A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

A férfi, aki nem nő föl sosem

Jó hírem van, drága fiatal barátnőm. Létezik. Létezik fájdalom nélküli, boldog szerelem. Olyan érzés, amikor biztosan tudod, hogy ő az igazi, és vele akarod leélni az életed. És nincs szenvedés, sem bizonytalanság. Legfeljebb időhiány.

Fotó: Shutterstock.com

Azt is írod, hogy minden ember másféleképpen tud szeretni. S csak annyi szeretetet tud adni, amennyire neki magának igénye van. Azt mondod, az ilyen férfi nem azért ilyen, mert gonosz és kegyetlen, hanem mert ő csak erre, ennyire képes.

A nő pedig, aki sejtésem szerint te magad vagy, szenved, mert a másikat mindig egészen birtokolni akarja, de csak morzsákat kap belőle.

Van ilyen bizony. Volt ilyen kapcsolatom nekem is, amikor fiatal voltam, olyan, mint te most. Sírtam miatta nagyon sokat. Amikor összevesztünk, ültem a 76-os trolin, és bőgtem, és biztosan tudtam, hogy vége az én életemnek, hogy soha többé nem tudok majd mást szeretni.

Aztán kibékültünk és összevesztünk és összebújtunk, s elváltunk újra, és újra összevesztünk, de már nem békültünk ki többet, mert rájöttem, amit ő már régóta tudott, hogy nem egymásnak szánt minket a sors.

Jó, kérdezheted, de honnan lehet biztosan tudni ezt. Először is fel kell tenni magunknak a kérdést, hogy mit szeretek benne. Miért tűröm a morzsákat, a megaláztatást. Jó-e még a vele való kapcsolat?

Popper Péter azt mondta, minden kapcsolat történés, valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit „hoz ki” belőlünk az együttélés? Jót?

Előrelépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? Mert ha igen, el kell válni. Minden válás nehéz, de van, amikor a maradás nehezebb. Ezt el kell dönteni.

Azt hiszem, nagyon is jól látod, hogy az a férfi, aki csak morzsákat ad magából, akivel nem lehet jóllakni soha, nem kegyetlenségből ilyen érzelmekkel fukarkodó.

Nem lélek nélküli, csak a másik, a szerelemre éhes érzi úgy, hogy az. Mert másmilyennek szeretné. De hát ő nem tehet arról, hogy nem olyan, amilyennek a másik képzelte, amilyennek álmaiban látta.

Lehet, hogy csupán gyenge, csak menekül. Nem akar felelősséget vállalni, nemhogy egy nőért, egy gyerekért, magáért sem. Érzelmileg infantilis. Legyen bárhány éves is, nem nőtt föl soha.

Úgy tapasztalom, hogy a mamák, nagymamák által nevelt fiúk lesznek ilyenek. Nem csak azok, akiket az anyukájuk egyedül nevel, hanem azok is, akiknek a papája éjt nappallá téve dolgozik. Mert vagy nem kaptak férfimintát egyáltalán, vagy a minta, amit láttak, elborzasztja őket.

És a következménye az lesz, hogy ők nem akarnak felnőni. Nem akarnak családot, gyereket, gyesen lévő anyukát eltartani.

Én úgy tapasztaltam, hogy az ilyen férfiak erős, független nőt keresnek, aki dönt, felelősséget visel, miközben gyengéd, kényeztet, kiszolgál, mint az anyjuk tette egykoron. Vigyázni kell az ilyen férfiakkal. Sokan vannak. Néha úgy tűnhet, hogy felnőtt férfit nem is találni.

A fitneszklubban, ahová edzeni járok, hallom az öltözőben, hogy mennyit panaszkodnak a férfiakra, fiúkra a lányok. A beszélgetéseik rosszkedvűek, panaszosak. Mert úgy érzik, hogy ez a kilátástalan helyzet örökre így marad.

Én már persze sok évvel, sok csalódással, sok szakítással a hátam mögött tudom, hogy az elviselhetetlennek érzett helyzet egy idő után mennyire érdektelen lesz, megfosztódik minden fájdalomtól.

Ezt jó tudni, amikor nagyon fáj. Jó tudni, hogy elmúlik. 

Címkék: válás, szakítás, a kapcsolat ereje, boldog szerelem

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!