Zsebpénz
A gyereknek pénz kell. Sőt, a gyerekhez is pénz kell. Persze, semmi sem pótolja a szülői példát és szeretetet - de hogyan neveljük a gyerekünket tudatosan gazdálkodó emberré?
Egy német gyermekpszichológus véleménye szerint, „amikor pénzt adunk a gyermek kezébe, fontos, hogy betartsunk bizonyos alapszabályokat”. Semmi esetre se rendszertelen időközökben kapjon pénzt! Ne dugjuk az orra elé a pénztárcánkat, arra biztatva, hogy vegyen csak ki magának valamennyit. Ha elég komolyan adjuk a pénzt a kezébe, akkor a gyermek is komolyan fog bánni vele. A szakember fontosnak tartja, hogy a gyerek minden körülmények között kapja meg azt az összeget, amiben a szülővel megállapodott. Ő csak azt a pénzt fogja a sajátjának tekinteni, ami feltétel nélkül az övé, amiért nem kell se jól tanulnia, se jól viselkednie. Aki csak meghagyásokkal, korlátozásokkal juthat zsebpénzhez, az a kérvényező pozíciójában marad, így aztán nem fog felelősséggel, átgondoltan bánni a „vagyonával”.
A zsebpénz bevezetését már ötéves kortól elkezdhetjük, mivel a pszichológus szerint „a korábban megtanultak tovább megmaradnak, és mire a gyermekek iskolába kerülnek, lesz fogalmuk róla, hogyan működik a pénz mint az árucsere eszköze.”
- A gyermek megismerkedik a pénz értékével. Vásárláskor kialakul benne a becslés képessége: mi a sok, a kevés, a drága, az olcsó.
- Megtanul önállóan döntést hozni: Mit is veszek? Szükségem van erre, vagy csak haszontalan cucc?
- Rendszerező képességre tesz szert: Ha nem osztom be a pénzt, hamar elfogy.
Ne szabjuk túl szűkre a zsebpénzt, maradjon annyi, hogy félre is lehessen tenni belőle. A gyereknek mindazonáltal úgy kell mozognia a többi gyerek között, hogy ne érezze magát szegényebbnek náluk. Ám túl nagyvonalúak se legyünk, hiszen a kis „tőketulajdonosnak” meg kell tanulnia, hogyan ossza be a pénzét. Ez állandó kötélhúzás, amiből leginkább a többi szülővel való konzultáció alapján kerülhetünk ki győztesen. „Gyakran tapasztalom, hogy a szülők nem mernek nyilatkozni, mennyi pénzt adnak a gyermeküknek – attól való félelmükben, hogy teljesen másként járnak el, mint a többiek.” Ezt a gátlást azért is le kellene győzni, mert a gyerekek amúgy is összehasonlítják a „jövedelmeiket” – állítja a szakember.
Még nincs hozzászólás