A férfiuralom alkonya
"A nők sokkal érzékenyebbek, erősebbek, érzelmesebbek, és az embereknek ezekben a durva időkben több lelkiségre van szükségük." ( Duška Latinovi, nővér, a szerbek által megszállt Boszniából)
Midőn az Úr megteremtette Ádámot, majd az oldalbordájából Évát, ezzel az időrendiséggel rangsort is állított volna fel? Aligha. Osztom Matthew Henry 17. századi angol teológus értelmezését: „Évát nem Ádám fejéből formálta Isten, hogy uralkodjon rajta, nem is a lábából, hogy rátaposson, hanem az oldalából, hogy egyenlő társa legyen, a karja alól, hogy védelmezze, és a szíve közeléből, hogy drága kincsként bánjon vele, és szeresse.”
E nemes gondolat a valóságban erősen eltorzult, és kemény, férfidominanciájú társadalmakat hozott létre világszerte. Elég csak Jane Austen regényeire gondolnunk, melyekben a 18. század végi angol középbirtokosok fő gondja lánygyermekeik egzisztenciájának a biztosítása volt – házasság útján. A férfiakkal való egyenjogúságukért a nők már a 18. század közepétől harcba szálltak, s el is nyerték: betölthettek hivatalokat, felsőfokú tanulmányokat folytathattak, s elnyervén az általános választójogot, szavazhattak is.
E pozitív történések közben valami félresiklott volna? Vagy épp újfajta dinamika van kialakulóban a nemek között, és ez sokakat elbizonytalanít? Időről időre ugyanis vészmadarak huhognak, hogy vége a férfi vezető szerepének a társadalomban, s ezzel a világ rendjének is. Ezzel riogatta az olvasókat Robert Merle is, Védett férfiak című könyvében feszegetve a férfi és női egyenjogúság kérdését, illetve az egyensúly durva megbomlását. A regényben pusztító, a nemzőképes férfiakra halálos vírus nyomán a nők fokozatosan átveszik a férfiak szerepét az élet minden területén, ezzel párhuzamosan elkezdve a zaklatásukat, üldözésüket és megbélyegzésüket. S bár a főhőst a liberális feministák végül megszöktetik, és megbuktatják a férfigyűlölő elnöknő diktatúráját, az új rend sem kínál megnyugtató megoldást, hiszen az író szerint „a férfinak csak biológiai szerepe maradt: nemző volt, de apa már nem. Társadalmi hatalmát tapintatosan felszámolták.” Bár az irodalmárok a művet a feminizmus karikatúrájának tekintik, annak túlságosan kíméletlen. De torzóban marad a regényben a kialakuló új rend – a matriarchátus – megjelenítése is.
Visszatérve a „huhogókra”: a férfi társadalmi szerepének hanyatlása a mai Amerikában is beszédtéma. Annál is inkább, mert 2010-ben az amerikai történelemben először haladta meg a női foglalkoztatottak száma a férfiakét: a legtöbb menedzseri pozícióban nő dolgozott, és két diplomás férfira három, ugyancsak diplomás hölgy jutott a munkaerőpiacon.
Hanna Rosin nagy vihart kavaró, mostanában megjelenő The End of Men: And the Rise of Women című könyvében az elsők közt veszi észre, hogy a férfi mint domináns nem, megszűnt létezni. Mi van teszi fel a kérdést –, ha a modern, posztindusztriális társadalom jobban „fekszik” az érzékenyebb, kompromisszumokra nyitottabb nőknek? S hogy miképp állt feje tetejére a nemek hagyományos szerepéről kialakult eddigi világkép, azt a napjainkban sokféle, igen változatos módon dolgozó, tanuló vagy éppen gyilkoló férfiak és nők életén keresztül mutatja be.
Még nincs hozzászólás