A halálközeli élményekről
Vajon tényleg van túlvilág, ahová eljutunk az életünk végén? A kérdésre egyértelmű választ adni lehetetlen, viszont a klinikai halál állapotából visszatérők számtalan esetben beszámoltak már halálközeli élményeikről, amelyek ráadásul hátborzongatóan hasonlóak.
A modern orvostudománynak köszönhetően ma már egyre többször térnek magukhoz halálközeli állapotból vagy kómából olyan betegek, akik korábban belehaltak volna az állapotukba. Ezek a visszatérők különös módon hasonló élményekről, tapasztalásokról számoltak be.
A kutatók szemével
A halálközeli élmény mesterséges előállítása steril kutatási környezetben – lássuk be – kissé morbid, és szinte lehetetlen vállalkozás. Így jelenlegi ismereteinket a tudósok mindössze a halálközeli élményt átélt emberek szóbeli beszámolóiból próbálják összerakni.
Furcsa próbálkozások ugyan történtek már: amerikai kutatók agyműtét közben mesterségesen előidézték a halál állapotát; minimálisra csökkentették a páciens testhőmérsékletét, aminek következtében egy pillanatig halottnak számított a műtőasztalon heverő beteg. Majd elvégezve az agyműtétet, lassan visszahozták a normális életfunkciókat, még mielőtt maradandó károsodást szenvedett volna az alany. Érdekes módon ebben az esetben is ugyanazokról a „halálközeli élményekről” számolt be a beteg, mint a többi, hasonló helyzetbe került társa.
A vallás értelmezése
A különböző tudományágak megpróbálják saját eszközeikkel értelmezni a halálközeli élmények közös jelenségeit. A túlvilági beszámolókat összevetve az bizonyos, hogy a halálközeli élmények tapasztalatai nemtől, kortól, hittől és világnézettől függetlenül hasonlóak. A teológia, a pszichológia és a biológia tudománya azonban más-más magyarázattal szolgál a jelenségegyüttesre.
Már az emberiség egyik legrégebbi írásos emléke, az egyiptomi Halottak könyve is a halálba való átlépés témájával foglalkozik. Bizonyos felfogások szerint a cím helyes értelmezése „Fénybe távozottak könyve” lenne. Ennél azonban érdekesebb, hogy meglepő hasonlóságok figyelhetők meg a Halottak könyve és a tibetiek közel 1500 évvel későbbi Halottaskönyve között. De ugyanígy a buddhista, a keresztény, az iszlám vallás is mutat átfedéseket a halálba való átlépés leírása kapcsán. Ilyen például a test és a lélek különválása – a testen kívüliség érzése –, az adott vallás istenéhez való közelség tudata, s a vele való találkozás egy sötét alagút végén, mikor a fénybe érkezünk. Ezek mind a halálközeli élményt átélt emberek leírásaira hasonlítanak.
A pszichológusok véleménye
Ugyanakkor a pszichológia a hárítás élményével magyarázza a halál közeli tapasztalatokat. Vagyis azzal a freudi elgondolással, hogy a psziché a halál élményét nem képes elfogadni, ezért torzításként euforikus képekkel ferdíti a valóságot. Ezzel magyarázható a halott rokonok, barátok megjelenése is.
A másik ilyen pszichológia hivatkozás a születéskor megtapasztalt „csatorna/alagút”-élmény, amelynek a végén fény vár a megérkezőre. Hasonló vízióról számolnak be a halálba távozáskor is. Vagyis életünk kezdetekor ez az élmény olyan meghatározó, hogy a halálunkkor is visszatér emlékként.
Reális magyarázat
A biológiai megközelítés szerint a fent említett élményeknek nem misztikus, hanem teljesen reális magyarázatuk van. Vagyis olyan, stressz hatására bekövetkező állapotról lenne szó, amely az éberség és az alvás között félúton ér minket. Leginkább az alvás „REM” fázisához hasonlítható, amikor felszínesen szendergünk. Egy különleges betegség, a váratlan elalvással járó narkolepszia tünete is ez a köztes állapot, mely bonyolult hallucinációkat és testen kívüli élményt okoz. Hasonlóan egzotikus élményeket idéznek elő különféle narkotikumok is, az LSD, illetve az egyik legrégebbi hallucinogén anyag, a meszkalin. Ez utóbbit már az azték papok, sámánok is használták a túlvilággal való kapcsolatteremtés, jóslás céljára, transz előidézésére. Bár a kábítószerfüggők igen változatos élményeiről nem készült még kimerítő összegzés, a szereket használóknál az újjászületési élmény, a testen kívüliség érzése általában jellemző, így ez az élmény sem kizárólagosan a halálközelség kapcsán jelenik meg.
1975-ben Raymond Moody Élet az élet után (Life after Life) című könyvében úttörőként foglalta össze a klinikai halálból visszatért emberek beszámolóit. Voltak, akik több, voltak, akik kevesebb élményről számoltak be. Moody a jelenségnek a halálközeli élmény (Near-Death Experience) elnevezést adta.
1. Kellemetlen hangélmény.
2. A halál állapotának felismerése.
3. Boldogság- és nyugalomérzet.
4. A testen kívüliség élménye - az egyén kívülről látja saját magát.
5. Egy sötét alagútban találja magát, amelynek fény van a végén.
6. Halott rokonok, ismerősök érkeznek üdvözölni.
7. Az én-érzet megváltozása, feloldódás.
8. Lepereg az életfilm.
9. Egy pont elérése, amit az élet és a halál határvonalaként definiáltak.
10. Kellemetlen érzéssel járó visszatérés az életbe.
11. Felébredéskor fájdalom, hidegérzet.
A kutatók a fentiek ismeretében olyan vak embereket is megkérdeztek, akik szintén átélték a halálközeli élményeket. A világtalanok ugyanúgy beszámoltak a testen kívüliség élményéről, és arról, hogy kívülről látták saját magukat. Ebből a tényből a kutatók arra következtettek, hogy valóban létezik egy olyan érzékelési stádium, amelyben kettéválik a fizikai és szellemi létünk. Ugyanakkor néhányan egy hosszabb ájulás, eszméletvesztés kapcsán is beszámoltak hasonló tapasztalásokról.
Tehát megkérdőjelezhetetlen kutatási eredmények nincsenek, és talán nem is lesznek az életből a halálba való átlépésről. Annyi bizonyos: aki végleg és valóban eltávozott, az már nem tud az élményeiről beszámolni.
Még nincs hozzászólás