A doktor
A kemény külső gyakran érzékeny szívet takar. Erre jó példa a Ridikül doktora, Tóth-Pál Tamás, aki a műsor orvosi ügyeletét látja el. Orvostanhallgatóként még maga sem gondolta volna, hogy egyszer tévéfelvételeken fog dolgozni, de mára, huszonöt év után nemcsak a stáb egyik munkatársa, hanem sokak személyes jó barátja is, aki kiváló humora révén mindenkivel hamar megtalálja a közös hangot.
Televíziós pályafutásomat egy szomorú eseménynek köszönhetem. Márkus László, a legendás színész úgy halt meg egy szilveszteri felvétel során, hogy az akkori stáb senkit sem talált, aki legalább megpróbált volna segíteni rajta. Ezt követően közös barátok ajánlottak be Blázy András gyártásvezetőhöz – aki jelenleg a Ridikül főgyártásvezetője – az akkori csapatába, hiszen bizonyos nézőszám felett azóta kötelező az orvosi ügyelet.
Alapszakmám a sebészet, de csaknem egy évtizedes mentős gyakorlattal is rendelkezem. Huszonöt év után elmondhatom, hogy nemcsak orvosként, hanem barátként, „hivatásos nézőként” is hozzáadhatom a magamét a produkció sikeréhez. A szerkesztők megtisztelnek azzal, hogy meghallgatják a véleményemet, ötleteimet, de ha kell, a gyártásnak is besegítek. Ezt persze én élvezem a legjobban, nagyon jólesik a mindennapi „daráló” után egy ilyen, másféle miliőben lenni.
Természetesen az első számú feladatom a produkció orvosi ügyelete. Ha megkérdezik, milyen orvos vagyok, a válaszom az, hogy „televíziós”. Ez azt jelenti, hogy – mint minden stábtagnak a maga területén – nekem is biztosítanom kell a felvétel zavartalan menetét, a „show-nak mennie kell”. Ha valakit valamilyen baj ér, meg kell tudnom ítélni az állapotát, a további ellátás halaszthatóságát, hiszen egy kulcsszereplő kiválásával egy 40-50 fős stábnak kell hazamennie, a stúdió- és eszközbérletről, újraegyeztetésekről nem is beszélve.
Más műsorokban már több ízben előfordult, hogy a szereplők elestek, megcsúsztak vagy megsérültek a díszletben, de szerencsére itt, a Ridikülben ilyen még nem történt. Az viszont már előfordult, hogy az egyik kollégánk heveny vérnyomáskiugrását kellett a nálam lévő gyógyszerekkel folyamatosan stabilizálni, így a felvételt végig tudta csinálni, de utána természetesen azonnal a szakellátó helyre irányítottam. Nagyon büszke vagyok arra, hogy huszonöt év alatt, mióta a televíziónak dolgozom, mindössze egy alkalommal kellett felvételt leállítani egészségügyi probléma miatt.
Általában figyelemmel kísérem a témákat a forgatásokon, némelyik mélyen megérint és hat rám. Az egyik felvétel után hazafelé kényszeresen úgy éreztem, virágot kell vennem a feleségemnek, és persze vettem is, Egy másik műsor pedig arra ösztönzött, hogy elkezdjünk otthon paprikát és paradicsomot termeszteni az erkélyen.
A sebészeti rendelőben kizárólag nőkkel dolgozom együtt, közülük néhányan egyben a barátaim, illetve ők „barátnőjüknek” tartanak. Velük rendszeresen megbeszéljük, kiértékeljük az aktuális adásokat, vagy éppen én hívom fel a figyelmüket, melyikre készüljenek, mert érdekes lesz.
Remélem, hogy sok férfitársam nézi a produkciót, mert olyan, mintha csak belehallgatóznánk egy csajos, baráti beszélgetésbe, így általa mi is betekintést nyerhetünk a nők sajátos szempontrendszerébe, egy olyan világba, ami addig vagy nem volt számunkra ismerős, vagy nem is gondoltuk volna, hogy mennyi meglepetést tartogat.
Még nincs hozzászólás