A diákélet mindenhol más
Bár banálisnak tűnik a címben leírt megállapítás, nem is gondolnánk, mennyi meglepetés érhet minket egy idegen országban. Ezek az új élmények akár jelentős befolyást is gyakorolhatnak a mentalitásunkra: sokszor az visz előre, ha kilépünk a komfortzónánkból.
Széchenyi István azzal, hogy hazahozta a külföldön megszerzett szakmai és emberi tapasztalatokból merített tudását, elindította Magyarországot a polgárosodás felé. De kisebb léptékben gondolkodva, saját sorsunkra is jelentős hatással lehet a megszokottból való kizökkenés. Ám a más nem mindig jó: szembesülhetünk egy olyan pozitívum hiányával, amit addig magától értetődőnek tartottunk. Viszont ezáltal megtanulhatjuk értékelni a magyarságunkat. Ahogy haladunk előre életünk útján, egyre nehezebben oldható meg az ideiglenes kiszakadás. Ezért érdemes fiatalon, különösen az egyetemi évek alatt világot látni, amire számos ösztöndíjprogram biztosít lehetőséget.
Iskolák itt és ott
A külföldi tanulmányútról hazatérő hallgatók meglepődve számolnak be arról, hogy a magyar oktatási rendszerben fénykorát élő poroszos szemlélet nyugaton már rég elavult. „A lexikális tudás helyett a gyakorlat kap központi szerepet – mesél németországi tapasztalatairól a joghallgató Máté. – Nem kellett magolni, mivel a vizsgára magunkkal vihettük a törvényt, hogy bárminek utánanézhessünk benne.”
Benedek nemrég tért haza Valenciából, ahol nagy hangsúlyt fektetnek az interaktivitásra: „Akkor is bevontak mindenkit az óra menetébe, ha több mint negyvenen vettünk rajta részt.” A csapatmunka pedig majdnem mindenütt meghatározó részét képezi a tanulásnak, ám a tájépítésznek készülő Anna ezzel kapcsolatban sokat panaszkodott: külföldi évfolyamtársai csak hátráltatták, mivel nem vették komolyan a feladatokat. Máté is meglepődve konstatálta, hogy a helyi diákok nem rendelkeznek azzal az alapműveltséggel, ami egy tudományos igényű felsőoktatási ágazatban szükséges lenne. „Ez a gyakorlatorientáltság hátulütője.”
A hazai helyzetről sokat elmond, hogy a bölcsészhallgató Ádám különösen értékelte, hogy pekingi tanulmányai során minden tárgyhoz tartozott egy tankönyv és egy egyértelmű irodalomjegyzék. Nem nekem kellett kivarázsolnom a könyvtárból és a kisujjamból a tananyagot.
Más ország, más szokások
Bár a kínaiak nagyon barátságosak és kedvesek, sokszor zavaróan közvetlenek: „Nekem elsőre sokkoló volt, hogy egy öt négyzetméteres szobán ketten kellett osztoznunk” – emlékszik vissza Ádám, aki megtapasztalta, hogy a nagy távolság nagy különbségeket is jelent, hiszen még az európai értelemben vett kenyér is ritkaságnak számít Pekingben. „Megtanulod az olyan dolgokat értékelni, amelyek itthon alapvetőnek minősülnek. Rájössz, hogy mennyit ér a kultúrád. Kínában például nincs karácsony, ott azt neked kell megteremtened.”
Ezek után érdekes ellenpont Tamás lengyelországi tapasztalata, ahol a vallás meghatározó része a mindennapoknak. „Talán ebből az erős hitből származó lelki nyugalom miatt kevésbé feszültek ott az emberek, mint itthon” – elmélkedik a fiú. Dalma viszont nagyot csalódott a párizsiakban: „Meglepően elitisták. Az egyetemen – ahova jártam – nagyon kirekesztőek voltak a hallgatók. Ha nem a megfelelő társadalmi réteghez tartozó családból származol, szóba se állnak veled.”
„Olaszországban teljesen természetesnek veszik, ha az utcán leszólítasz valakit, mert tetszik a sapkája, és utána megisztok valamit minden következmény nélkül” – idézi fel Dalmáétól eltérő emlékeit Kinga. – Itt tényleg létezik férfi–nő barátság. Bár az olaszok elég szexisták: szép lehetsz, vagy okos. A kettő együtt nem megy.”
Máté a lazaság tekintetében inkább az ellenkezőjét tapasztalta Németországban: úgy érezte, hogy a precizitás már-már a személyes szabadságérzet rovására megy. „Mindazonáltal a nyugati rend sokkal vonzóbb, mint a balkáni rendetlenség.”
Itt élned, halnod kell...
Bár a megkérdezettek nagy része élete legszebb időszakát köszönheti az ösztöndíj-lehetőségnek, többségük Magyarországon tervezi a jövőt, és maximum néhány évet élnének külföldön, kifejezetten azért, hogy így szerzett tapasztalataik révén itthon jobban el tudjanak majd helyezkedni. „Hosszú távon akkor is idehaza szeretnék munkát vállalni, ha kevesebb a fizetés” – tesz a hazafiságról tanúbizonyságot a biológusjelölt Szilveszter. A kevesek, akik kint maradnak, főként magánéleti okok – szerelem, család – miatt döntöttek így.
Ám nem minden befektetett energia térül meg. „Ha annak érdekében döntünk többéves külföldi tanulmányok vagy munkavállalás mellett, hogy később növeljük a helyzeti előnyünket a hazai munkaerőpiacon, számolnunk kell azzal, hogy idővel elhal az itteni kapcsolatrendszerünk – hívja fel a figyelmet Réti Bálint, a Külföldön Tanuló Magyar Egyetemisták Egyesületének alelnöke.
– Ezt ellensúlyozandó, a hozzánk hasonló szervezetek igyekeznek segítséget nyújtani a hazatérőknek a kint szerzett tudás kamatoztatásában. Ennek fényében különösen óva intenék mindenkit attól, hogy az »el innen, de bárhová« szemlélettel hozzon meg egy ilyen fontos döntést. Nem éri meg egy ismeretlen skót főiskolára beiratkozni, hiszen a munkáltatók is tisztában vannak azzal, hogy melyik intézményben folyik színvonalas oktatás, és melyikben nem. Nem minden jobb, csak azért, mert Nyugaton van.”
Még nincs hozzászólás