Van egy kis gond, elszakadt a gyújtáskábel
Gigor Attila nyolc évvel ezelőtt robbant be a mozikba és a köztudatba első nagyjátékfilmjével, A nyomozóval. A rendező éppen hogy csak túl volt a premieren, de fejben már egy új szinopszison pörgött, saját bevallása szerint minden vágya az volt, hogy egy olyan filmbe vágjon bele, ami így kezdődik: „Az ember, akit nem lőttek le…”
Ezt a filmtervet éveken át fejlesztette, de még nem bízott annyira a forgatókönyvben, hogy valóban mozi is lehessen belőle, sok pénzből. És csak úgy mellékesen kezdett bele frissen bemutatott, Kút című filmjének a megírásába.
Adott egy isten háta mögötti benzinkút, ahol valakik ott ragadnak több napra. Nos, valljuk be, ez azért meglehetősen irreális helyzet, de a rendező is tudja, mint mindenki más, hogy Magyarországon sétatávra vannak egymástól a benzinkutak. Az ok, hogy miért nem tudnak az illetők onnan elmenni, persze reális, ami pedig a többit illeti, hát azzal az a helyzet, hogy emberileg bárhol el lehet veszni.
Halál persze ebben a történetben is lesz, de a Kút egyfajta mese, parabola – mondja Gigor Attila –, és így a halál sem mindig a fizikai megszűnést jelenti a sztoriban.
„Amit én szeretek ebben a filmben, az egy személyes érzet, és talán ködös is egy kicsit, mert hát A nyomozóban sem feltétlenül azt vették észre az emberek, amiért megcsináltam. Hogy vajon képes-e egy ember folyamatosan a halál árnyékában élni.
Én tizennyolc évesen veszítettem el az édesapámat, és minden kreatív munkám ennek a tartozásnak a ledolgozása, az idő, a felnőtt éveim, amit mi már nem tudunk együtt tölteni. Az az alapélmény, hogy minden véges, nagyon váratlanul és tragikusan tört be az életembe, és a Kút is valami hasonlóról szól.”
Ami a Svájcba tartó kisbusznyi örömlányt illeti – akik a többiekkel együtt ott dekkolnak a kútnál –, Gigor Attila rögtön tisztázza, hogy ez a film nem a prostitúció társadalmi vetületeiről szól, az egy sokkal komolyabb téma, mint hogy ő 90 percben hozzányúljon.
Ebben a történetben mindenki egy picit mesefigura, és szinte kivétel nélkül abban a túlélési stratégiában utaznak, hogy szeretnék magukat jobbnak, vagányabbnak vagy szexibbnek láttatni, mint amilyenek. Mindezt pedig valami furcsa, noiros hangulat üli meg.
„Ahol csak tudom, ott citálom azt a számomra igen kedves Schubert-idézetet, miszerint ami nem szomorú, az nem is zene. Mélységesen egyetértek vele, mert mindent, ami egy kis utánagondolással jár, ami komoly és szép ebben az életben, azt belengi számomra egyfajta szomorúság, de ez nem keverendő a passzivitással vagy a mélabúval.
Annak a megértése és megélése, hogy amit szeretünk, egyszer elmúlik – és amit csak addig lehet elfelejteni, amíg nem szembesülünk vele. De ez nem feltétlenül sötét dolog! Igyekszem olyan történeteket mesélni, ahol a mulandóságot nem elhazudjuk, hanem megpróbáljuk vele együtt keresni a boldogságot és így élni egy értékesnek gondolt életet.”
Kút
új magyar film
Bemutató: 2016. szeptember
Még nincs hozzászólás