A férfi néha nagyon is tudja, mit akar
Hát kedves „már nem is olyan nagyon fiatal” barátnőm, én biztosan nem mennék kempingezni egy ilyen filozófussal, és nem várnám, hogy egyszer majd, talán, esetleg, a bizonytalan jövőben megkéri a kezem. Én elfutnék jó messzire.
És egyáltalán nem azért, mert a PhD-jével van elfoglalva, és az égvilágon semmit nem csinál. Elmondom, hogy miért menekülnék, csak előbb egy közbevetett megjegyzésem lenne.
Hogy ugyanis, ha a barátnőd fülig szerelmes ebbe a lakótársával élő fiúba, akkor kitart mellette. Bár erről nem írsz, csak a kérdést teszed fel, hogy melyik a hálásabb szerep, a szinglié vagy a párkapcsolatban élő, megtört nőé.
A kérdésből arra a következtetésre jutottam, hogy barátnőd nem azért tart ki filozófusa mellett, mert annyira lenyűgözi az intellektusa, vagy mert baromi jóképű, s őt vonzza mint lepkét a láng. Hanem ezért, mert nem akar szingli lenni. S ez semmi jót nem jelent.
Ha azért vagyunk bárki mellett, hogy ne legyünk egyedül, annak jó vége nem lesz. Miként minden kapcsolat porba hullik, amelyet nem a másik emberért, hanem a biztonságért, a gyerek utáni vágy miatt, anyagi megfontolásból, vagy szüleink tanácsára kötünk, de úgy érzem, most nem erről akarsz beszélni.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2022. évfolyama 9. számának 33. oldalán!)
Még nincs hozzászólás