A hálószobában ne szörföljön a gyerek!
Andrew Matthews írásai eddig negyvenkét nyelven jelentek meg, és több mint hétmillió példányt adtak el belőlük a világ hatvan országában. Nevéhez olyan remekművek fűződnek, mint a Legyél boldog tinédzser! és a Hallgass a szívedre! Karrierje során háromezer tévé- és rádióadásban nyújtott tanácsot a kamaszok neveléséhez a világ öt kontinensén.
– Hogyan látja, mennyire változtak meg a gyermeknevelési szokások az elmúlt tíz-húsz-harminc évben?
A szülök egyre elfoglaltabbak, ennek köszönhetően a gyerekek többet vannak egyedül. Harminc évvel ezelőtt a házak, a lakások kisebbek voltak, míg a családok nagyobbak. A gyermekeknek általában voltak testvéreik, és együtt éltek a nagyszüleikkel is. Egy házban, ami tele volt emberekkel, tudtak a gyerekek játszani, konfliktus- és vitahelyzetek adódtak, amelyeket meg kellett tanulniuk kezelni. A gyermek ilyen környezetben tanul meg osztozni, illetve alkalmazkodni. Ilyenkor döbbennek rá, hogy „hé, nem én vagyok a világ közepe, nem kaphatok meg mindig mindent, amit akarok”. Napjainkban viszont a szülők nagyon kevés időt töltenek a gyermekeikkel, és a csemeték a televízión, az interneten és az i-padon nevelkednek.
– Miért kell egy tinédzserhez több türelem, mint egy kisebb gyermekhez? Melyek a helyes nevelési irányok egy-egy életkorban?
A hatéves gyerek azt hiszi, hogy a szülei mindent tudnak – ezért könnyebb a helyes útra terelni. A tizenhat éves abban a hitben van, hogy a szülei semmit sem tudnak, épp ezért nem hallgat rájuk. Tekintet nélkül a gyerek életkorára, nagyon fontos, hogy minél több időt töltsünk vele. Amikor egy család együtt étkezik, játszanak, beszélnek egy-egy tévéadásról, a divatról, a fociról, akkor a szülő–gyerek közti kommunikáció a családi élet részévé válik. A gyerek érzi, hogy szeretik és fontosnak tartják, így könnyebben megnyílik, és bátran megosztja az érzéseit. De nagyon sok háztartásban ritka az ilyen. Amikor mondjuk a tinédzser Ági megérkezik az iskolából, és édesanyja csak ennyit kérdez: „milyen volt a suliban?” Ági válasza ez lesz: „jó”. És ezzel vége is a beszélgetésnek. Nem azt mondom, hogy a gyerek az iskolából hazaérkezve, az ajtón belépve rögtön beszélgetni akar. De máskor igenis előfordul, hogy szeretné megosztani a gondolatait, az érzéseit. És mit kell tenned, amikor beszélni akar veled, az édesanyjával, vagy az édesapjával? Ki kell kapcsolni a tévét, bezárni az e-mail postafiókot, leülni mellé, és a teljes figyelmedet ráirányítani. Ezzel azt üzeni a szülő a gyermekének: „bármikor, amikor szükséged van rám, itt vagyok, és figyelek rád”. És hogy mik a legfontosabbak egy gyermek számára, akármennyi idős is? Tanítsuk meg őket arra, hogy ha hibáznak, az bizony következményekkel járhat – illetve szeressük őket akkor is, amikor hibáznak.
– Mit tanácsol, hány éves kortól engedjék a szülők a gyermeküket az internet közelébe? Egyáltalán ajánlott az, hogy egy gyermek a számítógéppel játsszon és ne inkább a játszótéren vagy a sportpályán töltse az idejét?
A szülőnek időt kell szakítania rá, hogy felügyelje az internet használatát, és szabályokat állítson fel, valamint meg kell határoznia, hogy a gyermek mennyi időt tölthet a számítógép előtt – ha ezeket a lépéseket megteszi, akkor már hétéves kortól is leülhet az internet elé. Viszont ha nincsenek szabályok, limitek, és nincs semmiféle felügyelet, akkor még a tizenöt éves is „túl fiatal” hozzá. Gyakori kérdés még, hogy melyek a pozitív, illetve a negatív hatásai annak, ha a gyermekünk számítógépes játékokkal játszik. A gyerekek agya egészen másképp működik, mint a felnőtteké, őket szinte minden leköti. Nekik nincsenek szűrőik, számukra nincs ilyen-olyan akadály. Ha egy négyéves kissrácot leültetsz a számítógéphez egy lövöldözős játék elé, annyit engeded játszani, amennyit csak akar, és korlátozás nélkül nézhet ugyanilyen ütöm-vágom filmeket naphosszat, akkor ne csodálkozzunk, ha egyszer csak maga is így kezd viselkedni. Ráadásul ezért a szülő még jól le is szidja. Pedig ők még nem tudják megkülönböztetni, hogy mi a helyes, és mi nem az. A viselkedésük egyszerűen „letöltődik”.
– Mit tanácsol, hogyan védhetik meg a szülők a tévé és az internet okozta káros hatásoktól a gyereküket?
A gyerek csak közös térben használja a számítógépet. Ne engedjük, hogy a hálószobájába bezárkózva szörföljön a világhálón. Továbbá mindenképpen világosítsuk fel a közösségi média veszélyeiről. Valahogy így magyarázzuk el nekik: „Ha nem szeretnéd, hogy egy fotó az egész iskoládat bejárja, és a szüleidhez is eljusson, ne küldd el. És nagyon fontos, hogy soha ne mutass olyan személynek fotókat magadról, akivel még nem találkoztál személyesen.”
– Mikor beszélhetünk a gyerekünkkel a szexuális életről?
– Nem hiszek abban, hogy van egy ideális kor, amikor beszélhetünk velük a szexről. Vannak gyerekek, akik nagyon kíváncsiak, és alig várják, hogy beszélhessenek róla a szüleikkel, más gyermekek viszont inkább meghalnának, mintsem erről társalogjanak az édesapjukkal vagy az édesanyjukkal. Ha egy tindédzser meg akar tenni valamit, akkor meg is találja hozzá az utat – ez a szexre is vonatkozik. Nincs az a szabály vagy tiltás, ami megakadályozhatná őket benne. Annyit tehetünk, hogy megtanítjuk őket arra, hogy tiszteljék önmagukat, és hogy bármit is tesznek, mi, szülők szeretjük őket. Az a gyermek, aki biztonságban érzi magát, és tudja, hogy a szülei szeretik, sokkal felelősségteljesebb és intelligensebb döntéseket hoz.
Még nincs hozzászólás