Én gyerekem, te gyereked, mi gyerekünk
'A kötelék, mely az igaz családot összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.' (Richard Banc) Az én gyerekem, a te gyereked, a mi gyerekünk - ma már egyáltalán nem ritka felállás a társadalomban. Annyira azonban még nem szoktunk hozzá, hogy bárki mellényzsebből húzza elő a megoldásokat a különleges családok problémáira. A válás után 'régi' és 'új' gyerekekkel élők alapvetően különböznek a hagyományos családoktól, ezért másfajta megoldásokat is igényelnek a mindennapjaikban. Hogy pontosan milyeneket, arról V. Kulcsár Ildikóval, Onyutha Judittal és Petrovics-Mérei Andreával beszélgetünk.
Becslések szerint az emberek egyharmada él élete folyamán hosszabb-rövidebb ideig mozaikcsaládban.
Világjelenség a válások számának növekedése, ma Magyarországon minden második házasság válással végződik. Mivel a legtöbb ember számára még mindig a család az elsődleges életforma, szerencsés esetekben válás után új családok, mozaik- vagy patchwork családok szerveződnek.
A mozaikcsaládok keletkezése, dinamikája, szerkezete teljesen eltér a hagyományos családok történetétől, mégis ugyanazoknak az elvárásoknak kell megfelelniük. Ezek a különbségek szinte maguktól értetődnek, ám ha jobban belegondolunk, vagy talán benne is élünk, rájövünk, hogy milyen komoly feladat elé állítják az újonnan létrejött család minden tagját.
- Kimarad a családdá válás folyamata, az új párkapcsolat kialakulásával a mozaikcsaládok automatikusan létrejönnek.
- A mozaikcsalád különböző tagjai más-más jogokkal, lehetőségekkel rendelkeznek a nevelés területén.
- Nincs idő szülővé válni, a pótszülő azonnal bekerül a feladatba és meg kell oldania a helyzeteket.
- A két család értékrendje egy teljesen új családi értékrendet hoz létre – viszonylag rövid idő alatt.
- A mozaikcsaládokban esetleg jelen lévő negatív érzelmek versenyhelyzetet teremthetnek az elvált szülők és családjaik között.
Mielőtt végleg feladnánk az esélyét, hogy mindezt akár mi is meg tudjuk oldani ha úgy hozza a sors, nézzünk szét a közeli és távoli ismerőseink között. Ugye, nem is lehetetlen?
V. Kulcsár Ildikó második házasságával lett mozaikcsalád-tag: férje 2, ő 3 gyermeket hozott az új családba. Legjobb receptje családi konfliktusok kezelésére a humor, a derű, amivel minden probléma fel- és megoldható. „Nem gondolok én harsány, oktalan röhögésre – erre tényleg nincs okunk -, csak egy parányi életszeretetre” - írja egyik könyve bevezetőjében.
Onyutha Judit boldog, hogy válása után otthona újra megtelt élettel és szeretettel. Mivel már mindketten megégették magukat, új párjával óvatosan vágtak bele kapcsolatba. Történetük sikeres, gyermekeik jól kijönnek egymással.
Petrovics-Mérei Andrea és férje is 2-2 gyermeket hoztak az új kapcsolatba és már közös kisfiuk is született.
És persze nagyon fontos nekünk nőknek, hogy a férfiak hogyan élik meg az új család megalakulását. Papp Feri nem tagadja, hogy először gondolkodóba esett, vállalja-e párjának akkor 1 éves kisfiát. De arra gondolt, hogy az a gyermek semmiről sem tehet és nem tőle függ majd, hogy jönnek ki egymással az édesanyjával. „Nekem igazi ajándék volt a kisfiú, rögtön úgy tekintettünk egymásra, mint apa és fia!”
És hogyan fejlődnek tovább ezek a családok? Pszichológiai szempontból három meghatározó folyamaton mennek keresztül.
Az első időszakban a felnőttek még arra vágynak, hogy begyógyítsák a válás okozta sebeket, pótolják a hiányzó szülőt, és egy tökéletes családot hozzanak létre Ez a szakasz a legkritikusabb. Itt dől el, hogy a döntésük gyógyulást vagy kudarcot hoz az életükbe. Amennyiben készek erejüket a nagy feladatra összpontosítani, továbblépnek az összecsiszolódás időszakába.
A pár - rengeteg konfliktus árán - elkezdi kialakítani közös normarendszerét, melyben megjelennek a különböző elvárások és igények. A legfontosabb, hogy legyen olyan időszak, amit csak kettesben töltenek. Be lehessen zárni a hálószobaajtót, hogy megbeszéljék egymás között a gyerekekkel kapcsolatos ügyeket. Emellett elkezd kialakulni a pótszülő-gyerek kapcsolat is. Ehhez fontos, hogy az édes szülő tudjon háttérbe húzódni, és teret adni a többieknek például akkor, amikor egy vita során a mostohaszülő a gyerek oldalára áll.
Azok a szerencsés, boldog családok, akik eddig eljutottak, elmondhatják, hogy a családtagok között kialakult a kölcsönös bizalom és intimitás. Közös identitásuk van, a családtagok jól érzik magukat szerepeikben, és megfelelő erőforrásokkal rendelkeznek a mindennapos problémák megoldásához. Ha kialakul ez a biztos kötődés, a család működése többé nem igényel állandó készenléti állapotot a tagoktól, hanem egy biztonságos bázissá válik. Később persze a folyamat akár újra is indulhat, például ha egy korábban máshol élő gyerek belép a családba. Ha az első körben mindez sikeresen lezajlott, később már nagyobb konfliktusok sem rendítik meg a családtagok között kialakult bizalmat és kapcsolódást.
Láthatjuk, milyen szép, színes, közös kép állhat össze a „mozaikdarabkákból”. Ehhez azonban a család felnőtt tagjainak feltétlenül fel kell ismerniük speciális helyzetüket, észre kell venniük, hogy náluk nem fog minden a maga természetes módján elrendeződni. Számos ponton előre felkészülten, tudatos döntéseket hozva kell megoldást találni egy-egy helyzetre, amihez akár szakembertől is érdemes segítséget kérni.
