Magyarok külföldön
Miért tud nehezen érvényesülni a magyar művész külföldön? Mi lehet a siker receptje? Mire kell a jövő művész generációjának odafigyelnie? Vendégeim Tarján Györgyi, Osvárt Andrea és Péter Szabó Szilvia. Mindhárman tapasztalatból beszélnek. Sőt, mind a négyen, majd meglátják!
Egyre többen
Az elmúlt néhány évben meredeken emelkedett a külföldön szerencsét próbálók száma. Mostanra minden ötödik magyar szeretne hosszabb-rövidebb ideig - esetleg örökre - más országban munkát vállalni. És egy jó részük vállal is.
Anglia, Németország és Ausztria a magyarok legkedveltebb célpontjai külföldi munkavállalásra. Ez abból is adódik, hogy ezt a két idegen nyelvet beszélik a legtöbben Magyarországon. Nehéz azonban egyértelmű adatokat szerezni, ha arra vagyunk kíváncsiak, hány honfitársunk dolgozik külföldön. Az Európai Unión belül a munkaerő szabad áramlása lehetővé tette, hogy a tagállamok állampolgárai mindenféle regisztráció nélkül utazzanak és vállaljanak munkát másik tagállamban.
Gazdasági döntés és elme-elmenés
Az elvándorlás nem szükségszerűen rossz, mint ahogy a bevándorlás sem az. Sok közgazdász, társadalomtudós vizsgálja a világ migrációs folyamatait, ki optimistábban, ki pesszimistábban. Néhányan az egyén szabad döntését látják a migrációban, ami egyaránt hozzájárul a kibocsátó és a befogadó ország gazdaságának fejlődéséhez. Mások szerint az emigráció a küldő területek gazdaságának visszaeséséhez, elnéptelenedéséhez, a képzett munkaerő (mint például az orvosok) elvesztéséhez vezet. Bőven találni példát mind pozitívumokra, mind negatívumokra.
Az elvándorlást hagyományosan a célországok vonzó tulajdonságaival, illetve a származási országok taszító tényezőivel szokás magyarázni. Ezek lehetnek gazdasági, politikai, társadalmi és környezeti jellegűek. A leggyakrabban a fizetések, a munkalehetőségek és az életszínvonalbeli különbségek jönnek szóba. A célország kiválasztása olyan tényezőktől függhet, mint a földrajzi távolság, a nyelv, a már emigrált rokonok vagy ismerősök illetve az adott állam bevándorlási szabályai.
Péter Szabó Szilvia, a már feloszlott NOX együttes énekesnője két és fél éve egészen Ausztráliáig menekült, hogy túljusson magánéleti csalódásán. Ma már Londonban él, de örömmel látogat haza. "Olyan helyre szerettem volna menni, ami jó messze van, de ahol van azért ismerősöm. Nem voltam jó passzban, és rossz érzés lett volna leszállni a nagy semmi közepén, egy bőrönddel, egészen egyedül. Kint él a volt angoltanárnőm a családjával, boldogan befogadtak. Náluk laktam öt hónapig. Iskolába jártam, angolt tanultam, dolgoztam egy étteremben, és modellkedtem is." Az énekesnő remekül feltalálta magát az ötödik kontinensen, ám a nagy távolság miatt alig láthatta családját, ezért másfél év után átköltözött Londonba. Eladó lett a Selfridges áruházban, ám 2012 őszén felmondott, mert újra beindult zenei karrierje.
A társadalomtudósok megfigyelték, hogy a befogadó országok munkaerőpiaca gyakran kettéválik: egy jól fizetett, magas szakmai tudást igénylő szektor és egy kevésbé jól fizetett, alacsony presztízsű, gyakran fekete munkát jelentő szektor. Az egyre jobban iskolázott helyi lakosság igyekszik elkerülni ezt a másodikat. Így aztán, főleg gazdasági fellendülés idején, nagy kereslet mutatkozik olyan külföldi munkaerőre, amely nem a munka alantasságát hanem a megszokottnál sokkal nagyobb bevételi forrást látja ebben a második szektorban, amelyből aztán biztosíthatja otthon a családja jólétét, gyerekei iskoláztatását. A hazaküldött pénzösszegek és ezek hatása a küldő államok gazdasági fejlődésére tudományos és politikai beszédtéma lett.
Kemény munka és szerencse
Osvárt Andrea színésznő hosszú évek kitartó és céltudatos munkájával elérte, hogy ma már főszerepeket játszik olasz és nemzetközi együttműködésben készülő filmekben. Azért (is) tart ott, ahol, mert sokat volt dacos, nagyon erősen dolgozott benne a „Majd én megmutatom!” érzés.
Tarján Györgyi 1990-ig a magyar film külföldön is jól ismert arca volt. Tapasztalata szerint ahhoz, hogy az ember Amerikában boldoguljon, egyrészt semmi nem kell, másrészt nem árt, ha gyönyörű és fiatal, ügyes és tehetséges az illető, tökéletesen beszéli az amerikai angolt, elsajátította az amerikai színésztechnikát, és szerencsés is mindemellett. Van, aki beáll pincérnek, és úgy várja a nagy lehetőséget, másvalaki kifekszik napozni valami jó helyen, és azonnal felfedezik őt. Amerika legfőképpen arra tanítja meg az embert, hogyan kell teljes felelőséggel élni. „Rájöttem arra is, hogy technikailag mitől lehet folyamatosan tehetséges állapotban lenni, és megtanultam, hogy ez üzlet.” - mondja a színésznő.
Hevesi Tamás végiggitározta és -énekelte a világot. Jórészt utcai zenélésből élt, mígnem Ausztráliában, egy Fremantle nevű településen egy milliomos menedzser felfedezte tehetségét, és szerződést ajánlott fel neki. 1989-ben hazautazott, 1990-1994 között távoktatással végzett el egy ausztrál gazdasági főiskolát marketing-turizmus szakon.