Félelemben élni
Érzékeny téma, melyről nehéz beszélni, feltépni az eltemetett fájdalmas emlékeket. Vendégeink mégis megosztják velünk történeteiket, ezzel is biztatva a hasonló helyzetben lévő nőket arra, hogy keressék meg a kiutat, mert van kiút! A bántalmazás részben fizikai, részben pszichikai terror. Hogyan lépjünk ki az ilyen kapcsolatból? Mit él át egy nő és mi a menekülési útvonal? Vendégünk ma Demcsák Zsuzsa, Takács Hajnal és Wirth Judit. Meglepetés vendégünk sok férfinak példát mutatva, kampányol a családon belüli erőszak ellen.
"Az erőszak az amatőrök végső menedéke, az üres fenyegetés pedig a menthetetlenül kétbalkezesek utolsó szentélye." Neil Gaiman
Egy téma melyről nem lehet eleget beszélni, mely mellett meg kell állni és mely mellett ki kell állnia mind a nőknek, mind a férfiaknak – az erőszak az egész társadalmat érintő kérdés. Félelemben élni, rettegni attól, akit párunkká fogadtunk, összekötjük vele életünk egy bizonyos szakaszát, annak most áldozatává váltunk. Vendégeinknek köszönettel tartozunk, hogy megosztották velünk fájó történeteiket, megtörték a csendet, ezáltal sokat segíthetnek a hasonló helyzetben lévő embertársainkon, felnyithatják a szemünket erre a veszélyre, mely egyre nagyobb méreteket ölt.
A kilépés, mely sokszor lehetetlen
A sztereotipizálás rányomja a bélyegét a nők hozzáállására egy kapcsolatban. Jó feleségnek, anyának kell lennie, meg akar felelni otthon, a munkában és önmagának. Lenore Walker, amerikai pszichológus kutatásának fókuszpontjában az ilyen jellegű kapcsolatok álltak. Három fázist különített el: a feszültség felgyülemlésének időszakát, majd az erőszak kitörését és az ezt követő, ún. „mézesheteket”. Az erőszak elkövetése után megbánását mutatja a férfi, szeretetét fitogtatja, elkezd újra udvarolni a nőnek. Ez a három szakasz ciklikus, az idő elteltével a periódusok váltakozása felgyorsulhat. A hónapokig eltartó szakaszok napokra csökkenhetnek. A nők önbecsülése teljesen megszűnik, a partner azt sugallja, hogy nélkülük semmit sem érnek, semmire nem képesek, egyedül semmit sem tudnak elintézni. Kialakulhat az ún. Stockholm-szindróma, ami traumás kötődést jelent a bántalmazóhoz. Jellemző, hogy a bántalmazottban erősíti szeretetét, megígéri, hogy nem bántja, mindeközben az ellentettjét cselekszi. A gyereknél és a felnőtteknél is egyaránt kialakulhat. A gyermekeknél ennek oka a tanult dolgok és a látott minták követése: a szülőt szeretni és tisztelni kell. A felnőtteknél három dolog játszik közre: a kapcsolat elején érzett szerelem, a ciklikus periódusban megjelenő békés időszak és a házasságról alkotott felfogás. A támadó fél célja az áldozatban bűntudatot és lelkifurdalást kelteni, mely megnehezíti a kapcsolatból való kilépést.
