Védtelen gyerekek

2014. június 24. | Írta: Szabados Judit | 4 komment

A gyermekbántalmazásról elsőként a megrázó híradások jutnak eszünkbe. A súlyos eseteken, a bűncselekményeken túl azonban a felnőttek sok más módon is képesek veszélyeztetni a gyermekek normális fizikai, szellemi, érzelmi fejlődését. Zsarolás, éheztetés, bezárás, érdektelenség. A kicsik elhanyagolása is ide tartozik, ami már-már mindennapos gyakorlat nem egy családban.

Aggasztó képet vázol fel dr. Szabó Éva, a veszprémi kórház csecsemő- és gyermekgyógyász főorvosa. Elmondása szerint a gyermekbántalmazás szinte mindennapos, de kórházi ellátáshoz és szociális segítséghez csak a gyermekek töredéke jut. Arról pedig, hogy a zárt ajtók mögött hány gyermek szenved el olyan, egész életére kiható traumát, amely később viselkedési, önértékelési, partnerválasztási és gyermeknevelési zavarokhoz vezet, még csak feltételezések sincsenek.

A sok fizikai és érzelmi erőszakról csak becsült adatai vannak a hatóságoknak, hiszen az esetek többségére nem is derül fény. A KSH a veszélyeztetett gyermekek számát közel kétszázezerre teszi, közülük becslések szerint húszezret bántalmaznak vagy elhanyagolnak, hatezren érzelmi, háromszázan pedig szexuális bántalmazástól szenvednek. A családtagok, a pedagógusok, a szomszédok cinkos hallgatásáért a gyerekek súlyos árat fizetnek.

Azt gondolhatnánk, a bántalmazó szülőnek van valamiféle archetípusa. Rossz körülmények között él, maga is bántalmazott vagy elhanyagolt gyermek volt, alapvetően erőszakos természetű. Hiba lenne azonban azt feltételeznünk, hogy testi, lelki fenyítést csak a hátrányos helyzetű gyerekek szenvednek el. Az erőszak minden formában, minden társadalmi rétegben előfordul.
Gyakran olyan szülőkkel találkozunk, akik cseppet sem tűnnek erőszakosnak. Rendezett körülmények között élnek, összetartóak, és a hitelesség illúzióját keltve mesélik el, hogyan sérült meg a gyermekük. A bántalmazások esetében azonban mindig van egy pont a történetben, ahol megbukik a mese, hiába is állítja a két szülő szóról szóra ugyanazt ­ – mondja a doktornő. A legnyilvánvalóbb a combcsonttöréses csecsemők esete, hiszen a babák nem tudják összetörni magukat, ilyenkor szülői mulasztás, sokszor bántalmazás okozza a sérülést. A csecsemőknél előforduló másik, igen gyakori veszélyeztetési forma a megrázás. Sok szülő tisztában sincs azzal, hogy a rázogatással milyen komoly sérüléseket okozhat a gyerekének. A csecsemő még nem tudja megtartani a fejét, hiszen az a testéhez képest nagy, a megrázás során pedig a sérülékeny koponyája alatti erek elszakadhatnak, ami szélsőséges esetben halálhoz is vezethet.

„Látható jelek, zúzódások, törött csontok nélkül is lehet bántalmazásra gyanakodni, a gyermek és a szülők viselkedése is sokat elárul. Gyanúra ad okot, ha egy gyermek indokolatlanul fél a hozzá közeledő orvostól, vagy ha a szülők zavartan viselkednek a konzultáció, illetve a gyermek vizsgálata közben – folytatja a főorvosnő. ­ A bántalmazás sokszor nem is előre eltervezett, vagy ismétlődő, az esetek egy részében tudatlanság, családi problémák, vagy egy váratlan helyzetre adott rossz reakció áll a háttérben.”

Bár a kórházi gyermekosztály orvosai csak ritkán tudják követni a bántalmazott gyerekek sorsát, a gyermekjóléti szolgálattal való együttműködésnek köszönhetően rengeteg esetben megelőzhetik az újabb traumát. A veszélyeztetettek nem kerülnek ki az egészségügyi rendszer látóköréből sem, minden esetről értesül a gyermekkel rendszeresen találkozó védőnő, és a háziorvos is, aki a bejelentést követően fokozottan figyel a családra. Adott esetben pedig a gyámügyet és a rendőrséget is bevonják, erre azonban csak szélsőséges esetekben kerül sor, ami szerencsére ritka.

Címkék: erőszak, verés, családon belüli erőszak, gyerekbántalmazás, gyerekgyógyászat, éheztetés, elhanyagolás, veszprémi kórház gyerekosztály