Zöld a város szívében
Hazánkban is egyre inkább terjed a „közösségi kert” mozgalom, amely amellett, hogy a város elhanyagoltabb részeit zölden virágzó területté varázsolja, nem titkoltan közösségformáló és nevelő célt is szolgál.
A kezdeményezés szervezői a tulajdonosok hozzájárulásával az elhanyagolt vagy a bontási területekből kerteket alakítanak ki, amelyeken a gazdálkodni vágyók jelképes összegért kis parcellákat bérelhetnek. A közösségi kert nemcsak a saját veteményes élményét nyújtja, ugyanis a praktikum mellett egységbe is tömöríti a környezettudatosságra törekvő, de a földműveléshez csak kevéssé szokott városlakókat.
A community garden jelensége nem új keletű, az Egyesült Államokban (csak Brooklynban több mint 60 közösségi kert található) és Kanadában már az 1800-as évek elején elkezdődött a közösségi kertművelés, melynek során a szegények parcellákat kaptak, hogy így termesszenek maguknak élelmiszert. Azóta számtalan országban bevett szokás az együttes növénytermesztés, amely az utóbbi években hazánkat is elérte.
Itthon 2012-ben nyitotta meg kapuit az első közösségi kert a XIX. kerületi Wekerle-telepen, négy és félszeres túljelentkezéssel, így a nagy érdeklődés miatt sorsolással döntötték el, kik azok a szerencsések, akik parcellához juthatnak. Nem volt szempont az előztes tapasztalat, sokkal inkább a lelkesedés nyomott a latban. Azóta már öt ilyen kert működik országszerte, három a fővárosban, egy-egy pedig Kecskeméten és Szentgotthárdon, jelenleg pedig több áll szervezés, illetve kialakítás alatt.
A Kortárs Építészeti Központ égisze alatt működik a két legnagyobb budapesti kert: a Lecsós a II., a Leonardo Kert pedig a VIII. kerületben. Az előbbiben 5-6, az utóbbiban 7 négyzetméteres parcellákat művelhetnek a szerencsések, mindkettőben 89 parcella elérhető. Bár csak a parcellatulajdonosoknak van kulcsuk a kertekhez, mégsem mondható, hogy hét lakat alatt őriznék őket. Ez akár visszaélésekre is okot adhatna, ám például a Leonardo Kertben eddig szinte soha nem történt lopás vagy rongálás.
Többféle kerttípus létezik: egyes helyeken haszonnövényeket termesztenek, máshol csak virágokat. Van, ahol mindenkinek saját parcellája van, és van, ahol családok, barátok dolgoznak együtt, tehát több száz ember is közösségbe kovácsolódhat a közös kertészkedés által. Különböző korú és hátterű emberek járnak ezekre a helyekre, nem ritka látvány a munka után veteményező irodista, a lelkes egyetemi hallgató, de az unokával szemlélődni, kikapcsolódni vágyó nagyszülő sem.
És a „közös kertezés” működik: egyre többen szponzorálják a kerteket eszközökkel vagy vetőmaggal, és a vízhez is ingyen juthatnak hozzá a parcellák bérlői. Sokan ajánlanak fel újabb telkeket, az utóbbi időben pedig három tankert is nyílt iskolások számára.
Még nincs hozzászólás