Viktória porcelánja
A világhírű európai porcelángyárak sorában - Meissen, Bécs, Sévres - külön helyet foglal el Herend, a legnagyobb porcelánmanufaktúra. Hírnevét főúri családok megrendeléseivel alapozta meg. A Veszprém megyei város nevét világszerte igényes, kézi festésű dísztárgyairól és étkészleteiről ismerik.
Az Esterházyak, a Zichyek, a Pálffyak, a Batthyányak régi porcelánkészleteik hiányzó darabjainak kiegészítésével bízták meg az 1826-ban Stingl Vince által alapított műhelyt. Az önálló porcelángyártás 1839-ben indult meg Herenden, amikor a pápai kéménycserépgyárat bérlő Fischer Mór komoly tőkével betársult a céghez. Egy év alatt felépíttette a porcelángyárat, és egyedüli tulajdonosa lett. Fischer külföldi porcelánfestőket alkalmazott, európai és 18. századi kínai porcelánok gyártására rendezkedett be, felvéve a versenyt a cseh gyárakból kikerülő olcsó porcelánokkal.
Az 1840-es években került sor a porcelánüzem első komoly megmérettetésére idehaza, és külföldön. Az 1842-es magyar Iparműkiállításon szereplő tárgyakat még Kossuth Lajos is méltatta kiállításismertetőjében. A siker folytatódott a bécsi és az amerikai Műipar kiállításokon. A herendi porcelánok jellegét az önálló formák, díszítések határozták meg, kínai, japán és meisseni színvilággal és stílussal ötvözve.
Az 1851-es londoni, valamint az 1867-es párizsi világkiállításon begyűjtött elismeréseknek köszönhetően vagyonos emberek, főúri családok, európai és más uralkodóházak tagjai csatlakoztak Herend vevőköréhez: Viktóra angol királynő, Eugénia francia császárné, II. Sándor orosz cár, I. Ferenc József Habsburg uralkodó, Miksa mexikói császár, a perzsa sah, a Rotschildok. A legrégebbi és legismertebb minták, mint a Viktória, a Rotschild vagy az Apponyi, a híres megrendelőkről kapták nevüket.
A Viktória-minta aranyérmet nyert a londoni Crystal Palace-ben megrendezett első világkiállításon, amelyet Viktória angol királynő nyitott meg. Ekkor rendelte meg a brit koronás fő azt a pillangós, virágos mintájú „Queen Victoria” étkészletet a windsori kastély számára, amely azóta a nevét viseli. A gyakorlott háziasszony hírében álló királynő rajongott a szépen terített asztalokért, emellett szenvedélyes gyűjtő volt. Rengeteg értékes porcelánt kapott ajándékba a világ minden tájáról, a kedvence mégis a herendi lett. A teáját is Viktória-mintás csészéből itta.
A fáma szerint Albert herceggel közös vacsoráik során kiküldte a személyzetet, és maga szolgált fel. A herendi termékek hagyományát többen is továbbvitték az angol uralkodóházból. II. Erzsébet királynő magyarországi látogatása alkalmával a Herendi Manufaktúra bemutatót rendezett a tiszteletére a kormányrezidencián, s a királynő több ajándékot is vásárolt a családtagjai számára. Edward herceg szintén vásárolt herendi porcelánokat a budapesti márkaboltban. Lady Diana is rajongott a messze földön híres herendi márkáért. Nagyszabású fogadásokra több ízben is Viktória-mintás étkészletet rendelt.
Az 1867-es párizsi világkiállításon Fleurs des Indes mintájú herendi készlettel terítették meg az Elysée-palota asztalait. Az apró virágokból és kecsesen hajló levelekből álló, keleties hatású virágcsokor leegyszerűsített változatából született meg később a Apponyi-minta, mely onnan kapta a nevét, hogy az 1930-as években Apponyi Albert grófnak készítettek először ilyen étkészletet. A párizsi világkiállításnak köszönhetően I. Ferenc József császár nemesi rangra emelte Fischer Mórt, aki a porcelánművészetben elért eredményei és érdemei jutalmául a francia Becsületrendet is megkapta. A Fischer család nemesi előneve Farkasházy lett.
Az 1860-as évektől aranyszegélyű, faágon ülő színes madár festésű porcelánok kerültek forgalomba Rotschild bárónő megrendelésére. A legenda szerint a bárónő egy napon elvesztette a nyakláncát, majd a kertjében találta meg egy faágon, énekesmadarak között. Az eset Fischer Mór füléhez is eljutott, ennek emlékére született meg az azóta Rotschild-mintaként elhíresült motívum.
Fischer Mór 1873-ban visszavonult a gyár vezetésétől; fiai használati tárgyak készítésében látták a megújulás útját, de ezzel a csőd szélére sodorták a vállalkozást.
Herend fellendülése a 19.század végén következett be, amikor az alapító unokája, Farkasházy Jenő lett a gyár tulajdonosa. Képzett keramikusként, külföldön szerzett tapasztalatai alapján a nagyapja nyomdokaiba lépett. A tradíciók, a művészi színvonal megtartása mellett újdonságokkal is bővítette a termékskálát. A manufaktúra idővel visszaszerezte régi hírnevét. Az 1920-as évek közepétől kisplasztikákat és magyar népies motívumokkal díszített figurákat kezdtek el gyártani. Telcs Edétől Kisfaludi Strobl Zsigmondon át Bory Jenőig neves szobrászok alkotásaival szerepelt Herend a nemzetközi kiállításokon.
A második világháború pusztítása elkerülte a gyárat. Az ötvenes években a művészi vonal került előtérbe, javarészt annak köszönhetően, hogy Rákosi Mátyás felesége porcelánművész volt, aki kedvelte a távol-keleti motívumokat. A herendi márka a huszadik század második felében több földrészen hódított, a Szovjetunióba irányuló export mellett Amerikába, Ausztráliába is eljutott.
1964-ben megnyitotta kapuit a látogatók előtt a Herendi Porcelánmúzeum. 1993-ban került sor a Herendi Porcelánmanufaktúra privatizálására. A részvénytársaságként működő cég azóta hetvenöt százalékban a dolgozók tulajdonában van, a fennmaradó huszonöt százalék az államé.
Herend sikertörténetének titka az elmúlt közel százkilencven év fényében a megbízható minőség és a magas színvonalú művészi igényesség.
Még nincs hozzászólás