A segélyvonal másik végén

2014. november 28. | Írta: Zetelaki Réka

Vannak nők, akik rettegésben élnek, míg mások az ő segítésükre teszik fel az életüket. Azoknak, akik a segélyvonalakat kezelik, egy esélyük van: egy hívás, egy beszélgetés, amely sorsokról dönthet. Nem egyszerű a dolguk: egyszerre kell megértőnek és gyakorlatiasnak lenniük.

Sokan a filmekben sem bírjuk nézni az erőszakos jeleneteket. A segélyvonalak munkatársai nap mint nap ilyen esetekkel szembesülnek. Különleges lelki alkat szükséges ehhez a munkához. A segítőkészségen, a szaktudáson és a végtelen optimizmuson kívül szükség van egy olyan életfelfogásra is, amibe a segítő maga is kapaszkodhat.

Bakó Enikő,  több év tapasztalatával a háta mögött, az emberi kapcsolatok erejében hisz: „Egy elszigetelt, bántalmazott nőnek nagyon sokat tud segíteni, ha valaki rá kíváncsi, és nem szidalmazza: még akkor is, ha az illető csak egy hang  a telefonban.”

Nádor Zsuzsanna tíz évig dolgozott a szakmában, ő másképp gondolkodik: „A központi kérdés az, hogy szerinted joga van-e az egyik embernek elnyomni a másikat. Én a feminizmust használom alapideológiaként: szerintem akkor tudsz segíteni, ha hiszel abban, hogy mindenki egyenlő.” 

A segítő is ember
A segítéshez, persze, kell egyfajta személyes motiváció, és jókora adag derű is. Könyvből megtanulható a jelenség felismerése és a gyakorlati segítséghez szükséges jogszabályok, de ez önmagában nem elég. „Ezeken a munkahelyeken csak olyan dolgozhat, aki egyébként jól van, nem érintett párkapcsolati problémában, bántalmazásban” – mondta el Zsuzsi. Enikő szerint, persze, a segítő sem szent, az ő élete is zajlik: „Attól még, hogy problémái vannak, lehet valaki segítő, csak el kell határolni a kettőt." Alapelv, hogy a magánéletben is a munka során megfogalmazott elveket követve kell viselkedni. Akinek nem testhezálló vagy esetleg nyomasztó ez a munka, az rövid úton mást keres. 

Hogyan maradj kívülálló?
„Tehát amikor leszúrták önt…” – idézett egy, a munkahelyén elhangzott beszélgetésmorzsát Zsuzsa, érzékeltetve, hogy nem egyszerű csevejek hangzanak el. Elhatárolódni kimondottan nehéz, egy-egy történet felzaklathatja a segítőt is. „Nem lehet tudni, mi az, ami betalál. Engem például évekkel ezelőtt nagyon feldühített, amikor egy testi fogyatékkal élő nő azzal telefonált, hogy a férje állandóan nyomoréknak nevezi” – folytatta, s hozzéteszi, az a legnehezebb, ha személyes szimpátia alakul ki bennük a hívó iránt. A képzéseken a segítőknek azt tanítják, hogy ha vége a munkaidőnek, le kell rakni a problémát is. Ő az „itt és most” beszélgetésbe próbál mindent beleadni, és ha úgy érzi, megtette, amit tudott, nem marcangolja tovább magát.

Ahhoz azonban, hogy a szolgálat végén le tudják tenni a munkát, le kell vezetniük  a naponta hallott szörnyű történetek hatását. A segélyvonalasok saját „védelmi rendszereket” alakítanak ki. „Amikor elkezdtem dolgozni, arra lettem figyelmes, hogy folyton nyomozós-helyszínelős sorozatok nézek. Később jöttem rá, miért volt erre szükségem: az epizódok végén mindig elkapják a rosszfiúkat, ami a való életben, sajnos, ritkán történik meg” – mondta Zsuzsi.

Van, aki futni jár, más imádkozik, de nagyon fontos a szupervízió is, a „segítők segítése”. Enikőnek a barátaival való beszélgetések adnak erőt, míg Zsuzsit a biztonságot jelentő otthon nyugtatja meg.

Nehéz nem hazavinni
Az emberi durvasággal való gyakori szembesülés előbb-utóbb hatással lehet rájuk is. Mikor erről kérdeztem, Zsuzsi elmondta: ő valóban kritikusabbá vált a párkapcsolatok terén: „Ez nemcsak rám, hanem a barátnőimre is kivetül. Ha bármi jelét látom egy elnyomó kapcsolatnak, elmondom nekik. Ez sokszor egyfajta barátság-próba is, hiszen az egyik oldalon vagyok én, a barátja, a másikon pedig az elnyomó partner, aki minden bevet annak érdekében, hogy megtartsa őt. Gyakran a barátai, szerettei ellen hangolja. Amikor a húgom élt egy ilyen kapcsolatban, az alatt az idő alatt nem is beszéltünk egymással.”

A segélyvonalas munka azonban életre szóló pillanatokat adhat, Enikő szerint az apró dolgokból lehet építkezni: „Nyilván nem tudunk csodát tenni, de ha valami kibontakozik a beszélgetésből, a hívó rájön, hogy merre kellene indulnia, akkor úgy érzed: segítettél. Megtartottad őt. Egy ilyen beszélgetés nemcsak a hívónak tud adni, hanem a segítőnek is.”

Címkék: bántalmazás, segélyhívás, nők elleni erőszak, segítő, nemi erőszak, segélyvonal, párkapcsolatok