Véletlenül sem véletlen?

2021. április 14. | Írta: Vág Bernadett

Vannak, akik azt mondják, a világunk jövője a múlt részletes elemzése alapján kiszámítható. Erre alapoz például a newtoni fizika. Mások meg azt mondják, igenis vannak véletlenek, ezért káosz az életünk.

Aztán azt is mondják, hogy mindig minden véletlennek tűnő fordulatnak van valami előre még nem látható, sejtelmes, mégis nyilvánvaló oka, amit csak az idő távlatából, vagy ad absurdum egy jóskártya lapjaiból érthetünk meg.  

Ja, hogy azért?

Milyennek képzeljük a jövőt? Milyennek látjuk a múltat? Ha visszatekintünk az életünkre, számos fordulópontot láthatunk, amikor egy véletlen eset folytán minden csúnyán megváltozott. Hiába sóhajtozunk, hogy másképp kellett volna, már késő helyrehozni a dolgokat. Aztán ahogy telnek az évek, és épp végtelenül boldogok vagyunk, hirtelen rádöbbenünk, hogy ez a mai boldogság nem találhatott volna ránk a régi szomorúság vagy tragédia – azaz a véletlen – nélkül.

Mátrix?

Egy mátrix volna a világunk? Egy eltervelt, determinált eseményhalmaz, amelybe nincs beleszólásunk? Amelynek csak mi nem látjuk a törvényszerűségeit, mert vakok vagyunk rá? Jézus mindig hozzátette a mondandójához: „akinek van füle a hallásra, hallja…” Vagyis csak egy letisztult tudatállapotban lennénk képesek meglátni, mi kavarog köröttünk? Az egyszerű, hétköznapi ember süket és vak? Megyünk az utcán, mint mindennap, és egyszer csak felrohan egy autó, és halálra gázol négy embert. Véletlen, ugye? De biztosan az?

Inkább mégsem zuhanok!

Ha képesek vagyunk önmagunkba nézni, megtudhatunk olyan titkokat, amelyek láthatatlanok a felületes szemlélődő számára. Megérezhetünk előre közelgő tragédiákat. Meghallhatjuk egy szerettünk segélykiáltását, mely több országgal odébb hangzik el. Megérezhetjük egy barátunk mély szomorúságát, holott hónapok óta nem beszéltünk vele. Ha nem látunk, nem hallunk, nem érzünk, akkor a bekövetkező tragédiák csak véletlennek tűnnek.

2016-os újsághír, hogy egy bolíviai repülőjáratra négyen az utolsó pillanatban mégsem szálltak fel. A gép lezuhant. A tragédiát a 71 utas közül öten élték túl. 2019-es hír, hogy egy férfi az Ethiopian Airlines reggeli járatára vett jegyet, ám a megszabott időponthoz képest két perccel később ért a beszállókapuhoz. Dühös volt, hogy elkésett és nem szállhatott fel. Pedig így élte túl a légi katasztrófát. Azt mondják, a katasztrófa sújtotta repülőkre, hajókra, vonatokra valahogy mindig kevesebben vesznek jegyet, mint általában. Miért?

Halálvágy

A Szent Lajos király hídja című világhírű regényben, melyet Thorton Wilder írt, egy lécekből összekötözött függőhíd a valódi ’főszereplő’. A régóta megbízhatóan működő, ám elég félelmetes hídon öt utazó tér át, akik nem is ismerik egymást. A híd leszakad, az utazók a mélybe zuhannak és szörnyethalnak. Ez akár egy szörnyű véletlen is lehetne.

Csakhogy a regényből kiderül, hogy mind az öt szereplő életének ahhoz a pontjához ért, amikor már nem akart tovább élni. A bánat, az elkeseredettség, a betegség, a szégyen juttatta őket egytől egyig ahhoz a lelkiállapothoz, halálvágyhoz, amely a tragédiával beteljesült.

Ki írta és miért?

A kérdés számomra nem az, hogy vannak-e véletlenek, mert egyre valószínűbb, hogy nincsenek. A kérdés inkább az, hogy ki alakítja a sorsot, ki helyezi el a mindennapokban azt a sok oda nem illő, be nem tervezett eseményt, amely felforgatja az életünket, ha egyáltalán túléljük.

A Mindenható csettintésére zuhan le a repülő, rohan fel a járdára az autó, vagy botlunk ismeretlenül életünk leendő nagy szerelmébe? Vagy létezik egy erre kijelölt tréfamester, aki kedve szerint alakítgatja a dolgainkat, és térdét csapkodva röhög, amikor a szép jövőben bízva sétálunk, és a fejünkre zuhan az erkély meglazult betonköve? Esetleg minden meg van írva már jó előre, és mi csak egy alaposan kitervelt forgatókönyv jeleneteiben vergődünk kétségbeesve, vagy épp a boldogságtól repesve?

Igazad van!

Van egy olyan lehetőség is, hogy mi írjuk ezt a thrillert, ha tetszik, ha nem. Anélkül, persze, hogy tudnánk róla. És megnézni, átélni is mi fogjuk. Erről szól A TITOK című könyv. Minden, ami velünk történik, azt mi magunk teremtettük meg a gondolatainkkal, reményeinkkel, félelmeinkkel. Ha hiszünk a kellemes jövőben, akkor kellemes is lesz. Ám ha csak a szörnyűségekben hiszünk, akkor a szörnyűségek várnak, például egy felénk száguldó autó képében a járdán. A könyvben szerepel Henry Ford egy figyelemre méltó mondata: „Akár hiszed, hogy sikerül, akár nem, mindenképp igazad van.”

A Science Advances 2019. júliusi számának cikke azt igazolja, hogy két nagyon kicsi részecske jó távol egymástól tud egymásról, és egymással összhangban cselekszik. „A Glasgow-i Egyetem tudósainak sikerült rögzíteni a kvantum-összefonódást, melyet Einstein elutasított. A meglehetősen bonyolult fogalom lényege nagyjából annyi, hogy két kvantum kvantumállapota között összefüggés van, függetlenül attól, hogy mekkora távolság van közöttük.

Ez azért lényeges, mert egy kvantumnak egészen addig bármilyen állapota lehetséges, amíg azt meg nem mérjük. Az összefonódásnak köszönhetően azonban nemcsak az egyik kvantum állapotáról szerzünk tudomást, hanem a párjáéról is. Nagyon leegyszerűsített példával élve: tegyük fel, hogy van két diák a Föld két pontján, akik egyszerre mennek iskolába ugyanazzal az uzsonnásdobozzal. Csak annyit tudunk, hogy a dobozban alma van, amely lehet piros és zöld is, de az biztos, hogy a kettőben nincs ugyanolyan alma. Egészen addig nem tudjuk, hogy milyen színű alma van a dobozokban, amíg ki nem nyitjuk az egyiket – ám ha kinyitottuk, azonnal eldől az is, hogy a Föld másik pontján lévő uzsonnásdobozban milyen színű az alma.

„Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben… két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor, amikor megértek e találkozásra.” (Márai Sándor)

Hét dolog, amit ’véletlenül’ se felejts el!

1. Minden ember, akivel kapcsolatba kerülünk vagy kerültünk, üzenetet hoz számunkra. Üzenetet önmagunkról vagy az útról, amely hív.
2. Véletlenül sincsenek büntetések az életünkben, nem szabad annak felfogni semmit, még a halált sem. Csupán akadályok, szakadékok vagy csúcsok, melyeken át kell küzdeni magunkat, hogy célba érjünk.
3. Az életben nincsenek jó vagy rossz periódusok, csupán mi vélekedünk róluk úgy, hogy jók vagy rosszak. A teljes képet kell nézni, és máris minden tökéletesen a helyére kerül.
4. Egy betegség, vagy egy magányos időszak sem elfecsérelt idő. Arra való, hogy legyen időnk közelebb kerülni önmagunkhoz.
5. Semmit sem érdemes sürgetni vagy elodázni. Minden pontosan akkor fog megtörténni, amikor számunkra a legmegfelelőbb.
6. Ha úgy érezzük, elvesztettük a kontrollt az életünk felett, és összecsapnak felettünk a hullámok, dőljünk hátra, és élvezzük a mozit. Nincs izgalmasabb, mint megfigyelni, mi sül ki mindebből.
7. Ha átengedjük az irányítást a szívünknek, ha ima vagy meditáció alatt képessé válunk meghallani a lelkünk szavát, biztosak lehetünk benne, hogy véletlenül sem keveredünk ’rossz’ útra.

Címkék: matrix, véletlenek, kvantumfizika, légiszerencsétlenségek elkerülői, a titok