondol, hiszen nagyjából akkor van az a fordulópont egy ember életében, amikorra már illik felmutatni valamit. De mi van azokkal, akik a 30. szülinaptól rettegnek, más néven a korai életközepi válságtól, még akkor is, ha oly sok minden vár rájuk az életben?
A harmincéves korral kapcsolatos paranoia azért is furcsa, mert ahogyan haladunk a korban, egyre kevésbé kellene félnünk ettől a mérföldkőtől. A családalapítás is egyre jobban kitolódik, a karrierről nem is beszélve, de valamiért mégis elfog a szorongás, amikor erre a szép kerek számra gondolok.
Legalábbis engem, 28 évesen, nagyon is kiakaszt a tudat, hogy már alig van időm, hogy letegyek valami igazán dicséretre méltót az asztalra. De vajon miért rémiszt ez a szám? Miért nem félek inkább a 35-től vagy a 29-től? Honnan a rettegés, hogy a 30. év után majd minden megváltozik, és már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt?
Ha a nők helyzetét vizsgálom, érthető is valahol, mert bár szinte elképzelhetetlen, hogy mostanában szüljünk (legalábbis az én barátnőim közül még senkiben nem merült a gondolat), mégis ott ketyeg a biológiai óra, hogyha nem igyekszünk, még a végén egyedül maradunk örökre. De ha a gyerekvállalás témáját kicsit félretesszük, akkor mi marad?
A karrier? A siker? A jogosítvány, az autó, a saját lakás, vagy éppen egy igazi társ, akit legalább kipipálhatunk, és nem kell többé pártában üldögélni a barátnőkkel a pultnál fanyar mosollyal az arcunkon? Mi az, amit el kell érnünk, vagy éppen át kell élnünk a 30. születésnapunkig, hogy megszűnjön a rettegés, és valóban büszkén fújhassuk el azokat a gyertyákat? Létezik egyáltalán ilyen?
Varga Ilona 1903-tól egészen 1926-ig titkos levelezést folytatott Ady Endrével. A 19 éves lány Kíváncsi álnéven írta első levelét Adynak, és azután sem fedte fel soha valódi személyazonosságát előtte. Bár igazi, mély szerelmet érzett a szomorú költő iránt, soha nem találkoztak személyesen.
Ilona is félt felfedni inkognitóját, de Ady sem erőltette a randevút, mert szerette volna, ha legalább ez a levélszerelem megmarad tisztának és ártatlannak az ő egyébként bohém és kicsapongó életében. A hölgy csak 79 évesen tárta fel a világnak ezeket a leveleket, 39 évvel Ady halála után.
Erre is csak amiatt kényszerült, mert irodalomtörténészek kopogtattak a lakása ajtaján. Varga Ilona soha nem ment férjhez. Leveleiből kiderül, hogy huszonéves korában több kérője is akadt, ő mégis úgy döntött, kitart ebben az eszményi, plátói szerelemben.
Ilona nem volt hajlandó meghajolni semmiféle társadalmi elvárásnak. Talán ha a példáját követem, engem sem nyomaszt majd annyira, hogy mit vár el a társadalom egy harmincéves nőtől. Úgy döntöttem, igyekszem nem rettegni annyira, legalábbis a következő egy évben, aztán meglátjuk, mi lesz.
Még nincs hozzászólás