A munkám az életem?
A munkamánia olyan szenvedélybetegség, melyben a munka szinte drogként funkcionál, háttérbe szorítva az egyén többi életterét és motivációit. Napjaink munkaerőpiaca igencsak teljesítmény- és munkaközpontú, így nem csoda, ha a mai kor emberének egyik legfontosabb életszerepe jellemzően a dolgozó, és legfontosabb életfeladata a munkavégzés. Hol húzódik a határ a munka szeretete és a munkamánia között? Pásztor Erzsivel, Szentpéteri Csillával és Dr. Szabó Zsuzsával beszélgetünk erről. Meglepetés férfi vendégünk a stúdióban sem tud elszakadni kollégájától, Sziszitől.
A munkamánia, vagy ahogy manapság divatosan nevezik: a munkaalkoholizmus komoly betegség. Az ebben szenvedők számára az öröm, a siker egyedüli forrása csak és kizárólag a munka, ezért - miközben van családjuk, társuk - lelkileg elmagányosodnak.
Hol a határ?
Az orvostudomány heti 50 óránál több munkavégzés esetén beszél munkafüggőségről, munkamániáról. A magyarok által ledolgozott munkaórák száma kiemelkedően magas. A munkamániás jellemzői: napi 10-12 óra munka, pihenők nélkül - ha mégis pihen, közben is csak a munkájára gondol. A kényszeresen dolgozó személy számára a munka mindennél fontosabb, ráadásul gyakran már nem is jelent örömet, legtöbbször elkeseredetten küzd a tennivalókkal. Nem bízik kollégái teljesítményében, csak a saját maga által elvégzett munkát tartja megfelelőnek, éppen ezért képtelen bármit is kiadni a kezéből.
Nem meghatározható olyan csoport, amely különösen veszélyeztetett - a munkamánia hivatástól, képzettségtől és nemektől függetlenül alakul ki. Felsővezetők éppúgy áldozatául eshetnek, mint hivatalnokok vagy akár háziasszonyok, akik éppen a tisztaságmániájukkal borzolják környezetük kedélyét.
Szenvedély vagy betegség?
Dr. Szabó Zsuzsa munkapszichológus két kórházban és egy tanácsadó cégnél is dolgozik. Tudatosan törekszik arra, hogy legyenek szabadnapjai, akár hét közben is. Ennek ára azonban az, hogy a munkanapjai gyakran 10-12 órásak. Véleménye szerint nem szabad összekeverni a szenvedéllyel végzett munkát avval, amikor valami más tevékenység helyett dolgozunk. Amikor szorongás tölt el bennünket, ha nem dolgozunk. Ez ugyanis az igazi értelemben vett munkamánia. Ami igazán fontos, hogy a folyamatos munka mellett tudjunk váltani, megállni, feltöltődni, egyébként könnyen kiégünk.
A fogyasztói társadalomban gyakori a napi 10-14 órás munkarend, az állandó munkahelyi készenlét, a hétvégére is hazavitt munka és az állandóan bekapcsolva tartott mobiltelefon. Akinek jó állása van, melyet szeretne megtartani, szinte ellenvetés nélkül alkalmazkodik az elvárásokhoz. Az elvárások a magánélete kereteit lassan, de biztosan szűkíteni kezdik. Az emberi kapcsolatokban olyan veszteségek jelenhetnek meg, amik eleinte láthatatlanok, mert a munkatempó az első. Van, akinek csak napok múlva jut eszébe, hogy nem hívta vissza barátját, noha elhatározta, még aznap este megteszi. A munkahely átváltozik tehát, időben és érzelmileg is egyre nagyobb előrébb kerül, miközben a hajdani otthoni és magánéleti környezet háttérbe szorul. A hajszolt munkatempó és állandó készenlét átalakítja az érzelmeket, az életformát, az életszemléletet.
Hanga Zoltán a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője. Gyerekkora óta kötődik az állatkerthez. Egész életét a munkájának szenteli, a mobiltelefonját mindig bekapcsolva tartja. Munkája folyamatos készenlétet igényel. Kirándulással, úszással lazít a feszes hétköznapokon.
Az alkotóművészetben szerencsére a rengeteg munkának, a produkcióba befektetett rengeteg energiának látványos, kézzelfogható elismerése van: a siker, a taps.
Pásztor Erzsi azt vallja, hogy a színésznő az, aki tanul, majd hozzátanul, aztán hozzá él, és szépen hozzá is hal. A színészet kiszámíthatatlan időbeosztással jár, így volt ez egész életében. A művésznő ma már kevesebbet dolgozik, vannak teljesen szabad napjai is.
Szentpéteri Csilla zongoraművész rendkívüli módon ötvözi a klasszikus zenét a könnyűzenével. Egyetlen napot is nehezen bír ki munka nélkül, 14-15 órát dolgozik naponta. Munkája nem csak a zenéről szól, mert saját magát menedzseli, üzleti tárgyalásokra jár, melyekre késő este készül föl. Fia születésének ideje volt éppen a legmeghatározóbb időszak a karrierjében is. Csilla nagyon büszke arra, hogy egyszerre lett édesanya és sikeres zongoraművész. Volt már olyan – emberfeletti munkával töltött időszakot követő – pont az életében, mikor eljutott a kiégés állapotába. A szervezete betegséggel, lázzal jelezte, hogy muszáj pihennie, ez így nem mehet tovább.
A munkamánia, mint állapot
A munkamániás életének középpontjába mindinkább a munka kerül – családi, baráti kapcsolatai fokozatosan elveszítik jelentőségüket. A munkamániás otthon és munkaidőn kívül is dolgozik. A következő fázisban már életvitelét is a munkának rendeli alá, sőt, agresszivitást vált ki belőle, ha mások akadályozzák vagy megszólják ezért. Egyre többet vállal, de egyre többet dolgozik céltalanul, és egyre nagyobb nehézséget okoz neki, hogy megfeleljen a feladatoknak és követelményeknek. Ilyenkor a munkamániás pszichikailag és fizikailag is kezd kimerülni, folyamatosan csökken a teljesítménye, érzi, hogy teljesítőképessége végső határára jutott. Általában ebben a fázisban fordul orvoshoz.
Életformaváltással gyógyul
A munkamánia megoldása nem elsősorban a munkaterület teljes elhagyása. Azt kevesen engedhetik meg maguknak, hogy szabadidős életformában éljenek évtizedekig. De mindenki megteheti, hogy biztosít magának olyan rekreációs időt, ami alatt testi és lelki erőforrásai újratöltődnek. A legjobb olyan tevékenységeknek vagy hobbiknak a beiktatása, melyek valódi nyugalmat és szorongásoldást eredményezhetnek. Mindegy, hogy ez sport, utazás vagy olvasás, a lényeg a feltöltődés és a nyugalom átélése.
Aki napi 10-14 órában dolgozik, jó, ha olykor-olykor teljesen kiszakítja magát a megszokott keretek közül és újra megtanulja, jó olyan helyeken lenni, ahol még térerő sincs….