A név kötelez
Híres emberek, akik szüleik nyomdokaiba léptek. Miért döntöttek így? Gyermekkorukban fertőződtek meg, vagy tudatosan erre a pályára nevelték őket? Könnyebb nekik, vagy éppen magasabbak az elvárások? Vajon túl tudnak lépni szüleik árnyékán? Balázsovits Edit és Malek Andrea híres szülők híres gyermekeként, Bán Teodóra híres gyermek híres szülőjeként mesél erről.
Bezzeg a szüleid!
Ismert ember gyermekeként felnőni nem is olyan egyszerű, mint sokan gondoljuk. Azzal kevesen számolunk, hogy egy ismert szülő gyermekének mennyi mindennel meg kell küzdenie, hogy ne valaki gyermekeként, hanem önálló személyiségként kezeljék őt az emberek. Arról nem is beszélve, hogy az ismert szülők is ugyanazokkal a hétköznapi gondokkal, kétségekkel, érzelmi hullámvölgyekkel küzdenek meg gyermekeik nevelése közben, mint bármelyikünk.
Vajon az ismert szülők mennyire nevelik másképpen gyermekeiket, mint a hétköznapi emberek? Egyáltalán nem, épp csak a körülmények mások. Az ismert szülők ugyanolyan komolyan veszik a szülői elveket, ám gyermekeik olyan kiváltságokban részesülhetnek, amelyek egy nem sztárgyerek számára elképzelhetetlenek. Gyakori például, hogy a sztárszülő a munkája miatt rengeteget utazik, ezért gyermekeit igyekszik minél több helyre magával vinni. Ez persze egyrészt nagyon előnyös, hiszen a gyerekek fiatalon megismerhetik a világot, másrészt viszont így nehezen tudnak tartós barátságokat kötni. A barátokra pedig, akárcsak nekünk felnőtteknek, gyermekeinknek is nagy szükségük van!
Árnyékában vagy oltalmában?
Amennyire összetartó erőnek bizonyulhat a közös hivatás szülő és gyermeke között, éppúgy válhat konfliktus forrásává is. A buktatók már a pályaválasztáskor jelentkezhetnek. Leginkább akkor, ha a fiatal nem önszántából, hanem szülői nyomásra, a családi béke kedvéért veszi át a stafétabotot. Később pedig egyre inkább kiütközhetnek a generációk közötti szemléletbeli különbségek. A nemzedékek ellentéte a művészek és gyermekeik esetében fokozottan jelentkezik és sokkal látványosabban nyomon követhető, mint civil társaiknál. A hírnév előnye ugyanis megannyi terhet akaszt a gyermekre, akinek elsősorban azzal kell megküzdenie, hogy kinőjön a szülő árnyékából. Minden szavát kéretlenül is az apai-anyai örökséghez méri a környezete.
Balázsovits Edit erősen kötődik szüleihez, Almási Évához és Balázsovits Lajoshoz. A mai napig hozzájuk fordul szakmai és magánéleti kérdéseivel. A színész házaspárnak kétsége sem volt arról, hogy lányuk is rivaldafénybe vágyik. Edit azonban inkább a negatívumait érezte annak, hogy híres szülők gyermeke. Úgy gondolja, hogy butaság azzal foglalkozni, hogy ki tud-e törni szülei árnyékából. Ez egy állapot, hogy ők a szülei, és szereti őket.
Malek Andreának híresen szoros és vidám a kapcsolata szüleivel, Toldy Máriával és Malek Miklóssal. Andrea is közeli, meghitt viszonyban van gyermekeivel. „A nagyobbik fiam dobol, a kisebbik trombitál. Szeretetből csinálják, maguk találták meg a hangszereiket.” Andrea férje zeneszerző, zongorista. „Amikor a férjemmel koncertezni kezdtem, feltűnt, milyen sok az idős ember az esteken. Sok mama jött a lányával megnézni minket. Akkor nagyon erős gyanúnk támadt, hogy ők tulajdonképpen az anyukám lányát szeretik látni a színpadon, ha már az anyukámat nem lehet. Sokat beszélgettem is velük előadás után, rám cáfoltak, és jól esett a mamám iránti örök szeretetük.”
Bán Teodóra így beszél lányáról, Keveházi Krisztináról: „Nem erre a pályára szántuk Krisztinát, de hamar kiderült, hogy kiváló adottságai vannak. Ezek fizikai, testi adottságok, ez látszik. Ő így született, mindkettőnkből a jobbat kapta meg. Velünk nőtt fel, állandóan ott volt a színházban, és vittük magunkkal külföldre is. Készítettek velünk egy interjút, amikor kislány volt, abban mondta, hogy ő azt gondolta, hogy mindenki balett művész. Hát hiszen csak balettosokat ismert.” Krisztinát szülei szakmailag segítették, Londonban és a Kijevi balettnél taníttatták. Amikor felvették az Operaházba, édesanyja visszavonult. Ez nemcsak Krisztina miatt volt, akkor már kezdett „kiöregedni” és más utakat keresett magának. Krisztina teljesen ki tudott törni szülei árnyékából. Édesanyja most már unokáit nevelgeti a zene és a tánc szeretetére.
A nagy művészek nem mindig nevezhetők tökéletes szülőnek. Ennek többek között az időhiány, az extrovertált, kifelé forduló életvitel, a szeretetéhség is okai lehetnek. Mégis sokuk gyermeke lép arra a pályára, mely gyakran elvonta tőlük az apa közvetlen jelenlétét és szeretetét.
Nádas György a magyar musical megteremtőjének, Nádas Gábor zeneszerző-zongoristának a fia. Így vall gyermekkoráról: „Minden hétvégén a Fészekben voltunk, ahol hatalmas élet volt akkoriban. Ott ebédeltünk, aztán maradtunk még, és olyan emberekkel találkoztam, mint Rodolfo, Alfonso, Fényes Szabolcs. Nekem akkor ez természetesnek tűnt. Nekem ők bácsik voltak és kész. Fantasztikus volt! Nem is tudtam, hogy történelmi pillanatokat szippanthatok magamba. Én színész akartam lenni, apám zenésznek szánt. Zongoráztatott, de engem ez annyira nem érdekelt.” Nádas György fiai ma nagy tiszteletet éreznek a nagyapa iránt. „A színpad szeretetét tőlem tanulták. Ahelyett, hogy tisztességes foglalkozást választottak volna. Büszke vagyok rájuk! Én már átéltem a kudarcokat, de tudom, hogy ők még előtte állnak, és ezt sajnálom.” – vallja a humorista.
Híres írók híres gyerekei
Legendák keringenek híres írók híres írógyerekeiről is. „Úgy is mondhatnám: a tököm tele van a Karinthy-családdal" – fakadt ki a felmenők irodalmi öröksége miatt családi múltidézésre kényszerített Karinthy Márton. A Karinthy-famíliában az írósarjak szinte mindegyike megszenvedte a nagy elődök hírnevét. Maga Karinthy Ferenc mesélte fiának, hogy az volt az ő „szörnyűséges szerencséje", hogy nagyon fiatal, tizenhat és fél éves volt, amikor apja, Frigyes meghalt: „Nekem egy halott volt ez a vetélytárs, eszménykép vagy példakép, magasra tett léc, vagy akárhogyan is nevezzük."
A hírnévvel járó teherrel és a külvilág magas elvárásaival gyakran az író szülők is tisztában voltak. Móricz Zsigmond például ezt írta az írói szárnyait bontogató lánya könyvét olvasva: „A Virág könyve igen érdekes dologra figyelmeztet. Az ő írói egyénisége különös módon hasonlít az enyémhez. Már többször mondtam, hogy szerencséje, hogy lány. Ha fiú volna, apautánzó lenne, mert ugyanazok volnának a szempontjai és eszközei. Így szinte férfimódszerrel női lelkiségre néz." És bár Virág könyveinek megjelenését mindig nagy érdeklődés övezte, az apja munkássága nyomán felállított magas lécet nem tudta megugrani.