A halál szebbik arca
A halál félelmetes, örökös szorongás - valamennyiünknek. Október vége, november eleje a halálról, szeretteink elvesztéséről szól a világ sok részén, egyben kísérlet, hogy temetőinkben ünnepet varázsoljunk az elmúlásból. Igyekeztünk számba venni azokat a temetőket, sírkerteket a világ legkülönbözőbb részein, ahol ez sikerül is.
A genovai Staglieno mind közül a legszebb
Olaszországban járva sokaknak feltűnnek a domboldalakon este is fénylő, kivilágított temetők. A falusiak, kisvárosiak gyakran, olykor naponta többször is kiszaladnak halott szeretteikhez egy kis beszélgetésre, pletykálkodásra, és ilyenkor sebes kézzel rendet tesznek a síron, friss virág kerül a vázákba.
A halál, a temető a latin népek körében nem olyan taszító dolog, mint másfelé. Ez a hozzáállás teszi lehetővé, hogy a temetőkbe lenyűgöző művészeti alkotások kerüljenek, hiszen sok ember gyakran jár ide, mondhatnák – mindig van nézősereg.
A Staglieno temető története akkor kezdődött, amikor a népességrobbanás miatt szerte Európában már nem lehetett tovább a templomok köré temetkezni, mert egyszerűen elfogytak a helyek. Tagadhatatlan, hogy járványügyi szempontok is közrejátszottak abban, hogy a temetőket a városok szélére helyezték át, Genovában ezt éppen Napóleon rendelte el.
Olyan temető épült, amely inkább egy hatalmas, árkádos, szobrokkal-domborművekkel zsúfolt művészeti galériára emlékeztet, közepén, furcsamód, a római Panteon másával. Bár Staglieno alapvetően a gazdag genovai polgárság nyugvóhelye, igazi ’világtemető’, hiszen van egy angol, egy protestáns és egy zsidó része is.
Világtemető abban az értelemben is, hogy a földkerekség minden tájáról járnak ide megcsodálni. Olyanok vitték aztán hírét, mint Mark Twain, Guy de Maupassant, Friedrich Nietzsche és Ernest Hemingway.
A síremlékek a végtelen hosszú galériák oszlopai közé épültek, és az olasz szobrászok szinte versengtek egymással egy-egy itteni munkájukkal. Az 1800-as évek közepén még az volt a divat, hogy az elhunytat életének legjobb szakaszában, szerettei körében ábrázolták mint mindenben kiváló, de mértéktartó embert.
A későbbi sírokon már az élvetegebb polgár jelenik meg, és az antikvitás, vallás hőseinek allegóriái alig leplezik, hogy a hiperrealista módon kifaragott angyalok bizony az elhalálozott szeretői voltak. Nem véletlen, hogy Giulio Monteverde Angyal című, gyönyörű és szexi, rabul ejtő szobra a temető jelképe lett.
Piknik és buli a temetőben
Maradván a latin népek világtemetőinél, a leglátogatottabb a párizsi Pére-Lachaise. A franciák bevett szokása, hogy akár egy egész napot, vagy egy hosszú délutánt is eltöltsenek szeretteik sírja közelében, egy gyepre terített pléden piknikezve. Az itt eltemetett világhírességek miatt idesereglő félmilliónyi turista jó részét ez meghökkenti, más része viszont önfeledten csatlakozik, és kisebb bulit rendez például Jim Morrison rocksztár sírjánál.
Egy-egy művészóriás nyughelyénél a csodálók között mód nyílik ismeretségek, barátságok kötésére. A Pére-Lachaise mára épp olyan jelentős látnivalója lett Párizsnak, mint a Notre-Dame, a Louvre vagy az Eiffel-torony. Lehet benne kóborolni, hiszen jó milliónyian nyugszanak benne.
Párizs borzongtatóbb látnivalója a föld alatti Katakombák. Noha a francia történelem és kultúra legnagyobb alakjai a Panthéonban kaptak végső nyughelyett, a Katakombákban is van egy fél lexikon-sorozatnyi híresség. Az egykori kőbányába hozták át a város több kisebb temetőjéből az elhunytak csontjait, amikor ezek a túltelített temetők már súlyosan veszélyeztették a lakosság egészségét.
A Katakombákban hatmillió ember maradványai között vezetnek a két kilométer hosszú utak. A falak emberi csontokból vannak, közöttük díszítő motívumként a koponyák. Meglehetősen lidérces hely.
A mi kelet-közép-európai szemünknek legbizarrabb azonban a mexikóiak halottak napja, amely egy kicsit a fentiek felpörgetett keveréke. Jelképe a felöltöztetett, vigyorgó La Catarina bábu, amelynek igazi, emberi koponyája van.
Halottak napján a helyiek igyekeznek megmutatni az élet erejét, eltéphetetlen kapcsolatukat a sírokban nyugvókkal. Ezért akár több napra is a temetőkbe költöznek, és parádés fiestát rendeznek étellel-itallal, zenével-tánccal. Az egész a halál megvetéséről szól, s arról, hogy ne azzal, hanem az élettel foglalkozzanak, értékeljék a soha el nem múló szeretetet.
A tébolyult kegyetlenség emlékhelyei
Nem akartuk a legvégére hagyni, ezért írunk itt azokról, akiknek sírjuk sincs, mert egy lágerben elégették őket, vagy amikor meghaltak egy csatornaépítésen, földet hordtak rájuk. Az orosz fővárosban gyakran látni, hogy a Moszkva és Volga folyót összekötő 128 kilométeres csatornán járó hajókra felszállt emberek virágokat dobnak a vízbe. Odalent azok a rokonaik nyugszanak, akiket a Gulag táboraiból hurcoltak ide csatornát ásni.
A temetők közül legszomorúbb egy kis prágai sírkert, a Dětský hřbitůvek v Ďáblicích, amelyben olyan újszülöttek sírjai sorakoznak, akiket anyjuk a 40-es, 50-es évek diktatúrái idején börtönben szültek. Nincs szó arra a kegyetlenségre, hogy a szülés után a cellába még egy törülközőt sem dobtak be, így aztán a babák néhány óra, vagy egy-két nap után meghaltak.
Végtelenül szomorúak a kilakoltatott, áttelepített népcsoportok elhagyatott temetői azokon a vidékeken, ahol előtte évszázadokig éltek. És a katonatemetők sírkeresztjeinek díszszemléje is.
Jászai Mari saját sírját ápolgatta
Budapest legfontosabb temetői egy kicsit mintha ’szakosodtak’ volna. Kétségtelenül a Fiumei úti sírkert a legszebb, és nem csak azért, mert bámulatos építmények vannak benne, hanem mert tágas és szellősen elegáns. Bár ide leginkább a nemzet nagyjait temették, nem hatja át zord hivatalosság.
A körülrajongott színésznő, Jászai Mari szerette ezt a helyet, és sírját még életében felépíttette itt, amelyet aztán hosszú éveken át gondozott, s amelynél olykor barátaival találkozott. Arany János viszont nem szerette volna, ha ide temetik. Csendes Margit-szigeti magányában maradt volna halála után is, kedvenc fái között. Amikor mégis ebben a sírkertben temették el, akaratából annyi megmaradt, hogy szeretett fái közül kettőt a sírja mellé ültettek – ezek ma is ott vigyázzák.
Jókai Mór végrendelete is felemás módon teljesült: azt szerette volna, hogy csak egy szerény fejfa álljon a sírján. Ezt megkapta, de sírját egy monumentális oszlopsorral vették körül. A sírkert valójában egy gyönyörű park, s az intézmény elég korszerű ahhoz, hogy telefonos applikációja végigvezesse a látogatót a nagyságok sírjai között, s hogy róluk számtalan érdekességet mondjon el.
A Farkasréti temető inkább civil, a budapesti polgároké. Az 1920-as, 30-as években lett divatos, ma már átlagos halandónak szinte lehetetlen itt sírhelyet szerezni. A temető főbb útvonalait a leghíresebbek sírjai szegélyezik, bár azt egyre nehezebb megmondani, ki számít hírességnek. Egykor zeneszerzők, festők, szobrászok és színészek számítottak annak, manapság a sok sportoló mellett lassan a valóságshow szereplői is azok.
Politikus, katona itt kevesebb nyugszik, mint a Fiumei úton. Viszont Farkasrét sokkal zsúfoltabb, és minden lépésnél egy felfedezés – „Jé, nem is tudtam, hogy itt nyugszik!” Igen, a legnépszerűbb hírességeknek azért mindig tudnak szorítani egy kis helyet még mostanság is.
Farkasrétnek van egy kevésbé ismert zsidó temetője is, és a Sas-hegy lábánál, a Csörsz utcában egy teljesen elfeledett, de gyönyörű és jó állapotban fenntartott ortodox izraelita temető. Az ’igazi’ zsidó temető azonban a Kozma utcai. Aki ismeri a Fiumei útit és Farkasrétet, az a Kozma utcait a kettő keverékének fogja látni.
Hasonlóan impozáns építmények ékesítik itt-ott, azonban a többséget átlagos sírok adják. Az először itt járó, nem zsidó látogatót meglepik a különbözőségek és a hasonlatosságok. Mindezek gyökerei a több ezer éves Tórában találhatók. (A Tóra a zsidó tanok, intelmek, a papság törvényeinek könyve.) Sok-sok pontban szabályozza, mit kell, mit lehet tennünk egy zsidó temetőben. És mi az, ami tilos. Például, hogy ehetünk-e gyümölcsöt a temető fáiról.
Egy lépésre a Megváltástól
A temető a jeruzsálemi Olajfák-hegyén az egyik legszentebb hely, már háromezer éve temetkeznek ide. A vallás azt mondja, a hegy lábánál lesz az utolsó ítélet, amikor Isten mindenkit megítél az életben elkövetett tettei alapján, ilyenkor a holtak is feltámadnak.
A rosszak és gonoszok örök kárhozatra jutnak, a jók örök boldogságban részesülnek. S hogy a dolog bonyolultabb legyen, egyesek ’különítéletben’ részesülnek egy átmeneti tisztítóhelyen, a Purgatórimban, hogy a boldogságba léphessenek.
Akárhogy is, akit ide temettek el, az a legelsők között kerül az Úr színe elé, és talán a leghamarabb részesülhet az örök boldogságból. Ezért aztán mindig nagy tülekedés volt az itteni helyekért, amelyek már réges-rég elfogytak. De van az a pénz vagy kiváló tett, amit az itteni sírokat is kiássa. Tény, hogy egy-egy milliárdos egész életpályájából arra a legbüszkébb, hogy tudott egy helyet szerezni az Olajfák-hegyén.
Waverley temető, Ausztrália
A világ egyik legszebb fekvésű temetője a Waverley temető, a Bronte Cliffs tetején található Sydney-ben, Ausztráliában. Különleges, békés pihenőhely nem csak a holtak, de az ide látogató hozzátartozók, turisták számára is. A festői domboldalról a Csendes-óceánra nyílik kilátás.
A temetőt 1877-ben nyitották meg. Csodálatos viktoriánus és Edward korabeli síremlékeit turisták ezrei látogatják. Itt találhatók olyan híres ausztrál költők, írók síremlékei, mint Dorothea Mackellar és Henry Lawsona. Amikor a látogató belép ide, olyan érzés fogja el, mintha kizökkenne az idő, és életre kelne a múlt. A temetőben bolyongva, a sírkövek feliratait olvasva feltárul előttünk Ausztrália történelme.
Okunoin temető, Japán
Az Okunoin sírkert Japán legnagyobb temetője. Kétszázezer sírkő borítja a két kilométernyi buja ösvényt, ahol a sírok találhatók. Az óriás cédrusfák mintha az égig érnének, alattuk tökéletes a csend.
A temetőben található sírkövek nagyon eltérnek attól, amit mi Európában megszoktunk. A kövek sokszor az eltemetettek legfontosabb jellemzőjére utal. Kávéscsésze a vállalat vezérigazgatójának tiszteletére, hal az ételkészítése közben elhunyt szakács sírjára.
Amióta ide már nem temetnek, s az erdőt is magára hagyták, élénkzöld moha lepte el a sírokat. A kövek most olyanok, mintha maguk is az erdő részei lennének.
A temető közepén található Kobo Daishi mauzóleuma. Ő a Shingon buddhizmus alapítója. Sírja a buddhisták szent zarándokhelye. A mauzóleum felé sétálva a tízezer világító lámpás döbbenetes látványt nyújt. Ezek a fények azt üzenik, hogy lehet, hogy az élet véget ér, de az emléke tovább él.
La Recoleta temető, Buenos Aires, Argentína
Eredetileg a Buenos Aires-i La Recoleta temető szerény nyughely volt, a Recoletos-rend szerzetesei által vezetett Pilari Szűzanya-templomon kívül. Amikor a rend az 1820-as években feloszlott, a területet a városnak adták, és köztemetővé alakították át.
A temető Buenos Aires északkeleti részében van. Benne mintegy 4870 kripta található, amelyek közül több mint 70-et műemlékké nyilvánítottak. A temető olyan, akár egy város, a város épülettömbjeit utánozza, buja fákkal szegélyezett sétányok vezetik a látogatót. A síremlékek márványból készült remekművek.
Az art decótól a barokkig minden építészeti stílus megtalálható itt. A legfigyelemreméltóbb itt Eva Peron sírja, az argentin elnök feleségéé, akit Diana hercegnőhöz hasonlóan imádott a nép. Hatalmas fekete gránit sírját ma is látogatják hódolói.
Novogyevicsi temető, Moszkva
A moszkvai Novogyevicsi temetőt 1898-ban nyitották. Az 1930-as években Sztálin sok kisebb temetőt leromboltatott, és a kihantoltakat a Novogyevicsi sírkertben temették újra. Azóta az ország nagyjait ide temetik. Költők, politikusok, zeneszerzők sírjai fölött fekete márvány sírkövek és élethű szobrok emelkednek. Többek között Csehov, Bulgakov, Tolsztoj, Shukshin sírja is itt található, vagy a repülőgép-tervező Tupoljevé is.
A sírkert olyan, akár egy szoborpark. A legtöbb sírkövet neves orosz szobrászok készítették. Sztálin második feleségének, Nadezsda Allilujeva mellszobra például törhetetlen üveg mögött ül, hogy megakadályozza a vandalizmust. A temető leghíresebb látványossága az Ige feltámadása temploma. Grigorjev építész emeltette 1824-ben egy egykori templom helyén, amelynek emlékére ma egy rotunda áll a közelben.
És a Halloween?
Ez az ősi kelta-ír hagyományú esemény lassan elterjedt Magyarországon is, ahogy Bálint-napi Valentine’s-day szokásai is. Nem igazán ünnep, inkább buli. Éppen mindenszentek (november 1.) és halottak napja (november 2.) elé esik, október 31-én. Azért említjük meg mégis, mert ez is egy alkalom, amikor fricskát mutathatunk a halálnak, nem a szorongás öli meg kedélyünket, hanem életszeretetünk tör át a végzeten.
Hová lehet temetkezni?
Mondjuk úgy: ’Jogilag nem teljesen tiszta…’, mit tehetünk ma Magyarországon szerettünk holttestével, hamvaival. Az biztos, az emberek ebben egyre nagyobb szabadságot akarnak, például eltemetni a nagypapát saját kertje végében, a legkedvesebb fája tövében.
Akármit is mond a törvény, mindenki ismer olyan esetet, amikor valaki hamvait a Balatonba vagy szülővárosa parkjában szórják szét, esetleg volt dolgozószobájának könyvespolcán pihen, s szemléli az utódok életét.
Még nincs hozzászólás