A fiúbandák reneszánsza
Újra megjelentek a fiúbandák a popszakma színpadán. Mindannyian emlékszünk a kilencvenes évek énekes csapataira, a Take Thatre, a Backstreet Boysra, az 'N Syncre és társaikra, de az ezredforduló után valahogy eltűnt ez a műfaj. Aztán az elmúlt néhány évben újra felbukkantak a szemtelenül fiatal, szép hangú és helyes arcú boybandek.
A tinédzser lányok, ahogy akkor, most is megőrülnek ezekért a fiúcsapatokért. De miért ilyen népszerűek? A képlet rendkívül egyszerű – és erre a zenei producerek is ráéreztek. Mivel a bandákat három-négy-öt helyes srácból rakják össze, minden lány megtalálhatja köztük a kedvencét. Ha jobban megnézzük, mindig szépen le vannak osztva a „szerepek”: a jóképű bandavezér mellett ott a rosszfiú típus, a romantikus, a sportos, a művészlelkű, a vicces, és, persze, a kölyökképű srác is. A fiúk legfeljebb huszonévesek, igazi tiniidolok.
De ami még fontosabb, olyan zenét játszanak, ami eléri a fiatal lányok szívét. Ezek a srácok ugyanis általában összetört szívűek, szerelmesek – semmiképp sem a legtöbb pop-előadó vagy rapper dalaiban hallható tárgyias nő-képet közvetítik a nagyérdeműnek. Olyan férfi-, vagy inkább fiúideált állítanak elénk, amilyenre a tinilányok vágynak. „Nem tudod, hogy mennyire gyönyörű vagy! Ez az, ami gyönyörűvé tesz!” („You don't know you're beautiful, oh, oh, That's what makes you beautiful”) – szól a ma legismertebb fiúzenekar, a One Direction legnépszerűbb száma, ami jól illusztrálja azt, amire a célcsoport vágyik.
Az együttes 2010-ben a brit X-Faktor tehetségkutató versenyen állt össze, majd szerzett harmadik helyezést. Nagy-Britannia egyébként több, népszerű kölyökképű fiúcsapattal is megörvendeztette a világot az elmúlt néhány év során, ilyen a The Wanted, a The Vamps vagy a Union J is. Kicsit más vonalat vett fel az ismert fiatal ausztrál pop-rock zenekar, a 5 Seconds of Summer. Bár a fiúk a One Directionnel turnéztak együtt, saját szerzeményeiket a Youtube-ra feltöltögetve lettek híressé. A banda egyébként kiállt amellett, hogy ők nem „boyband”: nem táncolnak, saját hangszereiken ők játszanak, és inkább az olyan pop-punk bandák vonalát követik, mint a Blink-182 vagy a Green Day.
A kilencvenes évek táncolós alakjait inkább idézi a tinilányok körében szintén népszerű Big Time Rush zenekar, amelynek négy tagja valójában színész (is). A fiúk egy tévsorozatban jégkorongozókat játszanak, akik fiúbandakért igyekeznek betörni a zeneiparba. A boybandek hazánkban is újra megjelentek, ám – szerencsére – nem követik az egykori Westlife, a Hip Hop Boyz vagy a V.I.P. hiphopos, ugrálós vonalát. A jelenleg legnépszerűbb magyar fiú-együttes, a ByTheWay 2013-ban kovácsolódott össze az X-Faktor színpadán, ahol második helyezést szereztek.
De vajon mi vár ezekre a szép arcú fiatalokra? Ha visszatekintünk a régi, nagy csapatokra, azt látjuk, hogy többnyire eltűntek a pop színpadáról: a tagok szólókarrierrel próbálkoztak, újraegyesülésük pedig nem igazán járt sikerrel.
Csupán egy-egy tagnak sikerült kitörnie, ilyen volt Robbie Williams és Gary Barlow a Take Thatből, vagy az ’N Syncből Justin Timberlake, aki színészként a filmvásznon is nagyon alkotott azóta. Mivel a fiúbandák „időtartama” lejár, úgy a rajongás is életciklusra szól. Ahogy nosztalgikusan mosolyogva gondolhatunk a szép arcú Nick Carterra (Backstreet Boys), úgy fognak majd lányaink is nevetgélni azon, akikért ma annyira rajonganak.
Még nincs hozzászólás