A félrelépéshez vezető út hűséggel van kikövezve

2020. augusztus 4. | Írta: Dogossy Katalin

Nem tudom, hogy létezik-e olyan örökké tartó szerelem, amelyben soha egyik fél sem csalja meg a másikat. De attól tartok, hogy ilyen szerelem nincs. Mert, bár lehet, hogy valaki soha nem lép félre, csak olykor-olykor gondol rá, netán álmodozik róla. Ez néha súlyosabb elhagyás, mint az, ha valaki egy részeg éjszakán, egy vállalati bulin, egy otthoni veszekedés után ágyba bújik az egyik kollégájával. Aminek semmiféle folytatása nem lesz. Érzelmileg meg sem érinti.

A félrelépés ugyanis nem csak az ágyban történhet. Még az is lehet, hogy erkölcstelenebb dolog a párunkkal ágyba bújni, és közben másról fantáziálni, mint valóban megtenni egyszer. De lássuk, hogy melyek a félrelépések leggyakoribb okai.

Eltérő szocializáció

Márti története: „Amikor összeházasodtunk, tizennyolc éves voltam és szűz. Az első szerelmem lett az első férjem és az első szeretőm. Vad, éretlen, lázadó kapcsolatunk akkor kezdődött, amikor tizenhat éves voltam. Egy bigottul katolikus család vigyázta addig minden lépésemet. Esténként, ha a megengedett időpont után öt perccel értem haza, pofon csattant, és hegyi beszéd következett.

Az élet otthon tervszerűen folyt. Közös családi reggeli, suli után nagyi ebédje, tanulás, különórák, mi volt az iskolában, mutasd az ellenőrződ, tv-híradó, tízkor fekvés, szombaton takarítás, a heti érdemjegyektől függő kimenő, szigorúan ellenőrzött barátnőkkel, maximum tizenegyig. Vasárnap templom, családi ebéd, szunyókálás.

Nem akartam így élni. Nem is Andrásba, hanem vele egy másik életformába szerettem bele. András lófarkas volt, zenekarban dobolt, dohányzott, ivott, hajnalban feküdt, délben kelt, otthagyta a gimnáziumot, és templomba sem járt. Amikor bejelentettem, hogy összeházasodtunk és összeköltözünk, anyám kórházba került, apám azt mondta, számára többé nem létezem. Csak a nagyim hívott fel titkon olykor-olykor, és sírt, mindig csak sírt a telefonba.

Én pedig egy idő után az új életemben elkezdtem egy csomó dolgot rettenetesen utálni. Idegesített a konyhában halmozódó sok mosatlan, a dohányfüst bűze, ami az átmulatott éjszakák után belemaródott a bútorokba, ruhákba és ágyneműbe. A hajamba, a bőröm pórusaiba. András vendéglátós zenészként sokat éjszakázott, zűrös üzletei voltak, a szobánk tele volt ismeretlen eredetű elektronikai cuccokkal, farmerekkel, márkás sportcipőkkel.

Ha megpróbáltam rákérdezni az eredetükre, a férjem csak legyintett, nem kislányok dolga, mondta, szájon csókolt, ujja végigkúszott a gerincemen, és én nem tudtam ellenállni. A szaporodó veszekedések egyre vadabb szeretkezésekbe torkolltak. De a karjából kibontakozva egyre gyakrabban bűnösnek, piszkosnak és értéktelennek éreztem magam.

Nem a szex miatt csaltam meg Andrást, hanem normális életre, egy tiszta lakásra és közös reggelikre vágytam. És biztos, kiszámítható, unalmas hétköznapokra. Választottam egy ’rendes’ férfit, mert azt reméltem, hogy ő majd kimenekít az Andrással való mocskos életemből.”

A félrelépések okait boncolgatva, a családjogászok és családszociológusok az eltérő szociokulturális hátteret említik. A másfajta ízlés, étkezési, gyereknevelési szokások kikezdik a kapcsolatokat. Az emberek ugyanis akaratlanul annak a családnak, közösségnek a norma- és szokásrendszerét sajátítják el, amelyben felnőnek.

Ha lázadnak is ellene, végül igen hasonlatos lesz a viselkedésük az általuk otthon látottakéhoz. Visszavágynak a jól ismert szokások, ízek, hangok közé. De problémát jelenthet az eltérő világkép, például a vallásosság és annak elvetése, vagy az, hogy az egyikük törvénytisztelő, míg a másik kissé deviáns, normaszegő.

Előfordulhat, hogy egyikük mély, belső késztetést érez önmaga továbbképzésére, míg a másiknak nincs semmiféle ambíciója. De konfliktusokhoz vezethet az is, ha egyikük a lakást csak patikatisztaságúnak tudja elképzelni, míg a másik rendetlen, és utál takarítani.

Zűrök az ágy körül

Timi vallomása: „Egy félrelépéshez mindig három ember kell. Sohasem csak az egyik fél hibás. Senki sem tart szeretőt, ha a házassága rendben van. Ha külső kapcsolatot keres, azért teszi, mert a belsőből valami hiányzik. Nálunk ez a hiány az ágybéli dolgokból indult. Ezért nekem Tibor mellett mindig volt valakim. A férjem ezt elnézte. Hiszen nála jobban nem tudta senki, hogy miért bújok más férfiak ágyába.

Tiborral már akkor bajok voltak az ágyban, amikor tizenhét évesen megismertük egymást. Csak hát a szerelem kezdetén mindenki azt hiszi, hogy képes a másikat megváltoztatni, a hibákat kijavítani. Tudtam én, ki tudhatta volna nálam jobban, hogy Tiborhoz mekkora türelem és micsoda művészi ügyesség kell az ágyban.

De akkor még azt gondoltam, hogy ez minden pasinál így van. Talán, ha elmondom valakinek, aki bölcsebb nálam, az akkor tizennyolc éves kislánynál, nem így alakul. Ha akkor van egy okos barátnőm, biztosan figyelmeztetett volna, hogy nem lesz jó vége ennek. Mert hát én borzasztóan vérmes nő vagyok. Szükségem van a szexre, a simogatásra, és, hát őszinte leszek, mindennap.

Tibor remek ember, megbízható, családszerető, jól kereső. De az nem megy neki. És nem is hiányzik. Márpedig ez minden bíróság előtt váló ok. Már a házasságunk első évében is csak akkor történt valami szexnek nevezhető dolog, ha én megittam két felest, és minden képességemet latba vetettem, hogy sikerüljön előkönyörögni a macit a bokorból. A nagy előkészület után aztán pillanatok alatt vége lett.

A gyerek születése után, pedig még a havi egy-két együttlét sem sikerült. Mi mást tehettem volna az én temperamentumommal és libidómmal? Megcsaltam. De nem váltunk el. Jól éltünk. A kislányunkat mindketten imádtuk, közös volt az érdeklődésünk, jókat tudtunk beszélgetni. Felépítettük a házunkat, partikra jártunk. Ez egy soha ki nem mondott megállapodás volt közöttünk.

Én nem mondtam a potenciájáról soha semmit senkinek, ő pedig úgy tett, mint aki nem tud a szeretőimről. Eleinte könyörögtem Tibornak, menjünk el orvoshoz. Nem, neki nincsen semmi baja. Szereztem egy kitűnő pszichiátert. Kértem, menjünk el együtt, csak egyszer. Nem. Ő nem beteg és nem is bolond. Neki nem kell lélekturkász doki. Én legyek kedvesebb hozzá, akkor majd minden rendbe jön. A végén ráhagytam, és kerestem máshol testi szerelmet.”

A kiegyensúlyozott szexuális élet még egy problémákkal küszködő kapcsolatot is össze tud tartani, ugyanennek a hiánya viszont az egyébként jó kapcsolatokkal is percek alatt végezhet. Azt persze nem tudhatjuk, hogy a félrelépések hány százalékának hátterében van szexuális probléma, azonban az bizonyos, hogy ez a szám magas.

Nemcsak a szexuális élet, de az érzelmi élet zavarai is elvezethetnek oda, hogy valamelyik fél kilép a kapcsolatból, megcsalja vagy otthagyja a másikat. Azt valamennyien megtapasztalhattuk már, hogy milyen rosszul tudjuk érezni magunkat egy személytelen közegben, ahol senkihez sem kötnek érzelmek.

Mint például egy vasúti váróteremben, vagy egy repülőtér tranzitjában. Az emberek egy idő után kényszert éreznek arra, hogy legalább beszélgessenek, vagy hazatelefonáljanak. Valamennyiünk szervezetében termelődnek endorfinok, feltéve, hogy elfogadó, barátságos közegben vagyunk. Ennek hiányában ezeknek a fájdalomcsillapításért is felelős hormonoknak a termelődése leáll, és ilyenkor kutyául érezzük magunkat.

Ez történik a kiüresedett, elutasító kapcsolatokban. Szeretet nélkül azonban lehetetlen egészségesen élni. A szeretetéhség ezért vagy külső kapcsolatokba löki a házastársakat, vagy alkoholban, drogban, csokievésben keresnek pillanatnyi fájdalomcsillapítást. Ezek ugyanis időlegesen ugyanazt az élettani hatást váltják ki, amit az endorfinoknak kellene.

A lila köd felszáll

Erzsi vallomása: „Hónapokig tartott, amíg elhittem, hogy a legjobb pasi a suliban, a legizmosabb, legsármosabb, legintelligensebb, hogy pont ő, és éppen belém szerelmes. Sokáig azt sem mertem elhinni, hogy engem irigyel minden lány, ha társaságba együtt megyünk. Ez olyan hihetetlen volt, és olyan boldogító, hogy nincs arra szó. De ez történt.

Negyedikesek voltunk, épp érettségi előtt álltunk. Biztosan tudtam, hogy Nándi lesz a férfi, akihez feleségül megyek. Neki akartam gyerekeket szülni. Két okos fiút, amilyen ő, és egy kislányt, rám hasonlítót. Amilyen lassan mertem elhinni, hogy ez a pasi engem választott, olyan nagyon elhittem végül. Szerelmes voltam, és egészen biztos abban, hogy Nándi sokra viszi majd mellettem.

Én lemondok érte a továbbtanulásról. Nem olyan nagyon fontos, hogy orvos legyek. Hiszen ő majd nagyon jól keres, én pedig nevelem a gyerekeinket. Kertes házunk lesz, zöldövezetben. Kutyákat tartunk majd, meg lovakat. Talán a városon kívül. Jó volt álmodozni erről este, mielőtt elaludtam, és reggel, mielőtt kinyílt a szemem. Hiszen olyan nagyon fiatalok voltunk.

Sajnos a valóságnak ritkán van közük az álmokhoz. Érettségi után összeházasodtunk, és egy ócska kis albérletbe költöztünk, egy kőbányai panelbe. Nándi persze egyetemre járt. Bár a szülei támogattak minket, soha nem volt elég pénzünk. Munkát kellett találnom, hogy gyűjtsünk házra meg lóra, mert Nándinak a lovaglás volt a hobbija.

Persze egy sima gimnáziumi érettségivel nem válogathattam. Elmentem az egyik kereskedelmi lánchoz pénztárosnak. Borzalmas volt, megalázó. Mindent nekünk kellett csinálni. Mi cipeltük az áruval teli, nehéz ládákat, mi takarítottunk. Futkostunk egész nap. Én egyre fáradtabb voltam esténként, ő egyre közönyösebb. Egyre gyakrabban jött haza későn, aztán a végén kibökte, hogy szerinte elsiettük ezt a házasságdolgot.”

A házassági bontóperekben a keresetlevelek jelentős része azzal kezdődik, hogy házasságunk szerelmi házasság volt. Csakhogy a szerelem, ezt mindenki tapasztalhatta, olyan már, mint a mámor. Részegség, amelyben rózsaszín szemüvegen át látjuk a világot, benne szerelmesünket, aki csupa nagyszerű tulajdonság birtokosa, okos, kedves, csinos, egyszóval tökéletes.

Csakhogy a szerelem előbb-utóbb alábbhagy, és a szerelmes kezdi reálisabban látni párját. Amikor a szerelem elmúlik, esetleg ott találjuk magunkat egy számunkra szinte idegen ember mellett, és egyáltalán nem értjük, hogy lehettünk annyira vakok, hogy egy ilyen emberrel kötöttük össze az életünket.

Ezért nem árt, ha megvárjuk döntéseinkkel a szerelem első, nagy lángolásának az elmúlását, és csak akkor vállalunk gyereket, házasodunk össze, ha még akkor is úgy látjuk, hogy a másik szeretetre méltó, vonzó partner. Érdemes vele összekötni az életünket. Még ebben az esetben sem vagyunk védve egy külső kapcsolattól. S ez nem véletlen.

Az ember nem születik monogámnak

Popper Péter a neves pszichológus mondta el egy interjúban egyszer, hogy az ember nem természeténél fogva monogám, a társadalom kényszeríti erre. Persze nem vagyunk egyformák. Vannak monogám és vannak poligám igényű emberek. S ez nemtől teljesen függetlenül így van.

A legnagyobb baj az, hogy a társadalom úgy gondolkozik, hogy amit nem kapok meg attól az egytől, akit választottam, arról le kell mondani. A baj ezzel a gondolkozással az, mondta a pszichológus, hogy ha az ember testi, lelki vagy szellemi kielégületlenségben él, ez megmérgezi az életét, és nagyon sok kapcsolati zűrt okoz.

A közgondolkodás nem tűri a többes kapcsolatot. Ez azonban nem volt mindig így. A bibliai időkben Jákob a testvérpár Leát és Ráhelt vette el feleségül, s két szolgálót tartott ágyasaként. Ráadásul az asszonyoktól született gyerekek egyenrangúak voltak.

Az lenne jó, mondta Popper Péter, ha őszintén élhetnénk. Az lenne jó, ha a közgondolkodás megengedné nekünk, és mi is megengednénk egymásnak, hogy ha úgy alakul, megszerethessünk valaki mást is, valakiben valami mást is, miközben továbbra is megadjuk egymás számára mindazt, amiért a szerelem, később a szeretet megfogant.

Ehhez azonban tudnunk kell, hogy egy kapcsolatban az igazi válság nem akkor kezdődik, ha van egy futó kalandunk, hanem akkor, amikor az egyik ember életének legfontosabb területeit áthelyezi egy másik kapcsolatba. Amikor fontos helyzetekben a külső kapcsolat lesz az első. Ha például elveszíti a munkahelyét, és az efölött érzett bánatára, nem otthon keres vigaszt, hanem a külső kapcsolatban.

Foltozzuk be a tetőt

Füst Milán egyszer, amikor az egyik tanítványának a házassága válságba került, azt mondta. Van egy házad, benne élsz, berendezted, kényelmes, meleg, biztonságot nyújt. És most kilyukadt a tető, és befolyik a víz. Össze kell dönteni az egész házat ezért? Nem kellene befoltozni előbb a tetőt?

A félrelépések okai

Házasságban a konfliktusok illetve a válás leggyakoribb okai:

• korai házasságkötés
• korai gyerekvállalás
• együttlakás a szülőkkel
• szűkös anyagi és lakáskörülmények
• eltérő neveltetés
• házastársi játszmák

A megcsalás kémiája

Szerelmesük megpillantásakor a lányoknak és fiúknak is az az agyterületük vált ’izgatottá’, amelyik a dopamin nevű hormont termeli (a dopamin az érzelmekért leginkább felelős, fokozott figyelmet, izgatottságot szabályozó ingerületátvivő anyag. Serkenti a férfi nemi hormon, a tesztoszteron termelődését).

Az endokrinológusok szerint azonban ezek a hormonok csupán harminc hónapig termelődnek intenzíven. Körülbelül négy év elteltével egészen másfajta anyagok termelődése növekszik. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy mindez azért van így, mert körülbelül ennyi időre van szükség az utód nemzéséhez, a szoptatáshoz és a gyerekek biztonságához. Utána a szervezet megnyitja az utat az új utód nemzésére. A válási statisztikákból is kiderül, hogy a legtöbb szakítás éppen a kapcsolatok ötödik évében következik be.

Inkább váltatok volna el!

Egy félrelépésnek sokféle oka lehet: kalandvágy, szeretethiány, önigazolás, gyengédség, megértés utáni vágy. A házasságtörés tehát a felnőttek számára sokszor indokolt. A gyerek számára azonban mindig érthetetlen. A gyerek nem tud, nem mer, és nem is akar szülei félrelépéséről tudomást venni. Előbb fel kell nőnie, és fel kell dolgoznia ezt. Olyanok is vannak, akiknek ez soha nem is sikerül, és életük végéig hordozzák a gyerekkori traumát.

Felmerülhet persze a kérdés, hogy ugyan honnan tudhatja azt egy gyerek, hogy a szülője félrelép. A gyermekpszichológusok szerint talán nem tudja, de megérzi, ha szülei már nem szeretik egymást. Megsejti, ha egyikük félrelép. Nem tudja, csupán érzékeli, hogy a mama, a papa megváltozott, hogy feszültséggel, elhallgatásokkal van tele a lakás. Fél, mert nem tudja, mi következik. Csalódik, mert ráébred, hogy szülei hazudnak. Bűntudata lesz, azt hiszi, hogy ő a felelős, hisz számára érthetetlen, hogy a szülei, akik korábban szerették, többé már nem szeretik egymást.

A tíz évnél fiatalabb gyerek nem tudja megfogalmazni azt a felnőttek számára is bonyolult érzelmi konfliktust, ami bántja. Zárkózott lesz, kezelhetetlen, esténként nem tud elaludni, fejlődése évekkel visszaesik, újra szopni kezdi az ujját és bepisil. A tinédzserkorú gyerekek, mivel ebben a korban tiszta erkölcsi és igazságérzékkel rendelkeznek, lázadnak, ítélkeznek, és inni, esetleg drogozni kezdenek.

Hűtlenségi vizsgálat

Az apasági, rokonsági és kriminalisztikai vizsgálatok mellett ma már hűtlenségi vizsgálatot is lehet rendelni. A kíváncsi házas- vagy élettárs akár egy gyanús, ruházaton talált folt elemeztetésével megbizonyosodhat arról, hogy hűséges volt-e hozzá a partnere. 

Címkék: hűtlenség, megcsalás, válási statisztikák, szexuális problémák, a félrelépés okai, hűtlenségi vizsgálat