Vigyázz, pletykál a tested!

2024. szeptember 1. | Írta: Vág Bernadett

Amikor a keresztlányom kicsi volt, nagyon nehéz volt vele telefonon beszélni. Kérdéseimre mindig sűrű csend volt a válasz. Eljössz velem moziba? - kérdeztem. Csend. Csodálkoztam, mert imádott velem moziba jönni, így nem értettem, mi ez a nagy hallgatás. - Halló, Emma! Jössz velem moziba? - ez már kicsit hangosabb volt. Ekkor átvette az anyja a kagylót. - Hagyd már a gyereket, hát nem látod, hogy boldogan bólogat?

Persze, hogy még ma is ezen a sztorin nevetgélünk, ha eszünkbe jut. De a történet tanulságos, mert bizonyítja, hogy az ember még olyankor is használja a testét a kommunikációra, amikor a másik nem is láthatja. Magunkon is megfigyelhetjük, bár elmúltunk négyévesek, hogy telefonálás közben mozog a kezünk, hadonászunk, fejet rázunk vagy éppen bólogatunk. Mi több, kísérletekkel bizonyították, hogy az ember testbeszéd nélkül sokkal nehezebben nyilvánul meg szóban, mint amúgy.

Nem csak a szóból értünk

Egy csoportot megkértek, olvasson fel egy közepesen nehéz szöveget. Egy másik csoportot arra kértek, olvassa fel ugyanazt a szöveget úgy, hogy közben ügyeljen arra, hogy se a teste, se a keze, se a lába ne mozogjon. Azok az emberek, akiknek mereven kellett állni, sokkal több hibát vétettek a szövegben, mint azok, akik szabadon gesztikulálhattak.

Összhang test és szó között

Amikor valakivel beszélgetünk, öntudatlanul is figyeljük a teste jelzéseit. Ha a szavai és a teste jelzései között összhangot találunk, sokkal inkább hiszünk neki, mint mikor a teste a szavaival ellentmondásosan kommunikál, vagy éppen mozdulatlan, merev. Anélkül, hogy eljutna a tudatunkig, megfigyeljük a másik ember testtartását, arcmimikáját, szemmozgását, fejtartását, sőt, még azt is, izzad-e vagy változott-e az arcbőre színe.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2024. évfolyama 9. számának 24. oldalán!)

Címkék: tértávolság, rátekintés, a testbeszéd örökölt vagy tanult?, nehezen irányítható mimika, három majom bölcsessége